SZEPT.
21.
2015
Ádámnak hívnak 17 éves gimnazista vagyok és egy nemrégiben kezdődött kapcsolatom részleteit osztom meg veletek. Ami történetesen a 18 éves nővéremről Rebekáról és rólam szól, de erről kicsit később. Amit rólam érdemes tudni, az átlagostól kicsivel sportosabb testalkatú 180 cm magas barna hajú és szemű vagyok, egy mindig vidám srác a gimiből. Az a fajta, aki a legtöbbször megtalálja a módját annak, hogy ugrasson, vagy csak feldobja a napod egy jól elsütött poénnal. Egy vidéki városban lakom és a helyi foci csapatban játszom, focizok már kölyök korom óta. A gyúrás nem az én műfajom a csajozás viszont annál inkább. Nem rettenek meg az átlagos lányoktól sem, mert úgy gondoltam, ha nem csak a bomba csajokról álmodozom vagy várom a nagy Ő - t, aki nem mellesleg tökéletes, akkor nem maradok szűz, mint sok srác akit ismerek. Ez a gondolkodás vezetett ahhoz, hogy elég korán már 14 éves korom óta éljek rendszeres nemi életet, ami elég...
Dinah felsóhajtott. Mindig a külalakjával jött mindenki. Tudta, hogy jól néz ki (hosszú, dús, fekete haj, sötétkék szemek, hatalmas pillákkal, gyönyörű száj, hosszú, formás láb, karcsú derék és... hát igen, gigászi cicik). Őt azonban ez zavarta. Sosem ezzel akart érvényesülni. Nagyon okos is volt, az egyetemen utolsó előtti éves - és nagyon szerencsés is: egyrészt könnyen tanult, másrészt pedig az emberek azon kis csoportjába tartozott, akiknek 2-3 óra alvás is elég éjszakánként. Egy éve dolgozott a klubban (csakis este és éjszaka) ami nagyon menőnek számított az egyetemisták körében. A főnök csak csinos, fiatal lányokat alkalmazott pultosnak, ami Dinah-t eleine feszélyezte, de mostanra megbékélt vele. A lányok többségével jól kijött. Szinte mindegyikük egyedülálló volt, és - bár Dinah nem - a többségük szívesen bocsátkozott egyéjszakás kalandokba, főleg Carla, aki biszex lévén sok mindent bevállalt...
Apa hanyatt feküdt, hozzá bújtam, félig az oldalát, félig a mellkasát öleltem magamhoz. Hisz így alszunk 21 éve, mióta az eszemet tudom.
Aki szült, elhagyott minket állítólag kiskoromba és férjhez ment Szlovákiába valakihez hamarjába rá. Apucikám mindig is kislányt szeretett volna. Zoltánnak hívták, de én sosem szólítottam így. Pedig úgy éreztem, ismerősök előtt jobb örült volna, ha a kevésbé bensőséges neve hangzik el, az "Apa" helyett. Ahogy feküdtem rajt, hallottam a sóhaját és éreztem is az egész testemmel. Egyre szaporábban vettem a levegőt, minél többször szívtam magamba teljesen meztelen bőre illatát. Azt mondta, szereti az enyémet, holott én nem is használok parfümöt. Ezek szerint valóban az én illatomat szereti. Gyönyörű, hófehér, szeplőktől borított bőrét meg- meg markoltam, gyengéden, a felkarján, vállán. Beletúrtam hátul a rövid vörös hajába.
Ez a történetsorozatom egy újabb „felvonása”, amelynek az valóélettel történő bármilyen egyezése továbbra is teljesen a véletlen kategóriája. Mindenkinek további jó olvasást kívánok!
Először egy kis kitérő a lakótárshoz, azaz Lórihoz. A hármas összeköltözése óta eltelt 13 hónap. Lórinak, a kamasznak (aki 2 hónappal később tölti a 20-at) végre érezhetően javul az élete és végre véget vethet a múlttal, azaz avval a bő két évvel, amikor egyedül volt és azon belül is leginkább azzal az idősszakkal, amikor pénzért „árulta a testét”. Végre a fiú életében is megjelenik egy új, egy olyan srác (Győző), aki nagyon megtetszik Neki és szeretné megszerezni magának. (A fiú 5 hónapja töltötte a 17-et.) Először csak flörtölni próbál a „kiskamasszal”, amit eleinte az nem viszonoz. Ezt a tini nehezen viseli, de próbálja ezen érzéseit elrejteni mások elől. Az egyik nap aztán Győző (persze „teljesen véletlenül”) odamegy hozzá beszélgetni. Mivel mindez...
- Hogy micsoda? – torpantam meg a zsúfolt folyosó kellős közepén.
- Szatmáry jön velünk a kirándulásra – ismételte Judit.
- De miért? Nem úgy volt, hogy Ladányi tanárnővel megyünk? – kérdeztem vissza megdöbbenve.
- Változott a terv – válaszolta, mire kérdő tekintettel bámultam őt. – Amikor az osztályfőnökre vártam a tanári előtt a múlt heti igazolásom miatt, hallottam őt erről beszélni. Ladányi tanárnőnek aznap temetésre kell mennie. Szóba jöhetett volna még Kovács vagy Bakos tanár úr, de ők az előre hozott érettségin vizsgáztatnak mindkét nap. Egyedül Szatmárynak felelt meg az időpont – magyarázta.
- Csodás! Kiráz a hideg a közelében! – fintorogtam. Persze ez egyáltalán nem volt igaz, de a történtekről még a legjobb barátnőmnek sem meséltem.
Az eset 2006. nyarán történt (33 éves voltam), amikor őseim, öcsikém meg a barátnője elmentek nyaralni egy hétre a Balatonra (én azért nem mentem velük, mert két héttel később mentünk Abádszalókra a haverokkal). Na, szóval péntek este volt, egy forró nyári nap vége, készültem a németországi foci - vb egyik negyeddöntőjére, bekészítettem három doboz sört, chipset, aztán... egy hatalmas villámlás után elment az áram... Káromkodtam egy cifrát, és kimentem a biztosítékszekrényhez. Minden rendben volt, az egész utca sötétbe borult. Vártam a csodát, hogy visszakapcsolják, de nem kapcsolták. várakozás közben észrevettem, hogy valaki van a lakásban. Nem zárkóztam be, mert kibírhatatlan lett volna a meleg. Felkeltem a fotelből, felvettem öcsém baseball - ütőjét, kimentem az első ajtón, kívülről bezártam, majd a hátsón bementem, azt meg belülről zártam. Így a behatoló csapdába esett, mert bár a szobám ablaka nyitva volt, szúnyogháló tartotta kinn...
Kal körbement a szobán, még egyszer egyeztetett az embereivel, biztosra ment, hogy minden a helyén és rendben legyen, mielőtt távozna, majd az este felelőséhez, Dwayne-hez lépett.
– Rendben, Dwayne, úgy tűnik, mindent a kezünkben tartunk. Most távozom. – Normális esetben nem jött volna ide az este úgy, hogy Dwayne vezeti a csapatot, de ez a projekt fontos volt. Ha a ma este jól alakul, az még további, hasonló kaliberű szerződést fog jelenteni. A Tyler, Bridge és Anderson jogi iroda volt a legnagyobb a városban. Ők intézték az összes menő, fehérgalléros bűnügyi esetet az államban. Az, hogy Davy polgármester is jelen volt, csak egy extra bónusz volt. Az, hogy sikerült elcsípnie ezt a szerződést, csak azt bizonyította, hogy a cége kezdett nagyon is sikeressé válni. A következő néhány hétben felvesz még néhány biztonsági embert tizenkét emberből álló csapatához.
Történetem folytatásában eltelt sajnos az előző részben leírt, csodálatosan sikerült vasárnap. Sajnos a hétfő a maga komorságával és az iskolával már kevesebb örömet tartogatott, az iskola, a sok házi feladat és tennivaló, ez mind hátráltatta azt a kibontakozó valamit, ami már túl volt egy kicsit a barátságon, de még egyikünk sem tudta pontosan, mi is ez. Szerettük egymást, és kész. Az elkövetkezendő hét nagyon lassan akart eltelni, a hét öt napja olyan volt, mintha ötven lett volna. Pistivel igyekeztünk a szüneteket egymás társaságában tölteni, már amennyire ez lehetséges volt. Sajnos a látszatot is fent kellett tartani, még ha engem nem is keresett volna senki, az már biztosan feltűnő lett volna, ha Pisti minden szünetben eltűnik a haverok mellől. Ennek ellenére a szünetek java részét kettesben, az iskola eldugottabb helyein töltöttük, egymás kényeztető társaságában. Rengeteget beszélgettünk, rengeteg forró csókot váltottunk, a...
