Ajándék 1. rész

A Karácsony mindig alkalmat teremt arra, hogy bulizzunk egy jót cégen belül. Nálunk ez hagyományosan legnagyobb ügyfeleink meghívásával együtt történik. Ilyenkor a cég dolgozói együtt ünnepelnek a partnerekkel, ezt kapjuk ajándékként. Ezeknek a buliknak a szervezése az én dolgom, már évek óta. Mindig igyekszem valamit újítani, vagy programokkal, vagy fellépőkkel vagy, a helyszínnel. Persze a szervezés már október végén elkezdődik, kiküldjük a meghívókat, megszervezem a kaját – , a közreműködőket. Ahogy közeledik a rendezvény napja egyre idegesebb, vagyok otthon is, a munkahelyemen is. A dilicsúcspont persze a nagy nap. Nem volt ez másképp tavaly sem...

A karácsonyi party fent volt a Várban. Egész nap készítették elő a beszállítók a party – t. Általában ugyanazzal a csapattal dolgozom együtt, ismerjük egymást, szinte haverok vagyunk. De azért nagyon oda kell figyelni, hogy minden a lehető legnagyobb rendben történjen. Nagyon fontos a kaja, a dekoráció és persze a műsor. Mindezeken hosstesekre is szükség van. Ezek a lányok általában egyetemisták, főiskolások, akik ilyen munkával egészítik ki a jövedelmüket. Nincs más dolguk, mint hogy szépek legyenek, kísérgetik a vendégeket, mosolyognak, fábrisan: "emelik az est fényét". Amikor megjött a csapat kiderült, hogy – talán a karácsonyi rendezvénydömpingnek köszönhetően – két új lány is érkezett. Oket még nem ismertem, ezért külön is beszéltem velük. Értelmesek, ápoltak és nagyon mosolygósak voltak, éreztem, minden rendben lesz velük.
Megjöttek az első vendégek. Bennem a bulidrukk tetőfokára hágott, de aztán szép lassan megnyugodtam. Minden szép volt, égtek a gyertyák, finomak voltak a kaják, szólt a zene. Beindult a bár is tehát a hangulat folyamatosan emelkedett. A vacsora után táncoltunk is, ügyfeleink általában saját párjukkal, mi dolgozók pedig egymással.

Észrevettem, hogy az egyik új hosstes lány többször is rám néz, és amikor visszanézek rá, mindig mosolyog. Gondoltam, tudja, hogy én vagyok a megrendelő, hát szeretné, hogy elégedett legyek. A második – harmadik mosolyváltásnál oda mentem hozzá, elvittem táncolni. Teljesen olyan volt, mintha már sokadszor együtt. Tökéletesen reagált a mozdulataimra, hagyta, hogy vezessem.