A+ A-

A találkozó

Perceken belul déli tizenkét óra. Meroleges szögben, könyörtelenul tuz a nap. Magassarkú cipod surun kopog a járdán, ahogyan szapora léptekkel igyekszel a megbeszélt helyre, egy forgalmas utca bizonyos pontjára. Még soha nem voltál itt, de nem lehet eltéveszteni, pontos címet beszéltetek meg a találkozó helyszínéul. Harmincöt szám, igen ez az. Ez az a ház ami elott találkozni fogtok. Az órádra pillantasz, még nincs tizenkét óra. Fellélegzel, nem késtél még el. Kocsival fog érted jönni, és el fog vinni valahová. Egy helyre, amit még nem ismersz, de nagyon vágyol rá, hogy megismerhesd. Most jut az eszedbe, még sohasem láttad milyen kocsija van, nem tudod milyenre várjál. Le - fel sétálgatsz a járdán, nagyon erosen tuz a nap, és sehol egy talpalatnyi árnyék. De nem baj, már dél elmúlt bármelyik percben meg kell érkeznie. Nem is figyeled az embereket, csak az autókat, hogy melyik fékez a járda mellett, ezért nem is veszed észre azt az ápolatlan suhancot, aki a közelben sündörög. Néhány perc után melléd lép, és megszólít. Eloször nem fogod fel a helyzetet, csak akkor amikor arról érdeklodik, mennyi nálad a szolgáltatások ára. Ez a csavargó kurvának nézett!! Ettol éktelen haragra gerjedsz, és magad is meglepodsz, milyen keresetlen szavakkal zavarod el. Körulnézel, és rájössz, hogy hol vagy. Igen, ez egy olyan környék. Nem csoda, hogy félreértette a viselkedésedet. Igaz, hogy az idopont nem éppen a legalkalmasabb, de a túloldalon az árnyékban azért lézeng néhány nagyon kitartó utcalány, és sanda pillantásokkal méregetnek. Kezded magad egyre kellemetlenebbul érezni. Érzed ahogy végigfolyik az izzadtság a hátadon, és a nedves borödre rátapad a ruha. Végre egy autó lassít az út szélén. Ez már biztosan o, gondolod, és megkönnyebbulve sietsz oda.
- Gyere kisanyám, elviszünk egy fordulóra ! - kiabál egy részeg és hájas pasas a kocsiból, a mellette ülo, meg harsányan röhög rajta, majd gázt ad, és elrobognak.

Ez már sok. Másodszor néznek kurvának, ráadásul patakokban folyik rólad az izzadtság, és még mindig nem jön. Dühösen, és megalázottan még egyszer az órádra pillantasz, és éppen el akarsz indulni haza, amikor egy fehér kocsi fékez a járda mellett. Egy ismeretlen férfi vezeti, és átnyúlva a jobb oldalra, egy szál rózsát nyújt ki az ablakon. Ez volt a megbeszélt jel az elso randevútokon. Látja a tanácstalanságodat, ezért kiszáll a kocsiból, és kedvesen elmagyarázza, hogy akire te vársz az a barátja, de nem tudott eljönni a megbeszélt idopontban, ezért ot kérte meg, hogy jöjjön érted. Csalódást érzel, nem ezt vártad, de azért beülsz a hátsó ülésre. Örulsz annak, hogy minél hamarabb megszabadulsz ettol a helytol.

Az autó elindul, és a férfi aki vezeti menet közben a kesztyutartóba nyúl, egy fehér lezárt borítékot vesz elo, és átadja neked. Semmi más nincs rajta, csak a te neved. Felbontod a levelet, azonnal megismered, az írást, igen, ez az o írása, kétségtelen. A levél rövid bocsánatkéréssel kezdodik, amiért nem tudott személyesen eljönni, majd utasításokat tartalmaz. A férfinak, aki a kocsit vezeti, neki kell mindenben engedelmeskedned. O tudja, hová vigyen, és mit kell tenned, de minden részletesen le is van írva a levélben. Megrémulsz. Nem gondoltad hogy ilyen gyorsan beindulnak az események, legszívesebben viszakoznál, de azt sem tudod, hogy van - e rá egyáltalán még lehetoséged. Nincs is idod rá, hogy ezen gondolkozz, mert az autó beáll egy ház udvarára. A férfi kiszáll, kinyitja neked a kocsi ajtaját, várja, hogy kiszálj. Határozatlanul kikászálódsz, de egyre inkább nem tetszik neked ez az egész. Pedig eddig egy szavad nem lehet a kísérodre, mindenben kedves, és udvarias volt veled. Érzed, már nem az történik amit te akarsz, hanem sodornak magukkal az események. Maga elé tessékel, és bementek a házba. Semmi különöset nem tapasztalsz, minden egyszeru, és hétköznapi. Leültet a nappaliban, amíg o elmegy valamiért. Kisvártatva egy táskával tér vissza, és az asztalra teszi eléd. Kipattintja a zárját, és felnyitja a fedelét. Tele van borszíjakkal, és borbilincsekkel. Egy pillanat alatt a torkodban dobog a szíved. Eddig arra vágytál, hogy ezeket kipróbálhasd, de most hogy mindez valós közelségbe kerult, úrrá lesz rajtad a rémület, nem így képzelted el. A férfi egy darabig vár, hátha magadtól is rájössz, mit kell tenned, de mivel te nem mozdulsz, a táska tartalmát az asztalra borítja, és udvariasan bár, de ellentmondást nem turo hangon elmagyarázza mit vár toled. Pontosan azokat a dolgokat, ami a levélben is le van írva. Most veszed csak észre, hogy a levelet a feltépett borítékkal együtt még mindig a kezedben szorongatod. Le kellene vetkoznöd meztelenre, kezedre, lábadra, derekadra borszíjakat erosíteni, nyakadra nyakörvet csatolni. Úgy érzed képtelen vagy megtenni, foleg egy idegen elott. Remego hangon megpróbálod elmagyarázni neki, hogy te most nem akarod ezt tovább csinálni, hanem azt akarod, hogy vigyen haza. Mivel kérésedet válaszra sem méltatja, felállsz és el akarsz menni. Az ajtó azonban zárva van. Nem tudsz kimenni a helyiségbol. Még kétségbeesetten rázod a kilincset, mikor a férfi már a hátad mögött áll, és megragdja a hajadat. A hajadnál fogva visszavonszol az asztal mellé, és lelök a pamlagra, ahol ültél. Még egyszer elmondja, mit kell tenned, és azt is, hogy a barátja megkérte, mindenképpen hajtassa végre veled a levélben leírtakat, akár a te akaratod ellenére is.
Megérted, hogy nincs lehetoséged az ellenkezésre, beletörodsz a megváltoztathatatlanba. Fölállsz, de nem mozdul a kezed, hogy kibújj a ruhádból, magadon érzed az idegen vizsgáló tekintetét. Ott áll elotted, egészen közel. Végul a szemébe nézel, és megkéred, hogy legalább hagyjon magadra, hogy egyedul vetkozhess le. Azt válaszolja, hogy úgy látszik még mindig nem értetted meg mi a feladatod, hozzád lép, megragadja a ruhádat, és egyetlen eroteljes
rántással leszakítja rólad. Ott állsz melltartóban, és bugyiban, és tudod, hogy ha nem folytatod a vetkozést, a fehérnemuid is hasonló sorsra jutnak. Lassan a hátad mögé nyúlsz, és kikapcsolod a melltartódat. A pántja még mindig nedves az izzadtságtól. Leveszed, és provokálóan a férfi lába elé dobod. Nem mozdul, de nem veszi le rólad a tekintetét egy pillanatra sem. Le kell venned a bugyit is. Nehezen szánod rá magad, de meg kell tenned. Ahogy tolod lefelé, érzed, ezt is teljesen átitatta az izzadtság a lábad között. Megvetoen odadobod a lába elé, ahol a melltartó van. Arra számítasz ezekért a provokáló mozdulatokért valamilyen retorzióban lesz részed, de nem történik semmi, csak néz az idegen folyamatosan. Kellemetlen, és megalázó ez a helyzet, ráadásul hiába zuhanyoztál közvetlen indulás elott, annyira leizzdtál, hogy még mindig nedves a boröd. Úgy gondolod, még néhány lépés távolságból is érezni rajtad az izzadtságszagot. Teszel még egykísérletet, és könyörgo hangon megkéred, hogy engedje meg, hogy lezuhanyozz mielott magadra öltenéd a bilincseket. Hallani sem akar róla, azt válaszolja, így, ebben az állapotban kell elvinnie téged. Ebbol az elejtett szóból megérted, csöppet sem volt véletlen, hogy a tuzo napon kellett várakoznod, és az sem, hogy o pont azt a helyet választotta a randevú helyszínéul. Sot talán még az is a játszma része, hogy nem személyesen jött érted, hanem ezt az embert küldte maga helyett. A játszma már akkor elkezdodott, amikor elkezdtél rá várni, és neked fogalmad sem volt az egészrol. Igen, ez egy elore megtervezett színjáték, amelynek az a célja, hogy minél jobban megalázva érezd magad. Pontosan sikerult minden jelenete. De vajon mi következhet még ezután, hiszen ez még csak a bevezetés, az elojáték volt.

Az idegen fölemel az asztalról egy pár borbilincset, és átnyújtja. Megkér, hogy ezeket erosítsd a csuklódra. Nem tehetsz mást, átveszed, és engedelmeskedsz, fölteszed mind a kettot. Amikor készen vagy, megfogja a kezedet, és ellenorzi, hogy jól csináltad - e. Nem találja elég szorosnak, és mind a kettonek a csatját beljebb csatolja egy lyukkal. Most már nem kell felszólítani, csinálod tovább, a bokáidra is fölkerulnek a bilincsek. Ezeket is ellenorzi, de mivel tanultál az elozo hibádból, ezeket már jobban meghúztad, ezért eléggé szorosnak találja. Egy széles borövet a derekadra kell tenned, erosen meghúzod, szinte belemélyed a húsodba a bordáid alatt. A nyakörvet a férfi csatolja föl, ezzel nem olyan szigorú mint a többivel, nem az a cél, hogy ne kapjál levegot. Még mindig maradt egy keskeny szíj, és egy kicsiny bilincs, amit nem tudsz hogy mire való. A szíjat fölveszi az asztalról, és a hátad mögé kerül vele. Az övhöz erosíti a derekadon, majd eléd guggol, és felszólít, hogy állj jó nagy terpeszbe. A lábaid között elorehozza a szíjat, széthúzza a nagyajkaidat, és gondosan közéjük illeszti, majd a végét elol az övhöz kapcsolja. Különös a férfi érintése. A puncidnál matat, de mégis érzed, hogy csak úgy, és csak annyira fogja meg, amennyire feltétlen szükséges. Végig is tapogathatná, de nem teszi. Ezzel még nincs készen, a hasadnál van rajta egy kis csat, azt beljebb csatolja néhány lyukkal. Az ujjnyi széles szíj keményen belevág a puncidba, és a farpofáid közé. Eloször nyögsz fel a fájdalomtól. Összezárod a lábaidat, de a szorítás így sem enyhül. A férfi azonban nem törodik ezzel, folytatja tovább. Hátul összefogja a hajadat, és a kezével lófarkat formáz belole. A kis bilincs arra való, hogy össze lehessen szorítani vele a hajat, és hozzáerosíteni, hogy semmiképp se csússzon le róla. Már azt hiszed készen vagy, de még elohoz néhány kötelet is. Egyiket a felénél a nyakadba akasztja, hogy lelógjon a melleid között, és a szárait elég szorosan a melleidre tekeri, és hátul összeköti. Ettol a melleid megemelkednek, és feszessé válnak. Van egy vékonyabb zsineg is, azt a hajbilincsedhez rögzíti, a másik végét pedig feszesen az övedhez. Ez arra jó, hogy nem tudod elorehajtani a fejedet, de ha mégis megpróbálod, akkor még erosebben belemélyed a szíj a combjaid közé.

Felemelt fejjel, meztelenül állsz, szíjak, és kötelek szorítják a testedet, kiszolgáltatottnak, és védtelennek érzed magad. Az idegen férfi ellenorzi, minden rendben van - e rajtad. Karjaidat hátrahúzza, és a bilincseket egymáshoz kapcsolja. Valami azonban nem tetszik neki. Elmegy még egy kötélért. A karodra tekeri hátul, és a két könyöködet egymáshoz feszíti. Nem nyögsz fel, megpróbálsz uralkodni magadon, de erosen feszül a vállad, melleid még jobban kiemelkednek. Amióta meztelen vagy, már nem beszél hozzád, csak némán tevékenykedik rajtad. Úgy érzed már nem is ember, csak egy munkadarab vagy a számára. Nem törodik az érzéseiddel, fájdalmaiddal. Még egyszer körbejár, megtapogatja a szíjakat, bilincseket rajtad, és úgy látszik mindent rendben talál, mert valahonnan egy póráz kerul elo. Ráakasztja a nyakörvedre, és megrántja. Megindulsz utána, mást nem tehetsz. Követed kifelé a házból, és akkor beléd hasít újból és még erosebben a kiszolgáltatottság érzése. Hová vezet ez az ember téged, lehet, hogy ki az utcára??
Azt a szégyent nem bírnád elviselni. Hihetetlenül megkönnyebbülsz, amikor kinyitja a kocsi ajtaját, és segít beülni a hátsó ülésre. Szükséged is van a segítségre, mert a hátrafeszített karoddal nem tudsz kapaszkodni, és a fejedet sem tudod lehajtani, hogy könnyebben beférj a kocsi ajtaján. Nagyon kényelmetlen így ülni, ráadásul a szíj is még erosebben vágja a puncidat. Az autó elindul, ráéros tempóban halad. Itt még nincs nagy forgalom, de hamarosan meg kell állni egy piros lámpánál. A szomszédos sávban álló autó vezetoje, egy fiatal srác el van foglalva a magnójával, de amikor fölnéz, egy pillanatra összetalálkozik a tekintetetek, és látod a szemét ahogy elkerekedik a csodálkozástól. Az autó ajtaja csak a tested alsó részét rejti el a kíváncsi tekintetek elol, megkötözött melled, és az arcod bárki láthatja aki arra jár. Ráadásul hátrafeszített karod miatt kénytelen vagy egyenes háttal ülni, és a fejedet sem tudod lehajtani. Újból elindultok, a forgalom egyre surubb, gyakran kell megállni. Már nem törodsz vele ki lát, mereven eloreszegezed a tekintetedet a semmibe. Kiértek a városból, de fogalmad sincs merre jártok, képtelen voltál megfigyelni az utat. A férfi behajt egy ház udvarára, leállítja a motort. Szinte ki kell emelnie az autóból, mert egyedul nem tudsz kiszállni. Már vezet is befelé a póráznál fogva, cipod sarka hangosan kopog a folyosó kemény burkolatán. Megálltok egy ajtó elott, és a kísérod bekopog, megvárja amíg válasz érkezik, és belép, de téged a folyosón hagy egyedül. A torkodban dobog a szíved az izgalomtól, nem tudod mi vár rád, de érzed, fordulóponthoz érkeztetek. Csak néhány másodperc, és már vissza is jön érted, megrántja a pórázt, beléptek a szobába. Megállít a szoba közepén, és elengedi a pórázodat. Az ajtóval szemben hatalmas íróasztal, mögötte egy idosebb osz hajú férfi ül. Oldalt, egy fotelban végre megpillantod a kedvesedet. Legszívesebben odarohannál hozzá, és a nyakába borulnál, de érzed ez nem az a pillanat amikor ezt megteheted. Rólad beszélnek, de néha érthetetlen, számodra ismeretlen fogalmak hangzanak el törvényekrol, szabályokról. A hangnem közvetlen, szinte baráti, de nyilvánvaló, hogy az idosebb úr magasabb rangú a kedvesednél, és o ha nem is alázatosan, de tisztelettel beszél vele. Uramnak, vagy báró úrnak szólítja. Az osz férfi feláll, és hozzád lép. Ráérosen körbejár, megérinti a borödet, végigsimít a válladon, kifeszített melleden, csípodön, majd visszaül a helyére. Az íróasztalán megnyom egy gombot, mire kis ido múlva nyílik az ajtó, az a férfi lép be, aki idehozott. Észre sem vetted mikor ment el. A báró csak a szemével int neki, o tudja mi a feladata. Megfogja a pórázodat, és már érzed is a rántást. Kétségbeesetten a kedvesedet keresed a szemeddel, de már nem látod, mert a póráz pont az ellenkezo irányba húz. Megpillantasz viszont az íróasztalon egy díszes fekete borkötésu könyvet. A borítóján arany betukkel ez áll:

AZ URALOM SZIGETEK ALKOTMÁNYA
Szavazz Te is!

Átlag: 5.95 pont (86 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#15 feherkalman1 2015. 02. 19. csütörtök 22:00
Nincs meg a vége.
#14 papi 2014. 05. 22. csütörtök 05:46
Nekem tetszik
#13 A57L 2014. 03. 14. péntek 07:04
Nekem zavaros.
#12 tutajos46 2013. 10. 19. szombat 06:41
Sajnálom hogy nincs folytatása.
#11 Hektor 2007. 06. 13. szerda 14:42
Jó lenne ha lenne folytatása mert így olyan mint az autó üzemanyag nélkül...
#10 po 2003. 01. 2. csütörtök 00:03
kjó
#9 Allfonz 2002. 12. 25. szerda 06:13
A történetet valóban én írtam, kint is volt az oldalamon már régen, de ide nem én küldtem be. Nem tudom ki volt. Folytatás nem valószínű hogy lesz, de azért örülök, hogy tetszik :-)
#8 Ketero 2002. 12. 10. kedd 07:30
Szerintem nem lesz. Ez egy régi történet, a neten egy másik oldalon fenn volt egy-két éve és ott sem készült hozzá folytatás.
Hogy Alfonz írta-e és tette fel annak idején, vagy csak rábukkant és most eladja sajátjaként, azt nem tudom.
#7 mank 2002. 12. 9. hétfő 14:04
Szerintem nagyon jó a történet.Én folytatnám.Remélem megteszed nekem ezt a szivességet. Előre is KÖSZI!!
#6 Baggio 2002. 12. 8. vasárnap 12:48
Szerinem is folytatást!
#5 Pipó 2002. 12. 8. vasárnap 12:40
Folytatást!
#4 A Hegylakó 2002. 12. 7. szombat 22:45
érdekes..
#3 Orion 2002. 12. 7. szombat 18:14
remek ha lessz folytatás
#2 girnyau 2002. 12. 7. szombat 08:29
nagyszerű várom afojtatást
#1 Törté-Net 2002. 12. 7. szombat 00:00
Mi a véleményed a történetről?