Hírek

Apa különleges tehetsége

Mindig is tudtam, hogy apám okos volt. Az évek során megtanított egy csomó dologra: hogyan kell biciklizni, hogy kell horgászni, hogy kell iránytűt olvasni, vagy hogyan kell autót vezetni. Úgy tűnt, tehetségének sosincs vége. Néha olyan dolgokat is megtanított, amikről valószínűleg nem is szabadna beszélnem.
Régebben, mikor még fiatalabb voltam, mint a többi srác, mindig kanos voltam. Tudom, hogy apa tudta, hogy mit is csinálok egész idő alatt szobámban vagy fürdőben. Elvégre ő már férfi volt. És emlékeznie kellett, milyen is volt az én koromban. Nagyon úgy tűnt, hogy nap nem telhetett el anélkül, hogy ne könnyítsek egyszer a golyóimon, de ez inkább volt naponta két-három alkalom inkább, mint egy. Nagyon megijedtem, mikor egyszer apám rám nyitott, mikor épp játszottam a farkammal, de ő nyugodt maradt, mondta, hogy ez egyáltalán nem nagy ügy. Minden srác csinálja, még akkor is, ha azt mondja, hogy nem. Tuti hazudik. Vagy csak...

Megmutatni Aubreynak

Marissa a fülembe suttogott.
– Köszönöm, bébi. Ez jó volt.
– Te voltál jó. És az ízed is – suttogtam vissza. A nedvei beterítették az arcomat és minden levegővételkor éreztem az illatát. Kinyalni őt az egyik kedvencem volt. Annyiféleképp kielégített, és csak remélhettem, hogy ő is így van velem.
Marissa egy csodálatos lány, és sokkal okosabb, mint amit valaha is elképzeltem. Hogy miért van velem, azt nem tudom, de egyáltalán nem panaszkodom miatta. Azt hiszem, életünknek ezen a pontján egyszerűen csak egymásnak voltunk teremtve. Ó, annyira édes volt! Mindketten új suliba készültünk, két különbözőbe. Ő jogot fog tanulni, én újságírást. Nem gyártottunk hosszútávú terveket, és nem ígértünk semmit, amit ne tudnánk megtartani, egyszerűen csak együtt voltunk.

Nyaralás az Adrián 4. rész

Reggel Attila nagyon vigyorgott, de nem árulta el, hogy miért. Mikor kiértünk a partra, ahol most Anikó foglalta a helyet és a lányok nekiálltak vetkőzni, csak oldalba bökött.
- Figyelj, olyat látsz, amit még nem.
Hát figyeltem. Andi gyorsan ledobta magáról a ruhát és kaptam tőle egy gyors puszit, majd ment a vízbe. Anikó néni a táskákat rendezte és Zoli bácsival egyeztetett valami programot, amire ketten mennek majd el, míg Izabella szép kényelmesen rakta ki a dolgait. Aztán nekiállt vetkőzni. Előbb a melltartót vette le a nők rutinos módján az áttetsző egybe-ruha alól, majd a tangát húzta le, Attilának és nekem hátat fordítva. Formás feneke izgatóan táncolt előttünk.
- Mi az lányom, már sztriptízt is adsz elő? Ne kínozd szegény fiúkat, mert túl lesznek húzva megint - nevetett Anikó néni és Zoli bácsihoz fordulva folytatta - te meg igazán leveheted már azt a textilt.

Tegnap este és ma dél között az SMS-szolgáltatásban fennakadások voltak, a hiba elhárítása megtörtént, az elmaradt VIP kódok kiküldése legkésőbb a holnapi napon megtörténik, természetesen egyetlen elküldött SMS sem veszik el.

Megértéseteket köszönjük: Törté-Net Szerkesztőség

Megtettem 1. rész

Amikor megtörtént, 37 éves voltam. 2 éves kora óta egyedül neveltem fiam. Szerelmi házasság volt, fiatalon mentem férjhez, és szültem meg a fiam. Férjem elhagyott minket, ami nagyon megviselt. Igyekeztem a fiamnak mindent meg-adni, de nekem nem volt tartós kapcsolatom, sőt mondhatni semmilyen sem. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hiányzott a szex, de segítettem maga-mon, rendszeresen maszturbáltam, később vettem vibrátort is. Fiammal nagyon jó volt a kapcsolatom, jól tanult. A tanulás minden idejét lekötötte. Közelgett a 16. születésnapja, (kora ősszel), és én azon gondolkodtam már előre, hogy mit kapjon tőlem ezen a jeles napon. Egy este rá is kérdeztem, hogy mit szeretne kapni. Zavartan rám nézett, és dadogni kezdett, hogy semmit. Na, ezt nem hittem el. Faggatni kezdtem, de láthatóan zavarban volt, fülig pirult, és nem szólt semmit. Na, majd erre visszatérünk! Egy este bementem a szobájába, már feküdt az ágyában. Ijedtem kapta ki a...

Kalandjaim unokatesómmal 1. rész

Régóta álmodoztam arról, milyen lenne egy olyan lánnyal szeretkezni, aki egyben a családom egyik tagja is. A húgom persze szóba sem jöhetett, még gondolatban sem. De azért voltak ám a családunkban más lányok is, akik az unokatestvéreim, unokahúgaim voltak. Közülük is egyikükön, Lillán mindig megakadt a szemem, ha találkoztunk. Ő egyenes ági unokatestvérem, édesanyám öccsének nagyobbik lánya. Van egy másik lánya is, Lili, aki viszont a kora miatt nem jöhetett szóba. Lilla 17 éves kora ellenére majdnem elérte a 2 méteres magasságot, vékony testalkatú, sportos lány volt, és persze feltűnően csinos is. Derékig érő, barna haja minden alkalommal megbabonázott. Itt jegyzem meg, a hosszú haj mindig is a gyengém volt. Lillát különösen szépnek teremtette a sors: kora ellenére már igencsak fejlett volt, gyönyörű mellekkel, és feszes, telt feneke volt. Az egyik találkozásunk alkalmával kezdtem fantáziálgatni róla.

Az első csoda

Soha nem voltam jó a lányok körében, lelki okok miatt nem tudtam sehová eljárni, ismerkedni, s a témához szervesen kapcsolódó fizikai rendellenességem is volt, így végső menedékembe, az online világ szövevényes útvesztőjébe vonultam. Sajnos őszinteségem miatt viszonylag hosszú idő telt el, míg először szimpatizált velem egy lány. Meglepő módon igen csinos, vékony, sötét hajú volt, s kedvességével egészen megbabonázott. Teltek múltak a napok, nagyjából 50 km-re laktunk egymástól, így azért meg kellett találni a megfelelő alkalmat, amely csak nem akart eljönni. Bő egy héttel megismerkedésünk után úgy alakult, hogy a házunk kiürült. Ritka pillanat, azonnal tájékoztattam Őt, s némi habozás után bele is ment. Izgatottam vártam az eljövendő napot, éjszakát.

Szösszenet 2. rész

Uramtól újabb utasításokat kaptam a találkozó helyéről, és idejéről, valamint a drescodról.
A ruházat: tanga, combfix, bő miniszoknya, feszülő topp, és tűsarkú. A hely: a város határában egy elhagyott épület, és késő délutáni időpont.
Egész héten a félelem-vágyakozás állapotban gondoltam a rám váró élményre.
Tudtam, hogy vigyáz rám, hiszen a késes szeánszunk alkalmával bebizonyította felelőségteljes DOM.
A találkozó napján megfelelően előkészülve, felöltöztem a meghatározott ruházatba kocsi ültem és elindultam a találkozó helyszíne felé. Gyomromban a már megszokott remegés és bizsergés, ahogy fogytak a kilométerek úgy lett a bugyim egyre nedvesebb. A GPS szerint megérkeztem, de csak egy lerobban gyártelepet láttam. Kiszálltam a kocsiból, körbe néztem. A nap forrósága tovább tüzelt, pár nem kimondottan bizalomgerjesztő alak őgyelgett nem messze a kocsitól. Uram azt mondta ne legyen nálam semmi. Mit csináljak a...