Ulysses hozzászólásai

Hm, már majdnem elfelejtettem ezt a sorozatot.

Még egy gondolat. Egyébként nem hibáztatom a "művüket" hevesen védelmező szerzőket. Megértem, hogy bizonyos értelemben "gyermekükként" tekintenek rá, ezért minden kritika (még a segítő szándékú is) mélyen érinti, bántja őket.
Azzal viszont vitába szállnék, hogy a téma illetve az oldal jellege miatt felesleges minőséget várni. Hiszen sok példa igazolja itt az oldalon, hogy amatőr írok is képesek színvonlas alkotásra. Ráadásul a szóvá tett hibák jelentős része elkerülhető lenne, ha a szerző hajlandó utána nézni a szabályoknak (ezzel megtiszteli az olvasóit).
Az igényességet nem várhatjuk el az olvasóktól. Azt viszont elvárnám, hogy engemet ne érjen szó az én igényességem miatt. Hiszen mindenki nyerne a jobban érthető, kevés hibával megjelenő írások révén, az olvasók és szerzők egyaránt.

Szia!
Változó gyakorisággal pontozok írásokat. Az újak közül biztosan többhöz írtam kommentet, mint ahányat pontokkal értékeltem. Tíz pontot két okból adok: 1. Az írás nagyon jó (irodalmi minőségű), eredeti, magával ragadó, a témája sem áll távol az ízlésemtől és nem hemzseg a helyesírási hibáktól. 2. Ha azt látom, hogy méltatlanul lepontozzák egy amúgy ígéretes szerző, ígéretes munkáját. (Ez utóbbi a ritkább.)
Hm, (6)-7-8-9 pontokat olyankor szoktam adni, ha a szerző visszaesőként követ el hibákat. Akár a helyesírásban, írástechnikai dolgokban vagy logikátlanságot érzek, esetleg keveslem a "sztorit", vagy laposak a szereplők.  Azt hiszem 1 pontot olyan sztorira adtam, ami egyértelműen egy Google fordítás volt, mindenféle utómunka nélkül. A téma miatt nem pontozok le sztorit, az olyant inkább el sem kezdem vagy félbehagyom, és nem foglalkozok vele
"Mi az a plusz, amit egy műnek tudnia kell ahhoz, hogy 10-est adjatok rá?" 
Nagyon jó kérdés! Akkor adok 10-est lelkiismeret furdalás nélkül, ha olyan írással találkozom, mint Gandalf Sellő és őszilé című sztorija, vagy Killroy Vakszerelem illetve A szerelem vak c. történetei. Amit végigolvasva az az érzésem (mint Salsának), hogy a büdös életben nem fogok én ilyen jó sztorit írni. Amikor hetek, hónapok múlva is emlékszem a cselekményre, a szereplőkre. Ahol a szereplők eleven emberek, még ha maga a történet és a karakterek kitaláltak.
A kritikus hangvételt kevesen viselik jól. A szerzők fele személyes sértésnek, támadásnak veszi, ha felhívom a figyelmét a vétet hibákra. Nagyon kevesen hajlandóak megfogadni a jobbító szándékú tanácsot. Néhányan megsértődnek, személyeskednek, vagdalkoznak a kritikus komment nyomán. Néhányan egyszerűen semmit sem reagálnak rá. Szerencsére akadt már olyan, akiben volt ambíció a tanulásra, igyekezet, hogy színvonalasabb munkát adjon ki a keze közül.

Nah, ezért a poénért kapsz egy 10-est a sztorira.

Nagyon érdekes hangulata van.

Maradt benne pár felesleges "is" és vesszőhiba, de a sztori elég jó lett. Az akció meg egészen remek, igazi nyári kaland.

Most Tibi vagy Csabi? Á, nem érdekes! Fergeteges stílus, eleven sztori, beszippant, fogvatart. Érzed a bőrödön, a tarkódon, a két füled között. Ha fejléc nélkül jön ki, akkor is megismerni Feco naturalista humorát.

Utána nézhetnél a központozás szabályainak. Az sem lenne baj, ha beküldés előtt pár napig pihentetnéd, majd újra átolvasnád. Amúgy zseniális. Tökéletes társadalmi tükör, brutális a maga nyers valóság ábrázolása. Igazából ez az írás nem a recskázóknak szól, egészen más színvonalat képvisel. Jah, és sárga vagyok az irigységtől, mert nem tudok ilyen jót írni.

A tördelés, pontosabban annak hiánya nem feltétlenül a fordító vagy a szerző hibája. Más itteni író és a saját tapasztalatom szerint az oldal által alkalmazott kezdetleges másolásvédelem változtatja meg a beküldött írások tagolását. Az tolja egybe a bekezdéseket, párbeszédeket. Figyeld meg, hogy az ingyenes elérhető írások tördelése mennyire más egyazon szerzőnél, mint a csak VIP tagok számára elérhető sztorijánál!

Jogos észrevétel! Ez már nekem is gondot okozott a fordításaim kiválasztása során. Mivel német nyelvű forrást kevesebben választanak, ezért eddig nekem sikerült elkerülni ezt a csapdát. A megoldás talán az lenne, ha itt az oldalon lehetne keresni a fordítások forrása alapján. Addig meg fordítóként próbálgathatjuk keresgélni többféle cím, a témák vagy a címkék, meg a közlések dátuma alapján. Hm, sokan a fordítás eredetijét sem linkelik be.
Egyébként úgy látom, a szerkesztők elismerték, hogy ez egy másik fordítás. Megjegyzem, hogy jónéhány megjelent "fordítás" megérdemelne egy újabb verziót, mert az eredetinek csak halvány árnyéka.

Az egyedi stílus, a frissesség, az őszinteség nagyon szórakoztató. Látványos, érzékletes írás. Ha a hibák nem lennének benne, akkor lelkiismeret-furdalás nélkül adnék rá 10 pontot. Így van egy kis bűntudatom, de 10-es.

Én sem találtam jobb jelzőt a sztorira: érdekes! Olyan elgondolkodtató.

Egy hangulatot akart megragadni az író, de a kivitelezés nagyon gyengére sikerült. Ha van igénye a javulásra, tanulásra, akkor rámutathatok néhány hibára, hiányosságra.

Nah, az ilyen sztorinál át tudok lépni a vétett hibák során. Egyedi stílus, friss, lendületes mesélés. Érdekes hasonlatok, valós hangulat, érzések. Őszinte, realisztikus ábrázolás. Vagy inkább naturalista? Akkor is jó. A cselekmény magja talán két mondat, de művészi alkotást kerekít belőle az író. Megdöbbent, megbotránkoztat, felcsigáz. Várom a folytatást, a "történetet".

Az eredeti történet végére a szerző odabiggyesztette: "To be continued ..."
Csak nem tett eleget az ígéretének immár másfél éve. Próbáltam keresgélni, esetleg máshol megjelent-e a sztorija és a folytatása, de eredménytelenül.

Bizony sok munka fekszik egy ekkora sztori fordításában. Szerencsére nagyon jó az alapanyag. Csak azt sajnálom, a szerző ígérete ellenére nem folytatta.

Én ajánlok egy fordításra érdemes sztorit, (bár "kicsit" késve, az eredeti felhíváshoz képest). Nem tudom, a fórum motor engedné-e a linkelést, ezért körülírom. Brittas praller Fickarsch a címe, szerzője: suendhafteLisa. A germanliterotica oldalon találod.
Az anál kategóriában igen jó értékelést kapott, ez a listavezető a régebbi sztorik között. Itt a törté-neten nem láttam a magyar verzióját. Nem túl terjedelmes, viszont részletes az akcióleírás. Ha elakadnál a fordításával, akkor szívesen segítek.

Egy ilyen sztori többet ér, mint akármilyen toborzó film, vagy plakát. Sajnos, én már megkaptam az obsitot.

Pornón nevelkedett fiúcskák vágyálma. Nekem túl tömény. Viszont rejlik benne jópár komoly kérdés, például a kettős mérce; a férfiak-nők párválasztási szokásainak és a korkülönbségek egyenlőtlen társadalmi megítélés, ami sajnos elveszik a pornó-tengerben.

Érdekes, sőt izgalmas felvetés a sztori folytatása. Mindenképpen megérdemelné. Viszont az eredeti alapján nehéz megjósolni, mi volt a szerző szándéka, több irányba lehet indulni. A történet lényege, hogy az egyébként visszafogott személyekből összeverődött társaság rendkívül felszabadultan, szinte korlátok nélkül élvezte a testi örömöket. Ha egy megismételt hétvége lenne a folytatás ugyanezekkel a szereplőkkel, azt erőltetettnek érezném, nehezen tudom elképzelni, miféle újdonsággal tudná fenntartani az olvasó érdeklődését a valóságtól való elrugaszkodás nélkül. A szereplők elmondásából, viselkedéséből az derül ki, a hétköznapokon nem engednének efféle csábításoknak. Talán-talán Amandánál lenne esélye Michaelnek. Ha Kira egyszerűen lecserélné a férjét Michaelre, az kifejezetten unalmas, egysíkú megoldás lenne, elvesztve egy remek feszültség teremtő lehetőséget a történetből. Ha más helyszínre vinnénk a társaságot, vagy egy részét - esetleg újabb karakterekkel - abban látnék lehetőséget, de az komoly kihívás szerintem. Egy hétvége viszont szerintem kevés, hogy komoly kötődések,érzelmek alakuljanak ki a szereplők között, amiket szükségesnek érzek a további cselekmény, a bonyodalmak, az izgalom fenntartásához. Több karakterben van még bőven felfedeznivaló.
Sajnos kevés esélyt látok arra, hogy az eredeti szerzője ennyi idő után - mindenféle életjel nélkül - előálljon egy folytatással. Pedig az lenne az igazi érdekesség, ha valaki folytatná a történetet, majd az író is bedobná az ő verzióját. Bár ugyanolyan izgalmas megoldás, ha többen próbálnátok meg folytatást írni hozzá. Csak várjátok meg ennek a Charlotte-nál töltött hétvégének a kimenetelét!

Utána fogok keresni, mi a helyzet az eredeti folytatásával, mert a szerző ezzel zárta a sztorit: To be continued... Azaz folytatást ígért. Az olvasói elismeréssel fogadták, a literoticán is soknak számító 77 hozzászólást kapott. Többen kérdezték a folytatásról, de a megjelenés óta eltelt másfél év alatt semmilyen újabb történetet vagy hozzászólást nem írt. Az adatlapja sajnos nem tartalmaz semmi más elérhetőség web oldalt, blogot.

Már többeknek írtam az ételes hasonlatot. Hol eszed szívesebben ugyanazt a marha-gulyást (vagy a kedvencedet)? Ahol koszos abrosszal, csorba tányérral, kopott alukanállal terítenek? Vagy ahol tiszta minden, szép új tányérral és fényes evőeszközökkel várnak?
A helyesírás a szöveg megértését segíti, és megtiszteled vele az olvasódat. Egyfajta igényesség. Természetesen mi is vétünk hibákat, hiszen emberek vagyunk, de igyekszünk a minél kevesebb hibával tálalni. Azért kérjük számon az arra fogékonyaktól ezt, mert tanulható dolog. Ha neked jó így, akkor legyen. Ha zavar a "kritika", akkor tiltsd le a hozzászólás lehetőségét. (Ám ettől nem lesznek jobbak az írásaid.)

Sok múlik azon, hogy a forrásmű, annak nyelvezete mennyire bonyolult. Van-e valami speciális környezet, szakma benne. Vagy mennyire választékos a szerző. Nagy kihívás sokszor a szleng. Részletesen nem néztem át a fordítást, csak Erika észrevételére koncentráltam. Nekem nem szúrt szemet félrefordítás.

Az eredeti szerzője volt az elkövető, megnéztem. Figyeltem, azért annyira nem sokszor fordult elő a "mélyen a szemébe nézett", viszont hozzávéve a simán "szemébe nézett" valamint a "felvont szemöldökkel" fordulatokat, akkor arra következtetek, hogy az írónak valami szemekkel kapcsolatos fixációja van.
Fordítóként az ilyen hibák (szóismétlések) elgondolkodtatnak, mennyire szabad belenyúlni az eredeti szövegbe. Ha engem irritál, akkor eltérek a szerző szövegétől, és valami szinonimát alkalmazok, vagy átfogalmazom a mondatot. Ha nem érzem feltűnőnek, akkor meghagyom.
A tapasztalat azt mutatja, hogy a családi sztorik olvasói elnézőbbek a szöveg hibáival szemben.
Megjegyzem, bátor vállalkozás salsa részéről, hogy egy holland szerző írását választotta nyelvismeret nélkül pusztán a gépi fordítóra hagyatkozva.

Dehogy egyhangú! Mindig sikerül valami újat felfedezni az írásaidban. Vagy valami új karakter, új foglalkozás. Nekem nagyon bejött a talán Szakmai ártalom címmel megjelent sztorid, abban egy ügyésznő került szorult helyzetben. Az utóbbi időben olvasottak közül pedig a politikusnőről szóló volt kedvencem.
A visszaköszönő motívumot arra értettem, hogy elég gyakori nálad az a szituáció, amiben a férfi főhős partnernői egymásba gabalyodna, akár ismeretlenül vagy a pasi háta mögött. De eszedbe ne jusson kihagyni azokat a többes akciókat, mert azok elég látványos epizódok.

Ugye, hogy az alapmű? A Véletlenek pedig vannak. Bár számos motívum felbukkan naiv1966 más írásaiban, de ott az újdonság erejével hatott, és kerek egésszé szerkesztette.
Sebaj, ez is tetszetős írás, a tőle megszokott stílusban.

Én sem tudom, honnan, miért ismerős a cím. A Hatalom Kártyái játékban van ilyen karakter, de azt sohasem játszottam. Mindegy, remek címválasztás a részedről.
A hibák (csak 2-3 az egészben), amik jellemzően fordításban fordulnak elő: Pl. ez a mondat "– Vagyis... Vagyis kefélnem fog kelleni?"  Meg !talán! ez is idegenesen cseng számomra: "Felkelt az autó hordágyán, és kiszállt." Valahol feleslegesnek éreztem a többször kiírt személyes névmást. (Ezt nem volt türelmem visszakeresni.) Viszont a helyenként sokszor ismétlődő "is" arra utal, hogy saját termék.
Egyébként miért ne lehetne egy ilyen színvonalas írás hazai szerző műve?
Nem emlékszem, hogy olvastam más írásodat, de erre a sztorira biztosan emlékezni fogok. Szerencse, hogy tovább gondoltad az eredeti ötletet. Szerintem értékes dolgot alkottál.

Annyira ismerősnek tűnt a cím valahonnan, ezért elolvastam. A befejezés ugyan nem túl eredeti (Constantine, a démonvadász), viszont a szerző nagyon jól ábrázolta a karaktereket, azok érzéseit, kétségeit, gondolatait. A nyelvezete jól illik a történet világához. Igen, észrevettem benne a hibákat is. Némelyiknél felötlött bennem, hogy ez fordítás, de nem láttam a címkét. Nagyon örülök, hogy felkerült ide, mert egyértelműen színesíti az itteni műfajt. A legfőbb erényének azt tartom, hogy a látványos jelenetek mellett elgondolkodtatott. A jóról és a rosszról, az életről és az emberekről. A magunk teremtette pokolról. Nálam 10-es ez a sztori.

Az életszerűségre ill. a hihetőségre vonatkozó kételyem pont nem a szereplő egy tulajdonságát érintette. Hanem a történetben szereplő hipnózist például. Amin igyekszem nagyvonalúan átlépni. (Elkerülte a figyelmedet a mondatomban szereplő "helyenként" szó.)
Hm, az oktató jellegen érdemes lenne vitatkozni, de én nem vagyok szexuálterapeuta, ezért legfeljebb a laikus kétségeimet, kérdéseimet tudnám megosztani. Nem érzem ennek szükségét a másik megjegyzésed miatt. Hiszen abban egyetértünk, hogy az olvasók többsége nem szexuális továbbképzés érdekében követi az itteni történeteket. (Amivel semmi bajom nincs.)
Nyilván nem végeztem reprezentatív kutatást a magyar férfiak szexuális kultúrájáról, ismereteiről. Olvastam ilyent, de az már egyértelműen idejétmúlt az eltelt idő okán. Megjegyzem, nem kívántam kétségbe vonni az értékítéletedet.

Látványosan kidolgozott, anatómiai részletességgel megrajzolt esettanulmány. Bennem azt a képzetet keltette, hogy a pácienst élve boncolták. Szerencsére túlélte mindenki.
Az életszerűség, a hihetőség kérdése helyenként felmerült bennem. Olyankor a mindenhol ránk ömlő reklámokra gondoltam. (Állítólag az az elv, hogy hamis dolgot nem állítanak, legfeljebb túloznak.) Aztán eszembe ötlött, hogy jó régen a baráti társaságunkban (inkább peremén) volt egy srác, aki ilyen vagy hasonló "problémával" küzdött.  Bizony kapott olyan kedves visszautasítást, hogy vegyen inkább magának egy tehenet. Ő a szerszám tövére tekert kistörölközővel tudta élvezhetőre csökkenteni a behatolás mélységét.
Visszatérve a sztorihoz. Akár egy pornó-filmsorozatot lehetne belőle forgatni.
Bevallom, hogy eddig meg sem fordult a fejemben az a szempont, amit az előző hozzászóló vetett fel, az oktató jelleg. Kicsi esélyét látom, hogy valaki ebből tanulna, aztán ki tudja...

Mivel annyian dicsérték, rászántam magamat az elolvasására. Hm, egész jó.

Na mit mondtam a rajongótáborról? 🙂

Az első fordításom, elég szenvedősen ment, mert akadt hiba a forrásban. Az eredetit nem pontozták túl magasra, talán ezért nem írt folytatást a szerző. Azt hiszem, az életszerűsége, a hihetősége miatt választottam.

Igen, a java még hátra van. Nem tudtam Évát meggyőzni, hogy ne a jelenet közben vágja el a sztorit. Arra hivatkozott, hogy túl hosszú lenne. Így viszont a napozós jelenet kimenetelét csak a következő epizódban olvashatjátok. (Utálom a cliffhangert.)
Azt viszont sajnálom, hogy az eredeti szerzője csak ezt az egy sztorit publikálta. Jól bánik a sok karakterrel, érzékletes jeleneteket talált ki. (Hacsak nincs valami valóság magja a sztorinak.)

Érdekes, nem szokványos történet. Nem egy dokumentum novella, de a kor hangulata átjön.
Sok benne az "is". A két szereplő nagyon egyforma mondatokat használ. Szinte szó szerint. Abban az időben még a pornószínészek sem borotválták a szőrzetüket (legfeljebb a bikinivonalat), nemhogy a pártkatonák házastársai. Igazán súlyos hibát nem vétett a szerző.
Hogy miért nem telefonáltak? Hááát, akkoriban a városi vonalat a központos kapcsolta, néhol még a főnöknek is. Viszont a portán elvileg kellett volna lenni belső vonalnak, talán pont elromlott, vagy "bekávéztak" az őrök. (Viszont a földszinti ablakon kimászhattak volna. Nah, ennyire elfojtották a kreativitást a szocializmusban.)

In an immigration office:
- Sex?
- Yes, three times per week.
- No, I mean male or female.
- Male, female, sometimes camel...
- Oh dear...
- Nono deer run too fast
(Sajnos csak angolul működik.)

Köszi az elismerést, bár jórészt az eredeti szerzőt illeti. Nekem is bejött ez a helyzet, amit kitalált az író, nagyrészt ezért választottam fordításra a történetét.

Régen sok regényt olvastam Robin Cook-tól. (Amerikai orvos, regényíró, magyarul is megjelent rengeteg orvosi-krimije, thrillere.) Aztán egy idő után a rejtélyei többé nem jelentettek igazi titkot, kihívást, előre tudtam minden következő fordulatát. Mert az olvasók pénzének lehúzása érdekében futószalagon gyártotta a könyveit, amiben ugyan más-más szereplőt, más-más helyszínre rakott, de mind egy kaptafára készültek.
Ám sokaknak ez nem jelent problémát, eltartják a szerzőt és a kiadóját. Akkor is megveszik az újabb könyvét, ha csak a dátumokat írja át egy korábbiban. Nekem ezzel nincs gondom, amíg találok más, érdekesebb olvasnivalót.

Az micsoda? A "hup"?

Ha név és cím nélkül jelenik meg ez az írás, akkor is megmondtam volna, hogy Éva596 a szerző. Eseménydús, látványos.
A tördelést nem kritizálom, mert többen panaszkodtak, hogy nem a beküldött tördeléssel jelenik meg a sztorijuk, pedig ezek a kilométeres bekezdések fárasztóak.
Ha valakiből indulatot, érzelmeket vált ki egy szereplő, vagy a történetbeli cselekménye, az arról árulkodik, hogy nagyon jól sikerült a karakter, a meseszövés. Tehát én dicséretnek venném "init3" hozzászólását. (Csak halkan jegyzem meg, egy szót sem ejtett arról, hány pontra értékelte a sztorit.) Valamelyest megértem gondolkodását. A férj helyében nagyon! másképpen! viselkednék. Neki (init3) azt kellene elfogadni, hogy nem vagyunk egyformák, létezhetnek ilyen nők és férfiak is. Van aki a bort kedveli, van aki a sörre esküszik, és van aki rá sem tud nézni az alkoholra. Legfeljebb nem együtt buliznak.

Hm, azt hiszem igazad van. Nem okos dolog azon agyalni, amire nem találhatok választ. És az sem okos dolog, ha komolyan veszem Ashley kérdését...
A sorsomat? Azt inkább megélem, nem követem.

Ezen a kérdésen már én is töprengtem párszor. Úgy fél tucat nőtől kérdeztem a miértjét (mindegyik beismerten félrelépett). Eltérő válaszokat kaptam nyilván, hiszen eltérő élethelyzetben voltak. Persze átfedéseket fedeztem fel a magyarázatukban. Volt aki, próbálta nem megcsalásnak nevezni, azaz még saját maga előtt is tagadta. (Arra hivatkozott, hogy a fiatalkori szerelmével tette meg, és az nem számít.) Volt aki, kompenzált a félrelépéssel, mert a férje és annak családja lenézte őt. (Számomra nevetségesnek tűnő okból képzelték magukat felsőbbrendűnek.) Volt olyan, aki szerelembe esett, pontosabban "fellángolt". (Miért nem vált el akkor? Mert a férje nagyon jó ember. Aki meg is bocsátott neki, és a mai napig együtt vannak, gyerekeik lettek.) Volt olyan, aki egyszerűen a "férfi gondolkodást" követte: ha megtetszett neki egy pasi, akkor igyekezett lefektetni. (És nem dzsúdózás közben.) Ketten azzal magyarázták, hogy otthon a párjuktól nem kapták meg a szexuális kielégülést. (Kívülállóként, de sok részletet ismerve mindkét pasit aszexuálisnak diagnosztizáltam.) Az egyik nő úgy 5 év után szándékosan "bukott le", hogy végre szakítsanak. A másik titokban tartotta, mert a férjét meg emberileg végtelenül szerette, tisztelte?, állítása szerint. Az ő további sorsát nem követtem.
Remélem, tudtam némi adalékkal szolgálni a "fogalmazásodhoz".

Szerintem arra céloz "sztbali", hogy az epizód címe belekerült az első bekezdés szövegébe.
Másra nem tudok gondolni, mert tényleg jó.

Ügyesen megírt történet. Jó az kis rejtély benne, az apró kérdőjelek. Ha fantázia, akkor azért külön dicséretet érdemel. Ha valóság alapja van, akkor pedig a formába öntés sikerét kell megemlíteni. Ígyis-úgyis megmozgatja az olvasó képzeletét.

Érdekes, egyéni hangvételű, életszagú történet. Az elejét elrontottad. Nem kellett volna a narráció. Hiszen az előzményekről mindent megtudhattunk volna Péter eligazításából. Ügyesen rajzoltad meg a karaktereket. Viszont az a reggeli egymásnak esés nekem nagyon a semmiben lóg. Vagy részegen kellett volna hagyni a nőt, akkor nyilván nem lett volna etikus megdugni. Vagy valami más helyzetben összehozni később a két szereplőt. Viszont a szex leírása, az akció elég látványosra sikerült a leltározás szerű testleírás ellenére. Azt el kellett volna osztani a szex bemutatása közben, ahogy végig simogatja, nyalogatja Péter a partnere testét.
A befejezés? Hadd döntse már el a szerző, hogyan akarja lezárni a sztorit! (Amúgy igaza van Curvesmith-nek.) Így nem kell folytatást várni.

Megint én legyek az ünneprontó? Ez a történet nem tetszett, az eleje elvette a kedvemet, hogy végig olvassam. Lola írt már ennél nagyságrendekkel jobb sztorit. Sajnálom, de az én szememet nagyon szúrják a logikai ellentmondások, a laikus nézőpontból is valószerűtlen, szakmaiatlan cselekmények.

A központozás csapnivaló. A történet egy bájos mese. A szereplők szerethetőek, elevenek, egyedül Dick figurája olyan égbőlpottyant. (Nem, nem Tamásnak drukkoltam.)

Jogos. Azért lepődtem meg ezen, mert úgy láttam, hogy itt már mindent leírtak, ráadásul többször, több formában. Nyilvánvaló milyen érdeklődés hozza ide az olvasókat, de a hozzászólásokból inkább arra következtetek, hogy többen a ki nem mondott, ki nem élt vágyak miatt vannak itt. Ezzel pótolva a valóságot. Ne érts félre, nem akarlak lebeszélni a kísérletezésről! Variatio delectat.

Örülök, hogy érdekesnek, szórakoztatónak találtad a történetet. Az eléggé meglepett, hogy valaki ebből merítene inspirációt. Sajnos garanciát sem én, sem a szerző nem adhat a sikeres alkalmazásra. Azt hiszem, mindenféle előzmény, előgyakorlat és belső vágy nélkül nem hoz akkora örömet, mint a történet szereplőinek.
Hm, a sztori kiválasztásáról már ejtettem pár szót. Akad még pár szempont, ami miatt erre a sorozatra esett a választásom, de az hadd maradjon kevesek titka.
Be kell vallanom, hogy az eredeti sorozat itt nem ér véget. Van még egy elég terjedelmes része. Mivel többen elég pozitívan fogadták az eddigieket. Kénytelen leszek azt is lefordítani. Ha sürgettek, nem fogok megsértődni, mert alapból igen lusta ember vagyok.

Hm, ha jól emlékszem "Android"-nak van egy olyan sztorija, amiben a főszereplőnő egy kiadós bringás eséssel kezd. Ott jó lett a dolog kifutása.