Egy Író álma

Köszönet illeti a Torte – Net gárdáját, valamint a kedves Olvasókat, nélkülük ez a történet nem eshetett volna meg. Az történt ugyanis, hogy a Bódi Sylvis történet után jelentkezett egy Ausztriában élő lány, hogy Ő és barátnője szívesen eljátszaná velem a történetet, barátnőmmel együtt... Biztos voltam benne, hogy valaki szórakozni akar velem, és tulajdonképpen nem 24 éves lány, hanem 17 éves gülüszemű srác. Ugyanakkor, a fene se tudhatja, meg különbenis unatkoztam, úgyhogy válaszoltam a levélre. Meg sem lepődtem, mikor újabb levél érkezett. Szumma – szummárum, jópár napig leveleztünk, feszegettük a kérdést, megbeszéltük egymás szexuális szokásait. Aztán múlt hét végén megkérdeztem, hogy mikor tudok akkor jönni. Óvatos duhaj lévén – mert még mindig azon az állásponton voltam, hogy valaki játszik velem – sajnálattal tudattam vele, hogy anyagilag nem állok éppen rózsásan, nem tudom fizetni a vonatot. Másnap reggel elolvastam a leveleim, s köpni – nyelni nem tudtam, mikor az egyikben az állt, hogy menjek el a Nyugatiba, és a nemzetközi pénztárnál ilyen – meg – ilyen névvel és jelszóval vegyem fel a jegyet. Csodák csodájára, a jegy ott is volt. Ekkor kezdtem kicsit aggódni, hogy mi lesz, hiszen eddig semmi komolyra nem számítottam. Egy dolog elképzelni, hogy az ember három gyönyörű nővel kerül össze, s megint más nyújtani a formát, hogy ki is elégítse őket. Nembaj, vagyok annyira hiú, hogy bízom magamban, ez nem okozhat problémát, legfeljebb elfáradok rendesen. Az elkövetkezendő néhány napban egyeztettünk pár részletet, hova kell mennem, mikor, és a többi. Mivel előzőleg már töredelmesen beismertem, hogy állandó partnerem jelenleg nincs, így Tünde egyik barátnője fogja az ő szerepét játszani. Érdekes lesz, előre izgultam. Csütörtök reggel fel is szálltam a vonatra, hogy kora délután megérkezzek Bécsbe. Egy ismerősömnél szálltam meg, a lányokkal csak pénteken este kell találkoznom. Addig felderítem a terepet, meg körülnézek Bécsben, úgyis rég jártam arra.

Eljött a péntek, s felöltve legádázabb arcom, becsöngettem. Bécs külvárosában lakott, egy kedves kis családi házban, szépen gondozott kerttel, vidám növényekkel. Már messziről szimpatikusnak tűnt a ház, ezt biztató jelnek vettem.