JAN.
20.
2016
10. A feleség
Negyven év. Ennyi telt el az életéből. 4 évtized, több mint 14.000 olyan nap, amikor azt tette, amit mások helyesnek véltek. Lassacskán elkészítheti a végső számadást: van egy fiatal férje, aki megcsalja, egy lánya, aki semmibe veszi, egy cége, melyet nem ő vezet, és vagy fél tucat haszontalan barátnője. Meg a kis, lapos, gondűző üveg a retiküljében. Üresen.
A tompa fényben fel sem tűnik, milyen öreg. Combja vastag, feneke nagy és hájas, melleire egyre jobban hat a gravitáció. Az örök, elégedett mosolyba merevedett arcvonásai maszkként feszülnek a valamikori csélcsap kislány vidám vonásaira. Persze fél kiló sminkkel még most is fiatalnak látszik.
A vonat nagyot zöttyent a váltón. Barátnője beteg anyát ment meglátogatni, de az öreg nyanya, annyit dumált, hogy lekéste a gyorsvonatot. Náluk nem akart aludni, és a B terv, hogy szállodába megy, nem működött, mert oly rendesek voltak, hogy kikísérték az állomásra.
Marcell vagyok, és jelenleg főiskolán tanulok, valamint mellette melózgatok.5 évvel ezelőtt beregisztráltam az egyik chates oldalra, ahol hamarosan elkalandoztam az egy olyan szobába, ahol fiúk ismerkednek egymással.Már egészen fiatal koromtól fantáziáltam erotikus kalandokról férfiakkal. Sok beszélgetésen voltam már túl, nagyon sok negatív élmény és kamus ember után beszélgetni kezdtem, egy számomra első perctől kezdve roppant szimpatikus emberrel. Nem volt tapló, kedvesen beszélgettünk szinte minden témáról. Kb. 2 hét után felhozódott , hogy ideje lenne találkoznunk. Ekkorra már átestünk a képcserén és szinte minden nap beszélgettünk. Karcsiról kiderült, hogy 34 éves autókereskedő és a menyasszonya ideiglenesen Angliában dolgozik. Nem volt furcsa a helyzet, mivel én is érdeklődtem a lányok után is. Hamarosan összehoztunk egy találkozót, ahol Kari elvitt egy kis kocsikázásra egyik sportos autójukkal, ami a kereskedésben állt.
...Lábujjhegyen lépkedve mentem be, mikor is legyökerezett a lábam szám tátva maradt és csak néztem az elém táruló látványt....
Ekkor hallottam meg a fodrász hangját.
- Hahó Ildikó! Látom már az előtted álló események teljesen lekötik a figyelmed, de el kéne döntened a frufrudba a csavarót melyik irányból tekerjem. - nézet a tükrön keresztül.
- Anika rád bízom, te vagy ennek a mestere.
- Jó akkor merengj tovább. - és a folytatta a hajam szépítését.
Csak álltam az ajtóban, kezemben az utazó táskával és kikerekedett szemmel figyeltem a kandalló előtt lévő bárány szőrökön anyukám és Erzsike ténykedését. Anya feküdt meztelenül a hátán, Erzsike fordítva rajta, feje anya combjai között, térde anya vállai felett altestével betakarva anya fejét és láthatóan, hallhatóan élveztek ezt a „69 - es” pózt. Csak néztem legyökerezett lábbal, bal vállammal az ajtófélfának támaszkodva.
Ha megkérdeznének, mi az a három dolog, ami a legjobban megragadott benne, azt mondanám: a nőiessége, a nevetése és az életvidámsága. Anitával a munkahelyemen találkoztam; a sors úgy hozta, hogy mindketten ugyanazon a napon kezdtünk a vállalatnál, egy multinacionális termelőcégnél, ő mint anyagbeszerző, én pedig mint minőségbiztosítási mérnök. Minthogy mindketten újonnan érkeztünk, íróasztalaink alig pár méterre álltak egymástól, és korban is közel álltunk egymáshoz – ő 25, én 27 –, természetesen elég sokat beszélgettünk. Mint hamar kiderült, több közös érdeklődési körön is osztoztunk: mindketten sci-fi és fantasy rajongóknak tartottuk magukat, jöhetett Asimov, Star Wars vagy Gyűrűk Ura és hasonló társaik minden mennyiségben, könyvek, filmek, számítógépes játékok, miegymás.
Miközben az utcán sétáltam Cinti lakása felé, azon gondolkoztam, vajon nem fogom - e elszúrni a nemsokára bekövetkező első szeretkezésemet. Tiszta ideg voltam. Szinte csak azon gondolkoztam, hogy milyen bakik jöhetnek közbe. 16 éves, és (még) szűz voltam. Bár a haverjaim nagyrésze is szűz volt még, én örültem, hogy viszonylag korán el fogom veszíteni.
Azelőtti nap kettő óvszert is felpróbáltam, hogy biztos legyek benne, hogy élőben is fel tudom - e majd húzni. Most 3 db - ot is eltettem a zsebeimbe, hogyha netán kiszakadna akkor legyen tartalék. Mégis nyugtalan voltam. Mi van ha annyira ideges leszek, hogy nem is fog felállni a farkam? Ilyen és ehhez hasonló képtelen kérdéseken agyaltam, míg el nem értem annak panel háznak a lépcsőjéig, ahol lakott.
Kellemes kis családi házas körzetben lakom. A szomszédokkal nem nagyon törődtem. Nem voltunk rosszban de nem is jártunk össze minden nap. Sövény választotta el a két kertet. A szomszéd jó ember volt, beköltözésünkkor kb. tíz éve pertut ittunk, azután már csak az átesett labda, meg az elkóborolt csirkék ügyénél találkoztunk, beszéltünk. Fiuk, leányuk volt nekünk meg nem, így közös témánk sem nagyon akadt. Még az asszonyok sem álltak le nagyon tereferélni sokszor. A szomszéd asszony leányt férje egy fiút hozott a házasságukba. A két gyermek után is jól karbantartotta magát, többször meg is akadt rajta a szemem, amikor leánykájával a kertben tornáztak én meg a padlást rendeztem, ahonnan át lehetett látni a szomszéd kertbe. Megnéztem, csettintettem a látványra de nem rendezkedtem be tartós leselkedésre. Az én párom is jó nő volt, nem nagyon néztem kifelé!
23 éves koromban nagy fordulópont állt be az életemben. Sok szempontból is.
A nagyapám bátyja, mivel senkije nem volt, rám hagyta a budapesti lakását, és végre elkezdődhetett az önálló, felnőtt életem. Az alig több mint minimálbéres fizetésemből, sosem lettem volna képes önerőből elköltözni a szüleimtől. Abból a Buda környéki kis életunt falucskából. Mindig is szerettem volna a városi élet forgatagában élni, ráadásul így a munkahelyem is jóval közelebb volt. A fizetésemből szűkösen, de fent tudtam tartani magam, és hetente egyszer - kétszer azért megengedhettem magamnak egy kis lefekvés előtti borozgatást is. Akkoriban szingli voltam, de újabb kapcsolatot még nem akartam.
Idő kellett, hogy elrendezzem a gondolataimat a volt barátommal kapcsolatban.
