Tanuló lányok 2. rész

Azt hiszem hajnali fél öt körül zuhanhattam álomba. Mélyen aludtam, azonban valahol belül, időként és sűrűbben rámtört a késztetés, hogy fel kellene kellenem valamiért. 11 óra múlt pár perccel mikor tudatallatimba behasított a hajnal emléke és úgy ültem föl mintha löttek volna mellettem. Legelőször is kiváncsi voltam rá álmomban álmondtam – e, vagy az a három lány tényleg valóság. Popcorn, fehér könyv, bögre kancsó a helyén, az ágyak azonban üresek. Még kábán húzgáltam magamra gönceimet mikor arra is rá kellett ébredjek milyen piszkosul éhes vagyok. Kibotorkáltam a szobából, hogy fogat mossak és hallottam, hogy a bejárati utáni nagyobb helységből, amiből a portás kis elkülönített része nyílik női hangok szűrödnek ki. Rövid fülelés után felismertem a három lány hangját, ahogy csevegtek valamiről. Felért egy intravénás koffein / taurin keverékkel, ezerrel nyomultam a zuhanyzóba rendbetenni magam és reméltem, hogy nem a buszmenetrendet tárgyalják éppen.
Zuhany alatt fogmosás / fésülködés, tíz perc és kész is voltam.

A lányok hála istennek még a hallban voltak mikor beléptem, de indulás előtt voltak. Kaját venni mentek és én boldogan csatlakoztam hozzájuk. Mária és Éva végig feszült volt egy kicsit. Nagyon elkalandozó tekintettel néztek mindenre a világon, kivéve az ágyékom környékére vetett lopott pillantásaikat amik nagyon is mérlegelőenek hatottak. Jó esetben azon rágódtak mit fognak vele csinálni még a nap folyamán, gondoltam én. Erika nagyon fesztelen volt és oldotta a hangulatot, mint mindig. Szóval vettünk kaját, vissza a koleszba és reggeli. Megkentem nekik a kenyeret, meg nagyon rendes voltam, de nagyon hülyén néztem volna ki a fejmből, ha a reggeli után azt mondják: "Igen, köszönjük, ilyen viszonzásra gondoltunk, fantasztikus volt a mézes – vajas kenyér, istenveled, most menj. " Tudtam, hogy ha valami történni fog, akkor az nem várat sokat magára és már ettől a gondolattól a várakozáson kívül más is nőni kezdett bennem.

Persze megint Erika vágta át a gordiuszi csomót, mikor felemlegette, hogy én bizony ígértem valamit és szép szó ugye ha betartják úgy jó. Én komolyan bologattam és helyesltem, mire végül mindannyian nevetésben törtünk ki.