A+ A-

Dunai hajós

Hirtelen nem tudtam, merre van a fönt és merre a lent. Megszédültem, elvesztettem a tájékozódást. Egy kis víz ment a számba és megijedtem. Egy örökkévalóságnak tűnt az a pár pillanat, nem lehetett több, mint egy másodperc. Mégis átéltem a halálfélelmet, ha el is suhant rögvest, ahogy megláttam a fényt és elindultam az irányába. Fejem ismét kint volt a vízből. Kiköhögtem a számból a vizet, miközben a többiek röhögését hallottam magam körül a stégről. Szememből is kidörzsöltem a vizet, hajam hátrasimítottam, miközben hevesen kapálóztam a lábammal, hogy fennmaradjak, majd leszidtam őket. Hogy nevethetnek azon, hogy én fuldoklom?! És ha ott maradok? Beugrott volna valaki értem? De tényleg? Amint az ijedtség elmúlt, már én is nevettem velük együtt. Kintről a stégről a baleset tényleg vicces lehetett: nekifutottam jó messziről, hogy nagyot tudjak ugrani a Dunába. Végigtrappoltam a síkos deszkákon, majd az ugrás pillanatában megcsúsztam és a fejesből egy szaltó lett. Most hirtelen kiemelkedtem a vízből, megmarkoltam a stég szélét, majd felhúztam magam. - Most röhögjetek!
És röhögtek. Mármint Iván és Dóri, egy barátom és egy lány a szomszédból.
- De ha nem egy perccel ezelőtt mondtad volna, hogy valaki el fog csúszni, nem is lett volna akkora poén - gúnyolódott Iván. Na én felmegyek, nálunk mindjárt ebéd van. Nyáron két dolgot nem szabad csinálni: tanulni és éhesnek lenni. Ti maradtok még?
- Maradunk? - kérdeztem Dórit.
- Csónakázzunk, ha benne vagy! - ajánlotta, miközben bájosan mosolygott.
Dóri maradt, mi meg elindultunk a nyaraló irányába: Iván ebédelni, én meg a gumicsónakért. Miután jó étvágyat kívántam, elváltunk és elindultam a házunk irányába. A nyaralónk a főút mellett van, körülbelül száz méterre a Dunától. A parton egy sétány halad, párhuzamosan a folyóval, ebből nyílik az a kis utcácska, ami hozzánk vezet és amely merőleges a főútra. Egy kis idő múlva kiszélesedik, jobb kéz felől van a ház. Beléptem a kapun, megkerültem a házat és leakasztottam a falról a csónakot. "Ez a legpraktikusabb módja, hogy ne legyen útban sehol: két csavar, melyekre a mentőkötél segítségével van felakasztva a csónak.
(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.85 pont (52 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#8 Ulysses 2014. 12. 17. szerda 21:28
Ó, bárcsak a mostani történetekben is csak ennyi helyesírási hiba lenne!
#7 zsuzsika 2014. 12. 13. szombat 10:17
Jó.
#6 listike 2014. 03. 9. vasárnap 07:51
Nagyon jó volt.
#5 A 2002. 11. 12. kedd 23:41
A
#4 Slash 2002. 11. 12. kedd 21:04
a helyesírási hibákról; most nem tökkmindegy? Su-va legyetértek. 10!
#3 kokas 2002. 11. 9. szombat 22:07
"mintha nagyon lassan intene, hogy mennyek közelebb" Egyébként 10 pont, az idézett elírás miatt nem az überjó kategóriából.
#2 Su 2002. 11. 9. szombat 21:36
Nekem tetszik... benne volt a zavar, mindenki látta őket, de benne volt az is, hogy a srác még tapasztalatlan volt... megér egy 10est!!!
#1 Törté-Net 2002. 11. 9. szombat 00:00
Mi a véleményed a történetről?