author04 hozzászólásai

Néma csend. Akkor mégsem pofáztam hiába.
(mi a csudáért nyomtam be a CapsLock-ot?)hitelesen leírni a férfi orgazmusát (és viszont!) le a kalappal, többnyire azonban sajnos szánalmas erőlködésbe fullad az egész, a történetek jó részénél már messziről ordít, hogy hímnemű szerzőtársaimnak fogalma sincs a csodálatos női orgazmus fázisairól, mibenlétéről, de akkor mi a fenéért kínlódnak? Még egyet: a hetero történetek jó részében férfi(?) szerzőtársaim gyönyörű élményként írják le az együttlétet. De faszikám! (ez már a mélypont!) te megbaszod a kedvesedet? Te a faszodat dugod a pinájába? Te a gecidet csurgatod az arcára? Te a seggét kúrod? Mert ilyet egy jó érzésű ember legfeljebb egy útszéli ócska kurváról ír, nem egy NŐről, nem a kedveséről! He, oszt' eztet még külön magyarázni kell?
De természetesen leszek még hosszabb is (ld. elköszönő mondatom, alant),
ám csak most jutottam ismét a gép elé:
Szóval.
1.)Az olvasókról: Az, hogy ki mit olvas, elsősorban nyilván nemi irányultság kérdése, beleértve persze a devianciákat is (hű, mit kapok én ezért az egyébként általam igen tisztelt XXIII.Istvántól!). Nomármost. Ha valaki ún. "normál" beállítottságú, az ne olvasson egyéb kategóriákba tartozó történeteket, amelyek eleve ütköznek a természetes hajlamaival, legfeljebb kiváncsacsiságból, ám ha már olvassa, legalább ne kommentálja és főleg ne szavazzon, mert abból csak baromság jöhet ki! Hiszen neki halvány fingja nincs (no lám, csak megkezdtem a süllyedést!), milyen szándék vezeti a szerzőt, nincs személyes tapasztalata, ennek alapján pedig nem lehet "szakértői" a véleménye. Példa: én élből utálom az állatos, bizarr, s/m stb. történeteket, de könyörgöm, én ezeket el sem olvasom, nem kommentálom és nem szavazok rá, mivel eleve csak indulattal tudnám megtenni, és az indulatból született, saját élményeket nélkülöző vélemény soha nem lehet tárgyilagos! Aki viszont már átélt az említett címkékhez tartozó történetet, meg tudja ítélni, hogy a szerző szándéka mennyire közelít a valósághoz. Tisztában vagyok vele, hogy másnak esetleg az általam annyira megvetett témák jelentik a tökéletes boldogságot. Egyszerű a következtetés: élni és élni hagyni. Nálunk, kezicsókolom, eztet úgy híjják, hogy tolerancia. He, oszt' eztet még külön magyarázni kell?

2.)A szerzőkről: Miért kételkednék abban, hogy bárkit nem a jó szándék vezet, amikor személyesen megélt, ismerőseitől hallott, avagy általa elképzelt történeteit közreadja? Butaság lenne! Ám. Aki szélesebb nyilvánosság elé tárja az alkotását, azért nem árt, ha néhány dologgal tisztában van, mivel nem a barátnőjével/barátjával közli a gondolatait, hanem eltérő korú, nemű, identitású (jó!, irányultságú) olvasóival is. Az első és talán a legfontosabb a gyönyörű magyar anyanyelvünk tökéletes és hiánytalan ismerete és tisztelete, a helyesírás alapvető szabályainak betartása. Röhejes (tragikus?), hogy olyan írások jelennek meg, amilyenekre az általános iskola 4. osztályában is elégtelent adna a tanító néni a hemzsegő hibák miatt. Ehhez szorosan kapcsolódik az árnyaltág, a stílus, a kifejezőkészség, ha még egyik-másik szerző életében nem is hallott ilyesmiről. Ám, ha valaki venné a fáradságot és kezébe venné a magyar nyelv értelmező nagyszótárát - ha már műveltsége korlátot szab az alkotása színvonalának -, számtalan követendő példát találhat, mert a szerzők többsége meg sem közelíti azt a szintet, ahogy az ún. "egyszerű magyar paraszt" beszélt a nemi tevékenységről, kezdve a csókolózástól a női-férfi nemi szervek megnevezésén át a nemi aktusig. Érdemes lenne elővenni! Itt mi a divatos, a "trendi" irányzat?: smárolás, pina, fasz, picsa, segg, geci, baszás, kúrás és társai. Drága jó írótárs hölgyeim és uraim! Vegyétek már észre, hogy qrvára kevesek vagytok az "egyszerű" emberek kifejezőképességéhez képest! (Hacsak - jobb meggyőződésetek ellenére - be nem láttátok, hogy hiába, erre van igény, ilyet írok! Akkor viszont szarjatok a markotokba /egyre lejjebb csúszok!/, mert ez nem megélhetés - nincs jogdíj! - kérdése, csak a hiúságé, hogy végre láthassam a kinyomtatott történetemet, meg fölötte a /felhasználói/ nevemet, hogy éjfélkor csiklómat vagy makkomat birizgálva várjam a mindent betöltő SZAVAZÁST!) Szánalmas próbálkozás, szerencsétek, hogy a bóvlira mindig van vevő. Bár azt az 508 Ft-os sms-díjat inkább kifizetném helyettetek, hogy ne rontsátok tovább itt az amúgy sem túl jó légkört A következő az empátia (XXIII.István! Ne!!!) kérdése. Egy szerzőnek mindig azonosulna kell bizonyos mértékig az általa életre keltett alakokkal, hogy hitelesen ábrázolhassa a történetében. Nos, mi a gyakorlat? Az, hogy egy férfi szerző a nő szemszögéből (avagy fordítva) ír le egy nemi aktust, az teljesen OK! Miért is ne? De könyörgöm, ha már ilyesmire vetemedtünk, legalább legyünk tisztában azzal a ténnyel, hogy a két nem egymástól tökéletesen eltérő reakcióival válaszol az ingerekre! Ha szerzőkém nem ilyenekről ír, máris hiteltelen! Legalább azzal legyünk tisztában, hogy kedvesünk teste hogyan reagál a közeledésünkre! Az oldalon az egyik kedvenc téma az anális szex. Kétségtelen, megfelelő feltételek mellet én sem utasítom el, sőt! De te hülye szerző! Lehúzod a kedvesed seggéről a tangát. esetleg eszedbe jut, hogy talán be kéne kenni valami piperével (hátha mégse fájna olyan nagyon neki a száraz behatolás!), de az eszedbe sem jut, hogy egy normális emberi végbélben mindig van valamennyi szar is!!! Oszt' azt nem kéne valahogy eltávolítani? Vagy te arra mozdulsz rá, hogy tövig szaros és büdös a farkad az aktus után? Amit ugye természetesen a partnered szájába gyömöszölsz, hogy a nagyobb hatás kedvéért ott élvezz el! (Ez egyébként vonatkozik a homo történetek szerzőire is!) Vagy amikor te letéped a kedvesed gatyáját, hogy a szádba vedd a farkát (bármely nemhez is tartozol) és nem taszít vissza a húgy, vagy a smegma undorító szaga? Már nem azért, de engem mindig lázba hoz egy ápolt punci illata. De emberek, ha nekem egy egész napos munka vagy egyéb tevékenység után kéne a nyelvemmel cirógatni, hát a belem jönne ki! (ha csak nem tartozom a "Ne fürggyé má!" Netes kategóriába!)Szóval emberek, hátrább az agarakkal! Természetesen a szerző joga, hogy olvasóival úgy hitesse el történetét, mintha valóban átélte volna, és ehhez nem feltétlenül kell a személyes élmény. Nyilván Maurice Druon (ha valakinek egyáltalán mond valamit ez a név) sem végzett hóhéripari szakközépiskolát, amikor igen érzékletesen és részletesen leírta a francia templomos lovagok, vagy a d'Alunay fivérek kínvallatását és iszonyatos kínhalálát. A kulcsszó: empátia, gyengébbek kedvéért beleérző képesség. HA TE, SZERZÖTÁRSAM NŐ LÉTEDRE KÉPES VAGY
Kedves genius33!
Kösz, de nyilván vannak eltérő vélemények is. Példaként első "szakértői" szavazómat említhetném, aki igen komoly 2-es átlagot adott rá, 1-2-3 elosztásban, természetesen megjegyzés nélkül. Nos, az ilyen jellegű szavazásról - nem az én történetemmel kapcsolatban - már kifejtettem a véleményemet, XXIII.Istvánnal is kivesézgettük a témát, és most igazán nem a sértett hiúság okán, de azért érdekelne, hogy például a megfogalmazás miért kapott egy kemény 2-est? Ne vedd nagyképűségnek, de a stílusomra igényes vagyok, úgy érzem, hogy gondolataimat az átlagnál árnyaltabban is ki tudom fejezni és már korábban említettem, hogy egy bizonyos szint alá nem vagyok hajlandó süllyedni. Ha az a baj, hogy érzelmekről is szól, nincs tele helyesírási hibával, erőltetett, életszerűtlen és idétlen párbeszédekkel, vagy a legfontosabb, hogy nélkülözi a "kulcsszavakat" meg a durván ábrázolt szexjeleneteket és emiatt nem elég útszéli, ordenáré, trágár (vannak, akiket tényleg ez hoz izgalomba!)nagyon sajnálom, ez van. Az ilyenek Remete, XXIII.István és - sajnos igen csekély számú magas színvonalon író - társai történetét is éppen úgy lepontozzák, ők még Boccaccio sikamlós novelláira, vagy Szapphó verseire is grva nagy 0-át adnának. Üreslelkű, műveletlen, sivár emberekkel nincs mit kezdeni, az ilyenek még csak nem is vitapartnerek, mert még arra is képtelenek, hogy értelmesen kifejezzék magukat. Bocs, hogy ilyen hosszú voltam, üdv.
Történetek: Efeboszok a tóparton 3. rész 2013. 02. 22. péntek 12:14
folytatás (egyéb kötelezettségem miatt nem tudtam befejezni):
Ennek megfelelően hetero novelláim sem a saját életemből vett eseményekről szólnak, hanem ismerőseim élményei, vagy izgalmas témájú, de rosszul megírt (az a bizonyos "ebben több volt!" wink történetek sugallták. Saját történet a már megjelent "Kukkoló csajok" - melyet a homoerotikus jelenet miatt soroltam az egyértelmű homo kategóriába, bár szerintem nem az, az "Efeboszok" sorozat, és a megjelenésre váró "Kamaszfiúk gyönyörű bűnei" sorozat. Arra igényes vagyok, hogy ne ékeskedjek idegen tollakkal, éppen ezért - jóllehet a hallott, vagy olvasott (nem név alatt megjelent!) történeteket úgy alakítottam át, hogy még véletlenül se essek a plágium vétségébe - minden esetben alkalmazom az "Idegen ötlet alapján" jelzést.
Történetek: Efeboszok a tóparton 3. rész 2013. 02. 22. péntek 09:06
Kedves XXIII.István!
Természetesen, de csak a "hagyományos" hetero témában. Mindössze arról van szó, hogy 10-12 évvel ezelőtt - boldog férjként és két elvetemült kölyök apjaként - szerettem volna kipróbálni magam egy számomra is idegen világban, mások elbeszélése, vagy általam olvasott történetek alapján írtam néhány homo novellát, ezeket küldöm be most folyamatosan, remélem, hogy személyesen megélt élmények nélkül is sikerült hitelesen, durva érzékiség nélkül ábrázolnom az azonos neműek kapcsolatát. Hetero történetet egyrészt eddig azért nem írtam, mivel több évtizedes testi-lelki, szigorúan monogám kapcsolatom boldogságát nem tudnám olyan színvonalon ábrázolni, mint ahogy megérdemelné - erre ott vannak a világirodalom klasszikusai - másrészt a magánélet számomra szent és sérthetetlen, a valóban megélt ifjúkori szerelmeim gyönyörű emlékének és a páromhoz halálunkig kötő esküm sárba tiprásának érezném, ha ezekről a nyilvánosság előtt vallanék.
Történetek: Efeboszok a tóparton 3. rész 2013. 02. 21. csütörtök 09:38
Kedves XXIII.István!
Számomra öröm, ha olyanokkal cserélhetek gondolatot, akiknek helyén van az eszük, mondandójukat árnyaltan ki tudják fejezni, stílusuk is van (remélem, nem kifogásolod, hogy nem "irály"-t írtam!) és láthatóan jobbító szándékkal véleményezik a történeteket, mint ahogy te tetted több szerzőtársunk esetében is. Tetszett, hogy leütötted a magas labdát - hát persze, hogy nyelvújításkori szó! -, mert anyanyelvünk történetének ismerete nélkül más esetleg elsiklik felette. Én az erőszak körébe helyezem az általad emlegetett "kulcsszavak" öncélú használatát, a teljesen fölösleges trágárságot is. Más a helyzet a történeteimben előforduló párbeszédeknél. Egy kamasz fiú nem hímvesszőt és hüvelyt mond a haverjának, ő nem közösül, mert ez életszerűtlen, viszont egy lány, vagy felnőtt nő - tapasztalatom szerint - a saját nemi szervét nem pinaként emlegeti, és őt nem megbaszták, legfeljebb megdugták.
Amennyire visszaemlékszem, párkapcsolataimban soha nem hangzott el olyan(már bocsánat a következőkért), hogy basszál meg, kúrd szét a pinámat, nyald ki a pinámat, szopd le a faszomat, nyeld le a gecimet és társai, mert a szerelem - vagy egy alkalmi szeretkezés - számomra nem erről szól. Nyilván vannak olyanok, akiket ezek a "kulcsszavak" hoznak nemi izgalomba, erre egy szexuálpszchológus (nem tudom hosszadalmas körülírás nélkül magyar szóval helyettesíteni!) megfelelő választ tudna adni, de az itt megjelent írásokban inkább az általad emlegetett szánalmas sivárságról van szó. Nem akarok irodalmi példákkal előhozakodni, ahol bőséges példa van a testi szerelem gyönyörű ábrázolására akár hetero, akár homo témában (bár Guillaume Apollinaire bántóan trágár "Tízezer vessző"-jét nem tudom hova tenni), hiszen ez a lap nem erről szól, de lehet úgy is ízléses erotikus történetet írni, ahogy te tetted a megjelent műveidben.
Sajnos, az ilyenekből van kevesebb.
Végezetül: engem csak becsületembe, önérzetembe, emberi méltóságomba gázoló megjegyzéssel lehet megbántani. Mivel eddigi írásaid és megjegyzéseid alapján láthatóan mi sem áll távolabb tőled, nincs miért szabadkoznod. Bocs', hogy ennyit locsogtam.
Ami lemaradt az előzőről(nem tudom miért):
Mer' hát ugyi, asse olyan nagyon színmagyar szó (hacsak honfoglaló őseinknek nem voltak római-latin gyökerei is, a fene tudja már ennyi évszázad távolából, bár szerintem inkább ők is a "szabatos" kifejezést használták volna), a storyról nem is szólva, amit lehet a kétségtelenül póriasabb hangzású, igénytelen "történet" elnevezéssel is illetni, ámbár leírásához jóval több idő és energia szükséges, mivel három betűvel hosszabb.
Kedves XXIII.István!
Mint már korábban utaltam rá, köszönettel fogadok minden megjegyzést.
Sajnálom, hogy félreértetted a mondókámat, remélem a szerkesztők sem gondolják, hogy savanyú a szőlő. Én ugyanis a toplista alját böngészgettem és olyan történetet (heteró!) találtam, amelyik 1 szavazatot kapott 1-es átlaggal komment nélkül, 9 szavazatot 2-es körüli átlaggal komment nélkül stb., stb. Legalább annyit írtak volna, hogy zagyva, érthetetlen, buggyant agyból pattant ki, vagy egyszerűen qrva gyenge. Egyébként az is minősít egy történetet, ha egyáltalán nem szavaznak rá (persze ilyet meg se kéne jelentetni).
Szóval ez volt a kiindulási pontom, nem az én történetem - bár természetesen legyezgeti a hiúságomat (nahát, milyenek ezek a szerzők!)az egész jó kis átlagom - sajnálom, hogy nem utaltam rá világosan.
Az, hogy ki mit olvas, szíve joga, én például az S/M történeteket utálom, rá se nyitok. Ami a gyönyörű magyar nyelvünk védelmében tett megjegyzésedet illeti, teljesen egyetértek, sajnálom, hogy az ujjam már megint fürgébb volt az eszemnél. (De azért a "korrekt" szót Te is kihagyhattad volna az üzenetedből!)
Kedves fgyik!

Egy ilyen kánikulai napon nem vészes, csak az ember fia kiázik, mint a nokedli, bár a látványért talán jégkocka közé ágyazva is megérné. Ami a szereplők egymáshoz való viszonyát illeti, teljesen igazad van, csak nagyon közeli barátok,(vagy testvérek, unokatesók)között történhet ilyesmi, akkor is jellemzően duóban. Az emberben van egy természetes szeméremérzet, egy bizonyos életkort elérve - nyilván a kamaszkortól - nem szívesen mutatkozik meztelenül még a családtagjai előtt sem. Jó haverok között ez a gátlás hamarabb feloldódik, nem tartják cikinek a meztelenkedést kortársaik előtt, aztán elég egy lökés - jelen esetben Tomi maszturbálása - innentől kezdve a jó ég tudja, hogy három felizgult kamasz meglóduló fantáziája milyen játékokra készteti őket.
Köszönöm az észrevételeteket, igyekszem továbbra is követni a gabriel1981 által megjelölt irányt.
Kedves Rinaldo!

De milyen látvány volt!!!
T. Szerkesztőség!

Van egy - első olvasásra talán hülyeségnek tűnő - javaslatom. Mi lenne, ha a "szakértői szavazás" csak akkor realizálódna, akkor lenne érvényes, ha a szavazók (user)névvel és véleménnyel vállalnák kritikai megjegyzésüket, illetve az adott pontszámukat? A jelenlegi rendszer szerint a szerző kellemetlen helyzetben van, mert nem tudni - persze megőrizve alkotói szabadságát-, mi az olvasók igénye, mi a kifogás, min kéne változtatnia. Természetes, hogy a szerzőnek és az olvasóinak is megvan a függetlenség, a szabadság joga, van egy mércéje, egy értékrendje, és ez az esetek jó részében nem találkozik. Tisztelet azoknak, akik kommentálják a megjelent írásokat, hiszen névvel vállalják véleményüket, amit ugyan lehet vitatni, vagy jóleső érzéssel nyugtázni de a szerző mindenkor érezze megtisztelve magát, hogy megemlékeznek az írásáról, a kritikákból pedig okulhat, de lehet reagálni is rá, ami esetleg más megvilágításba helyezi a dolgokat. A véleménynyilvánítás nélküli névtelen szavazás viszont visszaélésekre ad alkalmat(akár szakmai féltékenység, akár egyszerű kib@szási szándék sugallja), magam részéről egy sorba helyezem a jellemtelenség netovábbjának számító névtelen levéllel, amibe, ugye, bármit leírhat az ember következmények nélkül. A "szakértői" kifejezés számomra azt jelenti, hogy az illető az általa elolvasott írásokat a maga ízlése, értékrendje, intelligenciája, sőt (horribile dictu!) nemi identitása alapján értékeli és ezt ugyanúgy a nyilvánosság elé tárja, mint a szerző. Hát ennyi.
Történetek: Kukkoló csajok 2013. 02. 12. kedd 22:55
Kedves fgyik'

Ne haragudj, hogy csak most válaszolok. Nem volt szükség a kezünkre.
Ne tekintsétek csillapíthatatlan grafomán hajlamaim megnyilvánulásának, hogy ennyiszer jelentkezem e rovatban, de úgy érzem hogy ha már valaki megtisztel azzal, hogy véleményét kifejti - akár pro, akár kontra - az írásomról, az udvariasság legelemibb szabályai szerint illik válaszolnom rá.
Köszönettel vettem az érdeklődésedet, remélem, nem okoz csalódást a folytatás. A megjelenés időpontjáról nem én döntök.
Várd meg a folytatást, négy rész még hátra van. Sajnálom, de minden részbe - már csak dramaturgiai szempontól sem - nem lehet átlag 2000 ejakulációt beiktatni, bár biztos, hogy ingerkeltőbb lenne. Nem ez a célom. Egyébként: de gustibus non est disputandum.
Természetesen a 2. részben. Hosszú a történet.
Történetek: Szamócázás az erdőben 2013. 02. 12. kedd 01:04
Kedves, szép történet, nagyon tetszett, ha valóban átélted, már fiatal fiúként gyönyörű élményt szerezhettél a mindent vágyat beteljesítő testi szerelemről. Külön öröm, hogy kihagytad a sablonos, szinte kötelező "kulcsszavakat". Amennyire visszaemlékszem kamaszkorom követelőző vágyaira, én biztos, hogy a látványtól kiszabadítom börtönéből a fütyimet, ha addigra már el nem kések vele.
Így tovább'