1-2-3-4 3. rész

1. szakasz

Minden aggályunk ellenére ők hárman a közös kalandjuk után is prímán megértették egymást. Biztos, volt egy kis zavart szünet az egymással való kommunikálásban, de végül is nyíltan megbeszélték a történteket, és arra az elhatározásra jutottak, hogy menjen minden a maga útján. Danielle lakjon továbbra is náluk, ameddig csak akar, és a szex területén semmilyen kényszernek nem vetik alá magukat. Megegyeztek, hogy a kísérletezésre alkalmakat kihasználják mindaddig, amíg a Mark és Eve közötti viszony egyrészről, és a hármuk közötti barátság másrészről nem válik kérdésessé.

Minden újítás ellenére a mindennapokat ez kevéssé érdekelte, a munka megkövetelte a maga jussát. Így egyelőre nem jutott idő újabb kísérletezésre, újabb tapasztalatok gyűjtésére. Mindannyian végezték a munkájukat, általában este későn találkoztak csak a vacsoránál, vagy egy üveg bor mellett a teraszon, egy újabb hármas nekifutáshoz vagy a bátorságuk hiányzott, vagy a kellő megnyugvás. Ráadásul Mark – nak egy többnapos üzleti útra kellett mennie. Késő este búcsúzott el, mielőtt a reptérre ment volna, az ő "két" asszonyától.

A bejáratnál állt Mark bőröndje, átölelte Eve – t, és érzékien megcsókolta. Danielle mellettük állt.

"Vigyázz Magadra Drágám, nekem már most hiányzol" mondta Eve, amint a karjaiból kibontakozott.

"Csak három napig maradok, vasárnap már itthon leszek" válaszolta Mark, és készült a bőröndje után nyúlni.

"Hé, és mi lesz Danielle – vel? " túlozta el megbotránkozását Eve.

"Ez az, mi lesz velem? " Én nem kapok búcsupuszit? kontrázott Danielle is.

Vonakodás és kommentár nélkül átölelte Danielle – t is, mélyen a szemébe nézett, és aztán megcsókolta őt is ugyanolyan kedvességgel és ugyanannyi ideig, mint a feleségét.

"Bocsi, én nem akartalak Téged kihagyni, de néha még mindig elfelejtkezem arról, hogy én milyen szerencsés flótás vagyok" mondta mosolyogva, és most már visszavonhatatlanul nyúlt a bőrönd után.

"Jók legyetek, érezzétek jól magatokat" szólt még vissza a kocsi felé menet.

"Ez könnyen előfordulhat" mondta Eve nevetve, és olyan halkan, hogy azt Mark már nem hallhatta, és átkarolta Danielle – t, ahogy az ajtóban állva utána néztek.

Amikor az autó eltűnt a szemük elől, bezárták a kaput, és bementek a nappali szobába.

"Elég késő van, és nekem holnap pihentnek kell lennem" mondta Danielle, "azt hiszem, hogy hamarosan ágyba bújok. "