A+ A-

Szomszédok

- Nézd már! - billegett fölöttem a létra tetején Gitti.
Odaát, a szomszéd kertben Mimi élvezte a friss tavaszi napot. A jókora fehér halmokon a simogató napsütés hatására szinte láthatóan nőttek, duzzadtak a rózsaszín bimbók. A dereka karcsú volt, a csípője azonban vaskos és széles, mint szorosan összesimuló combjai is. Többet nem is nagyon láttam, pedig szerettem volna, de feleségem lelkesen rázta alattam a létrát.
- Látod, látod? A látványt nem sajnálom tőled!
- Legalább ne harsogj! - próbáltam csendesíteni.
Hiába, Gitti már csak ilyen, ami a szívén, az a száján, de úgy, hogy azt a szomszéd utcában is hallani. Képtelen magába fojtani a lelkesedését. A hálószobában is olyan hangos, hogy ha a mama épp nálunk időzik, fel is kell függesztenünk a nemi életet. Pedig ezt sajnos elég gyakran teszi. Nem akarok a rovására anyósvicceket sütögetni, mert a lányát viszont imádom, Gitti körül mindig szikrázik a levegő.
Szóval, feleségem épp a virágokat akasztgatta az eresz alatt sorakozó szegekre, amikor meglátta a napozó Mimit, és rögtön felhívta rá a figyelmemet. Mimi pedig azért volt érdekes, mert alig néhány hónapja, tél végén költöztek mellénk. De hetekig nem is láttuk őket, nem jöttek át bemutatkozni, nem kértek kölcsön fúrót, vagy egyéb szerszámot. Rendszertelen időben jöttek - mentek, ormótlan nagykabátokban, mintha mindig fáznának, és még ahhoz is néhány hét kellett, hogy egyáltalán intsenek és bólintsanak köszönés gyanánt. Ha pedig otthon voltak, azt csak a szorosan behúzott függönyök mellett kiszűrődő keskeny fénycsík jelezte. Az én házam az én váram, neked pedig semmi közöd hozzá! - üzenték. De nem ismerték még az én anyósomat! "A szomszéd arra való, hogy ismerje az ember! Átvegye a postát, ha épp nincs otthon, rábízza a kulcsokat, ha nyaral... Csak bízzátok rám!" - harsogta, akár a lánya.
Aztán néhány órányi leselkedés után lecsapott a férfira, és ellentmondást nem tűrően átráncigálta hozzánk. Béla kellemes meglepetésnek bizonyult. Negyven körüli, jó humorú, nagy nevetős fickó. Mint mondta, operatőr, na nem Oscar - díjas, de jelentős mosóporreklámok fűződnek a nevéhez. Teljesen kopasz volt, akkora hordó hassal és hátsó fertállyal, hogy a kanapé csak nyögött egyet, amikor leült. Az én őzgida feleségem pedig majdnem leszánkázott mellé a völgybe. El is pusztította a mama almás lepényét jó étvággyal az utolsó előtti darabig.(...)
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes történet?
Válts te is VIP tagságit, és lépj be vele! Klikkelj ide!
A szavazáshoz VIP szükséges!

Átlag: 7.75 pont (118 szavazat)

Szakértői szavazás!
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Eddigi hozzászólások
#12 zsuzsika 2015. 11. 1. vasárnap 15:39
Nem rossz.
#11 listike 2014. 07. 6. vasárnap 07:23
Nagyon jó.
#10 A57L 2013. 11. 13. szerda 04:44
Egész jó.
#9 papi 2013. 10. 19. szombat 11:17
Nem rossz.
#8 vox 2003. 01. 8. szerda 16:11
ez nagyon soft
#7 LittleG 2002. 09. 6. péntek 23:46
hát nem vágott földhöz a történet.SŐŐŐŐŐŐŐT!!!!!!!!!!!!!!!!!
#6 xxe 2002. 08. 26. hétfő 12:06
tettssszzzzett...10p
#5 Atlantic 2002. 08. 18. vasárnap 19:52
hmmm hmmm, ez érdekesen hangzik :) kíváncsi vagyok a folytatásra :) pláne ha ilyen könnyen reagált az asszonyka!
#4 dino 2002. 08. 17. szombat 22:22
A tortenet nyitva van hagyva. Lessz folytatas?
#3 cacacu 2002. 08. 17. szombat 21:49
korrekt tortenet, elkepzelheto esemenymag 10 pont
#2 levim 2002. 08. 16. péntek 15:32
hát nem rossz, sőőt! 9 pont.
#1 Törté-Net 2002. 08. 16. péntek 00:00
Mi a véleményed a történetről?