Kaláka

Gyerekkoromban, úgy 30 éve már, még rendszeres dolog volt a kaláka, azaz a közös munka.
Ha egy család házat épített, vagy akár csak a kukoricát akarta betakarítani, akkor meghívta, barátait, rokonait segíteni és közösen gyorsan és jó kedvel végezték a munkát. Nem is járt ezért fizetség, csupán a segítséget illett visszaadni.
A nyolcvanas évek elején a gyerekkori barátom, nevezzük Iminek, végre elhatározta megnősül. A sráccal jóban – rosszban együtt voltunk már tíz éves korunk óta, együtt kezdtünk el valamikor hatodikos korunkban onanizálni, és utána a csajokat hajkurászni. Egy darabig a szülőknél laktak, de hát tudjuk, hogy van ez nem nagyon egészséges, az, ha a fiatalok egy házban élnek szüleikkel. Nos Imii is nyakába szedte a várost és lelt is egy házat, ami kisebb – nagyobb felújításra szorult, de mindezt kalákában is meg tudtuk tenni.
Mint régi haver természetesen én is kivettem a részem a munkából. Egyik meleg nyári napon épp a tető cserepezését fejeztük be mikor felesége a Móni szólt, – fiúk kész az ebéd. Napon melegített vízben lezuhanyoztunk, előbb én, majd Imi és Móni. Míg ők az udvar sarkában mosakodtak, akarva akaratlan is Móni testére pillantottam, hisz, csupán néhány bokor takarta el előlem őket. Egyszer csak odahívnak, hogy öntsem le őket egy locsolónyi tiszta vízzel. Nekem sem kellett kétszer mondani, vittem a vizet és szabadon legeltettem a szemem Mónin. Nem túl magas, kb. 162 cm, 54 kg, kicsi kerek kemény mellek és hát a combok hajlatában egy kedvesen sejlő vöröses szőke szőrpamacs virított. Nem szégyenlősködött, sőt élvezte a dolgot, mármint, hogy "csorog a nyálam utána". Imi szerszáma is ágaskodni kezdett és mind a 14 cm – el mutatta, hogy harcra kész. Még kölyök korunkban méricskélgettük, kinek – kinek szerszáma mekkora és kb. ugyanazt az átlag méretet értük el mindketten. Az enyém is mindössze 13 cm de, ahogy az egyik barátnőm mondta, "jobb a kicsi fürge, mint a nagy melák".
A mosakodást követően behúzódtunk a már félig – meddig elkészült hát konyhájába és jót ebédeltünk. Ebéd után a szieszta talán az egyik legkellemesebb elfoglaltság. Így aztán bevonultunk az elsötétített szobába, ahol mindhárman az egyetlen ágyra heveredtünk.