DEC
29
2015

Halálos bűnök 2. rész

bizarr

Miért vagyok én itt? Keringett bennem a rémült kérdés. Mert elkaptak te hülye! –mondta az ügyvédem, amikor azt tanácsolta, hogy inkább valljak be mindent. De a legfontosabb kérdésre sem, ő sem az ügyész nem tudott magyarázatott adni: hogyan jutottam el idáig? Én, Artner Krisztián, boldog családapa és cégvezető, aki mindig minden szabályt betartott és karácsonykor elment levest osztani a rászorulóknak. Talán most bűnhődök mez azért is, amit srácként tettem … vagy nem tettem.
A lépcsőházban a szokott dohos, penészillatú levegő fogadott. A lift szerencsére megint működött. Miközben kialvó számjegyeket bámultam megállt valaki mellettem.
- Csókolom – köszöntem automatikusan, majd felnéztem. Egy öreg nő volt. Nem tudom, talán már 50 is elmúlhatott, mégis miniszoknyát és egy vékony trikót viselt mely inkább kiemelte, mint eltakarta hatalmas melleit.

DEC
28
2015

Vágyak a bűn mocskában 2. rész - Az anya

családi, anya-fia

Azt hiszem nem mellékes, hogy mindez 25 éve történt. A fiam, akkor alig múlt 18, én meg még nem voltam 40. Egy emberöltőnyi idő, de még mind a mai napig a bűntudat és a negyed század alatti megannyi varázslatos együttlétünk furcsa kettőssége munkál bennem. A bűntudat, hogy a saját fiammal, - mintha csak a férjem lenne - élek és közben meg a szűnni nem akaró, csillapíthatatlan szexuális vágy, ami minduntalan megakadályozza a józan gondolkodást.
Azon az estén azt hiszem tényleg nem bírtam már tovább. Noha kicsi gyerekkora óta együtt aludtunk, - leginkább meztelenül -, de ennek a történtekre a legcsekélyebb mértékben sem volt hatása. Mert az együttalvásunkat egyszerűen a kényszer szülte. Hiszen miután elhagyott a férjem, - a fiam nem volt még egy éves sem -, sikerült megvennem azt a garzont, amiben máig élünk. Egy légtérben van minden, az alig harmincegynéhány négyzetméteren.

*  *  *

Hajótöröttek 1. rész

hetero, szűz, tini

Nagy jubileumra készültünk. Eltelt 10 év. Sajnos nem töltött el örömmel, hiszen minden nap, amit itt töltünk, tovább bizonyítja, nincs esély arra, hogy bármikor is ránk találjon valaki. 120 hónap van mögöttünk és az alkalom miatt elkezdem összeszedni az elmúlt időszak emlékeit.
Pontosan 10 éve, hogy Angliából indult hajónk a viharos tengeren sodródva éppen ennek a kis szigetnek a közelében adta fel a küzdelmet és süllyedt el. Az éjszakai viharban, a fejetlenség közben a gyermekeket és nőket mentették elsőként. A mentőcsónakba a vízrebocsátás előtti utolsó pillanatban löktek bele engem is. Valaki megsajnálhatott, 15 éves még szinte gyermekfejjel, mint hajósinas szolgáltam a tengerjárón, vagy egyszerűen engem is gyereknek esetleg nőnek nézett a sötétben. A csónakunk aztán messzire sodródott és ezen a kis szigeten vetődött partra. Rajtunk kívül senki nem érkezett ide, csak a hajóból származó roncsok és eszközök sodródtak ki.

*  *  *
DEC
24
2015


Békés, Boldog Karácsonyi Ünnepeket Kívánunk Minden Kedves Írónknak, Fordítónknak és Olvasónknak!


Törté-Net Szerkesztőség
DEC
23
2015

A fészer mögött 3 – 4. rész

családi, leskelődés, tini, testvérek

3. fejezet
– Sssshhh," – pisszegett le Brigi, ahogy közeledtem,”szerintem már jön is vissza.
Gyorsan elbújtam vele a fészer mögött, ezúttal nem zavarta, hogy egymásnak nyomódtunk. Csendesen figyeltük az idősebb testvérünket, Marcsit, ahogy visszatér a kocogásból, csakúgy, mint tegnap, és kereste a titkos helyét, miután kinyújtóztatta a lábait. Elkezdtem meglazítani az alsónadrágom, ezt Brigi szórakoztatónak találta.
– Máris? – suttogta.
– Ugyan már, neked is ki kell próbálnod – válaszoltam.
Vonakodott, de emlékezett rá, miben egyeztünk meg. Megpróbál az ágyától eltérő helyen maszturbálni. Lenyúlt a bugyijába és elkezdte ujjazni magát, de nem húzta le.
Mindketten figyeltük Marcsit, ahogy a szokásos módon csinálta, bokáig lehúzta a futónaciját és jó néhány percig dörzsölgette a sima punciját, amíg szépen elélvezett. Ezúttal nem elégedett meg eggyel.

*  *  *

Halálos bűnök

leszbi, szűz, tini

1
Beléptem a cella ajtaján. Félhomály, iszonyatos bűz és röhögés fogadott. – Megjött a kis herceg! – üvöltötte valaki – Te, ez lány vagy fiú? – szólt a társa. – Nem mindegy? Hamarosan úgy is az én kislányom lesz. – kontrázott egy harmadik hang.
Az őr meglökött, majd bevágta mögöttem az ajtót. A szemem lassan megszokta a sötétséget. Heten voltunk, de csak négy ágyat láttam. Egyikről felkelt egy hatalmas, széles vállú férfi. Csak egy foltos alsónadrág volt rajta, kopasz fején izzadtság cseppek fénylettek, mellét őszülő szőr borította. Vastag karján – melyet más ember akár combnak is elfogadott volna – tetovált viperák tekeregtek. – Te döntesz – nézet mélyen a szemembe, - az ágy vagy a föld. Az a sarok – mutatott jobbra - már foglalt, ott a Robi tanyázik, de ő nagyon büdös és folyton köhög éjszaka. Letelepedhetsz a budi mellé is, ha szereted nézni, ahogy szarunk. Vagy az ablak mellé, de ott télen elég hideg van.

*  *  *
DEC
22
2015

Második édeshármas - full extra

gruppen, anál

Miután az első alaklom után elváltunk azt gondoltuk, hogy nem lesz folytatás. Kati nem akarta Zsoltit magában érezni, nem érezte annyira közel magához. Mégis mikor a levelezésben említettük az aktust pozitívan reagált. Teltek a napok, a hetek, a levelezés megmaradt, és egyre inkább éreztem, hogy újra össze kellene hozni a hármast. Említést tettem Katinak, aki nem zárkózott el, sőt nagyon pozitívan fogadta. Azt éreztem a leveleiből, hogy tartozik a Zsoltinak, hogy valamit nem adott meg neki, amit most megadna. Megbeszéltük az időpontot, hogy mikor utazik hozzánk. Mi fiúk jó előre elkészültünk. Kerestünk lakást, vettünk enni és főleg innivalót, és persze készültünk a második, az igazán nagy durranásra.
El is jött a várva várt nap. Napközben a városban sétálgattunk, beszélgettünk, iszogattunk, és persze néztük Kati formás testét, ringó nagy melleit, formás lábait, és fenekét.

*  *  *

Kocsmai szépségek

leszbi, tini

Akkor már öt éve dolgoztam egy kis pesti kocsmában. Vidéki lány vagyok és nem is épp a legpénzesebb fajtából, ezért már egyetem alatt is munkát kellett vállalnom, hogy fizethessem az albérletet és tudjak minden nap ennivalót venni.
A munka kellemes volt. A főnök kedves volt velünk, és még a legnagyobb forgalom idején sem voltak túl sokan, így egyszerre ketten-hárman jól bírtuk a kiszolgálást. És még a fizetés is korrekt volt. Sikerült úgy szerveznem az óráimat, hogy minden nap be tudjak állni legalább pár órára, aminek köszönhetően a főnök is elégedett volt velem.
Ezek után pedig, amikor befejeztem az egyetemet, nem volt kérdés, hogy maradok dolgozni teljes munkaidőben. Persze ez a meló sem volt egy leányálom, és bár a fizetéssel egy egyetemista jól elboldogulhatott, egy dolgozó nőnek azért már lehetett volna jobb is. De én nem bántam.