A+ A-

Az elmúlás

Az őszi szél kócolja az avart a földön, minden sárgás már, utolért minket az elmúlás. Megváltozott a természet, megváltozott az idő, és megváltoztam én is. Egyedül vagyok. Csak állok itt rét közepén, és tudom, ő már nincs velem. Állok, és csak nézem, ahogy két rigó kergetőzik a fűben. Rajtuk kívül senki sincs a közelemben, s én a lelkemben is egyedül vagyok.
Repül mellettem az idő, és én még mindig ugyanott állok, de a tájat már hó borítja. Kezdem megszokni, hogy nincs mellettem, kezdem elviselni, hogy nem szólhatok hozzá, nem érinthetem meg... Régebben egy pillantásáért a halálommal fizettem volna, és egy érintésért az életemet adtam neki, s mindent, ami hozzá kötött, mélyen a szívembe véstem. De neki ez nem volt elég, nekem nem volt más, nyújtani nem tudtam többet, így vége lett hát. A szerelmünk okozta sebeket viselem még, de a tűz, mely e sebeket a húsomba égette, már kialudt, s nincs parázs se már, mi újra lobbanthatná.
Vége van ennek is, vége, mint mindennek. Az elmúlás óriása taposott ránk, e súly alatt véreztünk el, s a folytatás reménye se ad erőt már. A szép emlékek szálingóznak elő fájdalmasan, amint a rét közepén egyedül a magányommal küzdök. Lassan hunyom be a szemem, és régen történt események hívatlanul törnek elő. Látom Őt újra, ahogy nekem táncol a félhomályban, erotikusan kezdi levenni a ruháit. Én az ágyon fekszem, nem mozdulhatok, hisz akkor véget vet a csábításnak. Ördögi játékot űz velem, ha mozdulok, abbahagyja, ha bírom tétlenül, akkor tovább csábít. Próbálok mozdulatlan maradni, de az 5. végtagom önálló életre kel, de ez őt nem zavarja, sőt... egyre közelebb jön, egyre izgatóbb, ahogy a ruhák sorra kerülnek le róla...
A tengerkék melltartója, és a hozzá illő bugyija van már csak rajta, és én még mindig nem mozdulhatok... Feltérdel az ágyra, és a lábamtól indulva csókolni kezdi meztelen bőrömet. Lassan egyre feljebb, közeledve az ágyékomhoz, mely ágaskodva várta a megváltó melegséget, amit kedvesem teste jelentett. Nem kellett sokáig várnia, hisz egy apró csók, egy forró nyelv, egy gyengéd harapás jelezte, a gyönyör újfent megérkezett. Forrón csókolta, szívta, de nem sokáig, mert feljebb húztam és a bugyiját félretolva határozottan, de lassan hatoltam belé. Teljesen mélyre engedett magába, majd mikor a nagyajkai már a bőrömhöz értek mozdulatlan maradt. Lüktettem benne, de nem mozdult, élvezte a jövevény okozta feszülést.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 5.23 pont (26 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#6 zsuzsika 2015. 01. 25. vasárnap 12:02
Szomorú,de valósághű.
#5 papi 2014. 03. 24. hétfő 21:31
Nem rossz
#4 v-ir-a 2011. 08. 21. vasárnap 22:30
még valami: egy dal jutott eszembe egy kis szövegrészlet pont ide illik sztem..
"Végre én is látom már, hogy te vagy itt szívtelen,
Azt hogy nekem fontos vagy többé már nem színlelem
Ha eszembe jutsz néha még szem nem marad szárazon
A múltunk emlékeit most már könnyeimmel áztatom
De várhatom, hogy átérezd, hisz fogalmad sincs róla még
Ha megint felhoznám a múltat tudom már nem volna szép
Feldolgoztam, nehéz volt, de segíts hogy ha hallasz!
Hogy ha figyelsz, és ott legbelül az emlékek közt tartasz
Segíts kérlek abban most, hogy el tudjalak feledni
Mert hiába is döntöttem el, tudjuk, hogy ez nem ennyi
A búcsú könnyű lenne, mégis megszakad a szívem
Az eszem hozzád oda húzna, de valami eltaszít benn
Tudom, hogy ez nem múlik el, és úgy írom meg ezt a sort
Hogy tiszta rólunk előttem a kép, pedig már nem ma volt
Legbelül az álmaimban szebb a kép a világról
Boldogság gyere haza! Már nagyon hiányzol!"
#3 v-ir-a 2011. 08. 21. vasárnap 22:21
ez szomorú volt, megindult...előásta az én emlékeimnek egy kis foszlányát...egy nagy sóhaj, és sztem jobb lesz, ha elkezdek olvasni egy másik történetet, mert nem akarok emlékezni / mire ezt leírtam 5-6x javítottam, mert elütöttem a billentyűzeten a betűket:-(/
#2 lulu 2002. 11. 18. hétfő 17:42
talalo, pont most lett vege egy hosszu kapcsolatomnak, amirol azt hittem, orokke fog tartani...
#1 Törté-Net 2002. 11. 17. vasárnap 00:00
Mi a véleményed a történetről?