A+ A-

HÉV

Az este teljesen átölelte. A váró padján ült és bámult ki a sötét peronra. Megint az utolsó HÉV - vel ment haza. Sokszor félt már itt, de ma nem. A nyíló virágok csak úgy ontották az illatukat, és a csillagok hívogatóan pislákoltak befelé. Várakozással teli volt a levegő. Hosszú ideje végre gondtalannak érezte magát.

Felállt, és kisétált a peronra, hogy megnézze jön - e már a HÉV, de csak a szemafor zöld fényét látta. Nekitámasztotta a hátát az állomás falának, és nézte a sokat sejtető éjszaka fényeit. Furcsán, kellemesen reszketett belülről. Már egy éve volt özvegy. A férjét autóbaleset érte. Azt hitte mikor meghallotta, hogy belehal, de aztán győzött az élet. Mindent fel kellett adnia. A házukat, most egy lakótelepi lakásban lakott, az otthoni állását, most a szomszédos városban dolgozott egy kis utazási irodában. Még mindig feketében járt, és nem ment sehova. Az anyja aggódva figyelte, hogy hogyan is gubózik be teljesen, de már nem próbálta ráerőszakolni a tanácsait. Úgyis hiába. Amikor visszament a váróba, egy férfi ült az egyik padon. Magas, jóvágású negyvenes volt. Az asszony lopva megnézte, és valami kellemes forróság ömlött el benne.

Beállt a szerelvény, és felszálltak. Az asszony az utolsó kocsiba ült be, mint mindig, mert így csak az úton kellett átmennie, és már otthon is volt. Maga sem tudta, hogy miért siet haza, hiszen senki sem várta, csak egy cirmos, de félt a sötétben, és ma is későn végzett.
A férfi is ide szállt fel, és leült két üléssel odébb, szembe vele. Nemsokára jött a kalauz, és odalépett a férfihez. Az elővette a pénztárcáját és egy ezrest vett ki belőle.
- Nem tudok visszaadni! - szólt undok hangon a kalauz. A férfi belekotort a pénztárcájába és előszedet apróban ötven forintot, és a kalauz felé tartotta.
- Hetven forint a jegy. - közölte a kalauz.
- Holnap is erre jövök, majd oda adom a különbséget. - mondta a férfi idegesen.
- Ezt már sokan mondák nekem, aztán még egyiket sem láttam viszont. Az asszony agya elborult, és kivett a kabátzsebéből egy húszast, odament a kalauzhoz, és a markába nyomta.
- Tessék itt van a húszasa, legyen vele boldog. - mondta, és rámosolygott az éppen gutaütéssel küszködő férfira.
- Köszönöm. - nézett rá az hálásan, az asszony pedig visszaült a helyére, és zavarában kinézett az ablakon. Mindig is szeretett kibámulni a sötét tájra, és elképzelte, hogy egy - egy kivilágított ablak mögött mi is történhet. Nézik vacsoráznak, vagy éppen szeretkeznek.

Mikor ideért, rájött, hogy a férfi nézi őt. Lopva rálesett, látta, hogy az újságja az öklében fekszik és mosolyogva bámulja őt. Az asszony elpirult, és megint kinézett az ablakon, hallotta ahogy a férfi megint felemeli a lapot. Az utolsó megálló előtt felállt az asszony és a férfi felé ment.
- Viszont látásra. - mondta neki, és már tovább akart menni, de az fölállt és kezet nyújtott neki.
- Viszlát, és holnap megadom a pénzt. Köszönöm, hogy megmentett. - egymásra mosolyogtak, azzal az asszony leszállt.
Bement még a közértbe, vett almot és macskaeledelt, aztán hazament. Mimi cica már az ajtóban várta. Dorombolva simult a lábához.
- Már nagyon vártál, látom - nevetett az asszony. Ölbe vette a kis jószágot, és megsimogatta. A konyhába mentek, és a cicus megkapta a vacsoráját. Amíg evett, az almát is kitisztította a nő, majd kézmosás után a hűtőből felvágottat, kenyeret, paprikát és paradicsomot vett elő, és leült enni a konyhaasztalhoz. A cicus felugrott elé és nyávogva kért a felvágottból. Az asszony nevetve adott belőle.
- Te kis torkos, a saját vacsorád nem is elég, még az enyémére is pályázol? - Elmosogatta a pár edényt, aztán elővett a kamrából egy üveg vörösbort és beült a nappaliba tévézni.
Unta a műsort, és az agya egyre a HÉV - en látott férfin járt. Végül éjfél után megkereste a szex csatornát, és elővette a vibrátorát, amit a férje halála után vett.

Nézte az aktust és közben izgatta magát. Mikor a csúcshoz közeledett, becsukta a szemét, és a férjére próbált gondolni, de a HÉV - es férfi arca sejlett fel neki. Fáradtan ment be a hálószobába, és karjában a cicával mély, szelíd álomba merült. Reggel fáradtan ébredt. Gyomra háborgott az előző nap elfogyasztott bor mennyiségétől, és a feje majd szétrobbant. Kiment a konyhába és töltött magának egy nagy pohár kristályvizet, de alig tartott a felénél, amikor érezte, hogy hánynia kell. Kirohant a fürdőszobába és könnyített magán, a cicus pedig kétségbeesve sírt az ajtó előtt. Beállt a zuhany alá, és percek múlva nagy nehezen tért magához. Megetette a cicát, felöltözött, aztán rohant. A napja nehezen telt, a kollegái pedig ugratták, hogy biztosan orgiát tartott az éjjel. Megint elvállalta a zárást. Fáradtan sietett a HÉV - hez, és magának sem akarta bevallani, hogy alig várja, hogy újra találkozzon a férfival. A váróban izgatottan sétált fel és alá. Többször kiment a peronra, hogy hátha mire visszamegy a férfi már ott lesz, de nem. Végül beállt a szerelvény, és ő szomorúan szállt fel.

Már csöngettek, amikor meglátta. Futott mint a nyúl, és még az utolsó pillanatban fölugrott. Pillanatra megállt a peronon amíg kifújta magát, aztán elindul a kocsiban, láthatólag a nőt keresve.
- Jó estét! - nyújtotta a kezét.
- Azt hittem, hogy már nem éri utol. - mosolygott rá az, és hellyel kínálta magával szemben.
- Hát csak egy másodpercen múlt, aztán aludhattam volna az állomáson.
- Kicsit hűvös lett volna hozzá. - nevetett rá az asszony. Hónapok óta most esett neki igazán jól a jókedv. Eszébe jutott neki a gyásza és hirtelen elkomorodott. A férfi megértette a dolgot, és nem kérdezett semmit. Kinézett az ablakon, és pár percig csendben utaztak.
- Én is özvegy vagyok - szólalt meg végül. - A feleségem két éve halt meg. Ma már azt mondják, hogy ritkán fordul elő, de a szülésbe halt bele. Nem bírta a szíve. Császározni kellett volna.
- És a gyerek? - kérdezte az asszony.
- Két hónapot élt. - bámult ki a sötétbe a férfi, aztán elővette a zsebkendőjét, és megtörölte a szemét.
- Az én férjem egy éve halt meg. Autóbaleset.
- Gyerek? - a nő is a sötétet bámulta egy darabig. Remegett a hangja mikor megszólalt.
- Mikor megtudtam, hogy mi történt a férjemmel, elvetéltem. Hat hónapos terhes voltam. - O nem törülte meg a szemét, amely nyitott, kéktükrű tóvá vált, melyet a férfira emelt, és beletette a kezét a másik kinyújtott tenyerébe. Érezte a sorsközösség kapcsát.
- Vargáné Marosy Beáta vagyok.
- Tóth Tibor.
Aztán csak fogták egymás kezét és hallgattak, majd Bea felállt, amikor le kellett szállnia. Egy pillanatra arra gondolt, hogy meghívja a férfit egy italra, de aztán korainak ítélte az ötletet.
- Jaj, a húszas! - nyúlt a férfi a zsebébe.
- Hagyja csak, Tibor, majd ha én leszek bajban, ön segít ki engem. Viszont látásra.
- Pénteken mikor végez?
- Kettőkor.
- Várni fogom. - mondta a másik, és könnyű kis csókot lehelt a tenyerében lévő kézre. Mindketten belepirultak.

Az asszony szinte semmit sem aludt az éjjel. Ha elszunnyadt, keveredtek az álmában a meg nem született gyermeke és egy halott csecsemő képei. Rengeteg vérben gázolt, és egy kocsi volánjánál Tibor ült, és ő hiába kiabált, nem hallotta meg, és csak robogott a végzete felé. Reggel beteget jelentett, és otthon maradt. Egész nap ágyban maradt, és a cicával játszott, meg tv - t nézett. A macska, akit az ágy alól kellett kikönyörögni reggel, valószínűleg éjjel álmában az asszony sikítozhatott, és a jószág ijedtében bújt el, majd megbolondult az örömtől, hogy gazdája a hét közepén is egész nap otthon van. Bea még a régi házból hozta magával. Sajnálta a szegény állatot, hogy a kertes ház után be lett szorítva a lakótelepi lakásba, de az új lakók nem vállalták. Hálás is volt neki. Mimi nagyon sokat segített neki átvészelni a borzalmas időket, kiegyensúlyozottságával, nyugalmával, és fenntartás nélküli szeretetével. Este altatót vett be, és végre nyugodtan aludt.

Reggel meztelenül állt a szekrénye előtt, és azon gondolkozott, hogy mit vegyen föl. Az összes ruhája fekete volt. Arra gondolt, hogy a férje nem szerette volna, hogy feketében járjon. O viszont nem gondolkodott rajta, hogy a haláleset után mit vegyen fel. Lecserélte a ruhatárát és kész. Most jött csak rá, hogy mennyire unja. Csak délutánra kellett bemennie, így fogta magát, és átment a szemközti butikba, és vett egy pár színes blúzt, meg egy kék szoknyát. Az összes spórolt pénze ráment, de nem bánta. Felvette a kék szoknyát, egy kék - fehér blúzt, meg egy fekete blézert, hogy azért ne egyből térjen el a megszokottaktól, és elindult dolgozni. A munkahelyén hallotta, hogy súgnak, búgnak a háta mögött. "Végre, csak levette azt a szomorú feketét. Jól áll neki ez. Egész csinos lett. Nem is olyan rossz bőr. Már csak egy kis smink hiányzik róla." Úgy tett, mintha nem is hallotta volna, de elhatározta, hogy este megkeresi a sminkkészletét.

A HÉV - nél várta a férfit, de az nem jött. Szomorú volt miatta, de aztán rájött, hogy valószínűleg csak másnap, pénteken jön majd arra. Alig várta a másnapot. Elő kereste a sminkkészletet, és reggel diszkréten kikészítette magát. Kontyban hordott hosszú, szőke haját leengedte. Nyúlánk, karcsú termetén jól mutatott a fekete szoknya és piros blúz. Az egyetlen magas sarkú szandálját vette föl és előkereste a hozzávaló táskáját. Elégedetten szemlélte meg magát a tükörben, megsimogatta a macskát, majd elindult dolgozni.
- Ugye ma is te zársz? - kérdezte rutinból a főnöke. Bea elgondolkodott, és rájött, hogyha ő zár, lekési a randit.
- Nem, ma dolgom van. - mondta, és kíváncsian nézett a férfira, várva a reakciót, mire az elmosolyodott és megvonva a vállát mondta:
- Úgy látom, hogy át kell szerveznem az irodát. Hány éves?
- Még nem tudom - vörösödött el az asszony.
- Már épp ideje volt, hogy tovább lépjél. Nem szabad így begubózni!
- Anyám is ezt mondja mindig - mondta Bea, és az irodában most először hallották felszabadultan nevetni.

O ért oda előbb. Leült a váróban és elővett egy divatlapot. Olvasni szeretett volna, de nem tudott odafigyelni. Tibor tíz perc múlva jött meg. Egy csokor rózsát hozott neki, és belepirult, mikor Bea hálaképpen arcon csókolta. A férfi is kiöltözött. Sötétlila öltöny volt rajta, fehér ing és elegáns nyakkendő.
- Maga hol dolgozik? - kérdezte a férfi.
- Egy utazási irodában.
- A Fő tériben?
- Igen. És maga?
- Rendőr vagyok - pirult el ismét a férfi. - Én vagyok a város rendőrkapitánya.
- De hisz ez nagyszerű karrier! - segített a lelkendezésével Bea a zavarban lévő férfinak, és nem tudta elképzelni macsó seriffnek, de aztán ahogy oldódott a hangulat, megváltozott a véleménye. Felmentek Pestre egy kiállításra, utána pedig a vacsorát Bea lakótelepéhez közel egy kisvendéglőben költötték el. Kiderült, hogy a férfi sem lakik messze, egy családi házban.
- Sajnos elég lerobbant állapotban van, pedig jó lenne elcserélni a munkahelyhez közelebb - panaszkodott a férfi, erre a nő elmesélte, hogy neki sajnos el kellett adnia a pestimrei házát, mert nem bírta kifizetni az örökösödési adót.

Aztán filmekről, zenéről, könyvekről beszélgettek. Eléggé közös volt az érdeklődési körük. Mind a ketten jártak annakidején Corál koncertre. Beáról kiderült, hogy szereti a sportot, Tiborról pedig az, hogy balett rajongó. A desszert után összetegeződtek, és Tibor ragaszkodott hozzá, hogy a kései órában hazakísérje Beát. A vendéglőből kéz a kézben jöttek ki, és a balzsamos nyári este elvarázsolta őket. Átvágtak a parkon, majd befordultak a háztömb felé ahol Bea lakott. A sarkon le volt verve a lámpa. Tibor magához vonta az asszonyt, akinek a teste remegett, és megcsókolta. Először a nyakát, aztán az állát, majd forrón a száját. Az asszony szinte elolvad a karjaiban. Mikor véget ért az ölelés Bea remegve kérdezte:
- Feljössz?
- Igazán akarod?
- Nagyon, mióta csak ismerlek, erre vágyom.
- Én is. Először a katasztrófa óta.
- Nem voltál senkivel?
- Nem. És te?
- Én sem - megint forrón megcsókolták egymást, aztán az asszony megfogta a férfi kezét, és maga után vonta.

A liftben Tibor simogatni kezdte a hátát és a mellét. A Másodikon megállt a lift, és csak annyi idejük maradt, hogy szétugorjanak, és az ajtó kinyílt. Nem volt ott senki.
- Biztos lement gyalog. - mondta az asszony, és izgalmában megnyalta a száját.
- Úgy érzem magamat, mint kamaszkoromban. - ezen mind a ketten nevettek. Bea az ötödiken lakott. Izgatottan léptek be a lakásba. Mimi lelkesen szaladt a gazdája elé, de amikor meglátta az idegent, leblokkolt, és megállt a nappali ajtajában.
- Nézd, egy cica! - guggolt le hozzá a férfi, és engedte, hogy a jószág megszaglássza a kezét.
- Igen ő Mimi cica, nála lakom albérletbe. O az úr a háznál.
- Az enyimét Fricinek hívják.
- Tényleg? Neked is van macskád? Nagyon rokonlelkek vagyunk.
- Az az igazság, hogy a feleségemé volt.
- O meg a férjemé. Kérsz egy italt? Nekem el kell látnom őnagyságát, mert addig nem lesz nyugtunk tőle.
- Majd én keverek. Hol eteted a nacsasszonyt?
- A konyhában. Kijössz te is?

Tibor pedig ki ment. Martinit ittak, amit a férfi megbolondított egy kis rummal. Bea kitálalta az ételt a macskának, aztán leültek a konyhaasztalhoz, kortyolgatták a hűvös italt, és nézték Bea kedvencét evés közben.
- Hol fog aludni?
- Kizárjuk a nappaliba.
- Szegény cicus, biztos a gazdival szoktál aludni. - cirógatta meg Tibor a hozzá dörgölődő macska nyakát.
- Ivartalanítva van?
- Nincs. Szerintem nem ivartalanítani kell őket, hanem biztosítani nekik a szerelmi életet.
- Az enyém sem eunuch.
- Így is van rendjén, bólintott Bea. Bár az enyém nagyon nehezen tűri. Fedeztetni kéne, de ide hová rakjam a kiscicákat. Te hogy bírod?
- Hát néha el lehet ájulni a kandúrszagtól, de van légfrissítőm, meg hipóm. Össze kéne őket hozni. Nálam a házban el lehetne az egész macskacsalád.
- Jó. - mondta Bea, és megcsókolta a férfit az ötletért.
- Hol van a háló? - súgta a férfi.
- Gyere. - mondta Bea, és fölállt a székről Tibor követte.

Átmentek a nappalin, majd egy kis folyosóra értek. Balra nyílt a háló, jobbra a fürdő. Bea becsukta a folyosó ajtaját, és a hálóét is. Vetkőzni akart, de a férfi odalépett hozzá, és maga kezdte el gombolgatni remegő kézzel a blúzt. Ahol kibukkant Bea bőre, finoman megcsókolta. Boldogan fedezte fel, hogy nincs az asszonyon melltartó. Gyöngéden az ágyra döntötte a levegő után kapkodó asszonyt, kezével dédelgette a kibuggyanó fehér labdákat. Bekapta a barnán meredező bimbókat, majd közéjük fúrta a fejét, közben a szoknyát hántotta le róla. Aztán a cipőt, majd a harisnyát. Nem bírta tovább, és a bugyit letépve megcsókolta a nő szeméremajkait. Nyelvével izgatta, miközben a kezével még mindig a mellével játszott. Bea hatalmasat élvezett. Miközben a nő boldogan pihegett az ágyon, Tibor is ledobálta magáról a ruháit. Az asszony félkönyékre emelkedett úgy nézte a sztriptízt.

Mikor Tibor a gatyájához ért, és lehúzta, Bea felnyögött az előbukkanó látványtól. Föltérdelt, és a markába fogta.
- De szép. - simogatta, aztán bekapta. Most Tiboron volt az élvezetek sora. Mikor már majdnem elélvezett, hanyatt döntötte az asszonyt, és beléhatolt. Lassan élveztek el, kiélvezve minden pillanat örömét.
Feküdtek egymás mellet, az asszony odabújt a férfi mellére, és félig aludt.
- Te mit szoktál csinálni szeretkezés után?
- Iszom egy pohár italt. És Te?
- Én rá szoktam gyújtani, de már leszoktam a bagóról négy éve. Azóta sütit eszem. Mindig volt otthon.
- Hát itt nincs. Rettenetesen hízlal.
- Tudod mit? Én is iszom veled. Mit kérsz?
- Vörösbort - a férfi kiment a nappaliba, mire Mimi berohant, és föltelepedett a gazdája lábához. Néhány pillanat múlva Tibor visszajött a két pohár itallal. Bea felült az ágyban, lábai között lágyan esett le a takaró. Tibor felült vele szemben a takaróra és mohón itta magába kedvese hajlatait.

Csendben itták az italt, a boldogság teljes nyugalmával.
- Szeretem a gazdidat. - simogatta meg a cicát Tibor, úgy, hogy az asszonyt is érintette.
- Ha akarod, holnap meglátogatunk benneteket. Hadd ismerkedjen össze a jövendőbelijével.
- Költözzünk össze - mondta a férfi, és maga is elcsodálkozott a kiejtett szavak súlyán.
- Ha ezt más mondta volna, kinevetem, de te... Tőled, és ettől a kapcsolattól nem félek. Nem hittem volna, hogy még egyszer ennyire tudok majd szeretni.
- Én sem - suttogta a másik. - Csodálatos asszony vagy.
- El kéne adni az én lakásomat, meg a te házadat, és venni egyet a városban a kapitányság és az utazási iroda között.
- Szép nagy családi házat.
- Barackfával.
- Nekem van egy kis spórolt pénzem.
- Nekem is - egymáshoz bújtak, a cica melléjük feküdt a takaróra. Eloltották a lámpát, és Bea csodálkozva vette tudomásul, hogy csak egy hete ismeri ezt a férfit, de nem adná semmi pénzért sem. Lelkébe beköltözött ismét az az ismerős érzés ami csak a szerelmes, éppen családot alapító emberek sajátja. Meghallotta a férfi egyenletes szuszogását, és könny szökött a szemébe. Megint van egy ember, akiről gondoskodhat, talán még gyereket is szülhet neki.
Szavazz Te is!

Átlag: 6.57 pont (100 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#26 feherfabia 2016. 06. 8. szerda 06:11
Nagyon szép!!
#25 feherkalman1 2015. 02. 19. csütörtök 22:02
Jóóóóóóó!
#24 papi 2013. 12. 22. vasárnap 08:59
Tetszik
#23 tutajos46 2013. 10. 20. vasárnap 06:41
Lehet hogy igaz, szerelem az első látásra.
#22 AlexHun 2012. 10. 14. vasárnap 15:33
Szép történet. Nekem tetszik!
#21 v-ir-a 2012. 02. 4. szombat 23:36
sztem is több idő kellett ehhez, de "egyszer élünk " szokták mondani, és nem kell mindig az eszünkre hallgatni...csak simán azt tenni amit a szív diktál....nekem így is tetszett a történet smile
#20 Remete 2008. 05. 6. kedd 15:06
Sóval nehéz itt pontokat kani! Ennél gyengébben megírt történetek, magasabb pontszámokkal bírnak, de hát az anonimitás az irigyek barátja.
A vége, szerintem is elkapkodott egy kicsit, de azért a hat pontnál jóval többet ér. Én megadom a tizet, had javuljon kicsit az átlag.
#19 tiborg 2007. 12. 6. csütörtök 07:52
A sztori jol indul,de a vegit
elbasztad leanykam !!!
40eves fejjel osszekoltozni az
elso ej utan,eladva lakast
hazat es kezdeni macskatenyesz-
test !?!? Ez orjito !!
Neked lany pszihiater(vagy egy
jo nagy dugas) kell.
#18 imy36 2007. 05. 29. kedd 08:04
Szuper nagyon tetszett!
#17 Maty 2006. 05. 20. szombat 18:39
Nekm tetszett , aranyos Kedves szívetmelengető
#16 Ági 2005. 12. 27. kedd 22:56
Helló!

Szerintem jó a történet csak egy kicsit gyors és rövid.
Egy hét utánn enyire jutni Nekem kicsit sok.
#15 leticia_63 2005. 05. 9. hétfő 12:20
Kedves Dani!
Örülök, hogy tetszett ez a történetem.

Leticia
#14 Dannii 2005. 05. 4. szerda 19:54
Szerintem neha ilyen is kell!
Ez olyan nyugtato, ebben az undorito vilagban!
Dani...Spanyolorszagbol!
#13 ehheehhe 2004. 08. 1. vasárnap 21:35
morbid...
#12 Salix 2004. 07. 12. hétfő 11:55
Kedves, kisse melankolikus törtenet. nekem tetszett.
#11 Scr3wy 2004. 02. 4. szerda 18:30
Szerintem nagyon jó!
Tetszett!
#10 XXX 2003. 04. 4. péntek 01:37
Nekem igenis tetszik.
Végre valami más
#9 Madafaka 2002. 12. 24. kedd 01:35
Ennyi bevezeto utan lehetett volna valami...
#8 attila 2002. 12. 20. péntek 19:03
Csak azt nem ertem, hogy ez is hogy kerul az uj tortenetek koze, mikor mar egy fel eve is ugyanitt volt. :(

Amugy nem olyan rossz tortenet.
#7 Perfect 2002. 12. 19. csütörtök 16:37
Sok a rizsa, kevés az action. 1pont