Hírek

ÁPR.
29.
2016

Séta haza 2. rész

Anyám halkan felsikoltott, megvonaglott, és érzékelhetően elélvezett ő is.
- Óh, kicsim, látod, én se bírtam tovább! - Lihegve felkuncogott. - Ó, Istenem! Milyen forró! Ennyi sok volt benned?! Ezt mind nekem gyűjtötted, babám? Ohohó, jól megkínáltad anyucit!
- Ne haragudj, anya, de annyira - fuldokoltam az izgalomtól, a szégyentől, hogy így jártam mindjárt az elején. – Nem tehetek róla, nagyon, de nagyon kívántalak már. Hosszú évek óta.
- Édesem! – vonta a fejemet a nyakába anyám, és szeretettel simogatta tovább a félig lankadt faszomat. – Hiszen én is elmentem veled! Ennél szebb udvarlást el sem lehet képzelni! Hogy ennyire kívánják az ember lányát.
A csupa sperma melle és hasa összeragasztott bennünket. Nagyot csókolóztunk, aztán anyám két kézre fogva előbb egyik, majd másik mellét, lenyalogatta róluk a maradék, szétkenődött ondómat.


Öt perc

A tükörben végignézem magam. Jól nézek ki. Sötétkék mini ruhám van rajtam, fekete tűsarkúval. Hullámos barna hajam könnyedén omlik a vállamra. Enyhe smink van rajtam. Egy bárba tartok. Egyedül. Igazából a barátaimmal akartam menni, de hirtelen mindenki elfoglalt lett. Érdekes. Kívülről egész jó néz ki, csak úgy találomra választottam ezt a helyet, de ahogy belépek tudom hogy jól döntöttem. Halk zene szól, csak páran vannak. Ahogy belépek mindenki csendben marad. Elmosolyodom, és bólintok. Megindulok az egyik üres asztal felé. A pincér máris mögöttem terem, és segít levenni piros szövetkabátomat.
- Köszönöm!
- Nem tesz semmit! –rám mosolyog, és elém rak egy itallapot.
- Köszönöm, de nem lesz rá szükségem. Jack Daniels van?


ÁPR.
28.
2016

Világok találkozása

Utálom ezt a sznob világot. A szüleim jogászok és természetesen tőlem is elvárják, hogy ezt a hivatást gyakoroljam. Amikor még fiatalabb voltam, örömmel teljesítettem az irányomban támasztott elvárásaikat, vettem részt a fényes, gyémántoktól csillogó, de sznobságtól bűzlő partikon, ismerkedtem össze mások menthetetlenül idióta gyerekeivel, lehetőleg fiaival, hogy aztán később esetleg a nagy reményeknek eleget téve valakivel véglegesen is összehozzon a sors. Testvérem nem volt, így aztán egyedül vergődtem keresztül a szabályoktól és etikettől agyontűzdelt társasági eseményeken. A barátnőim – amennyire annak lehet nevezni az érdekkapcsolatok miatt kikényszerített érdekbarátságokat – sosem értették mi a bajom, így egy idő után felhagytam azzal a vágyálmommal, hogy megváltoztassam, ha legalább egy kicsit is a körülöttem forgó világot.


Egy utolsó kívánság

Az érintésére ébredtem. Nem az az őrült dörzsölés, amiben néhány férfi részesít; némelyikük olyan durva csodálom, hogy nem hólyagosodnak fel. Nem, ez egy lassú, érzéki simogatás volt, valami síkossal bekenve, és igen vártam már, hogy találkozzam a kéz tulajdonosával.
Jó pár évtized eltelt már azóta, hogy utoljára megidéztek a lámpából, ezért időt fordítottam a felkészülésre. Mivel új mesterem ilyen figyelmes arra gondoltam, hogy talán tehetnék erőfeszítéseket és olajos, meztelen mellkassal és selyem nadrágban jelenek meg élő, szilárd formámban. Sosem kedveltem az átlátszó létet – hogy őszinte legyek. Mindig szerettem volna hús-vér alak lenni – és a lábam az egyik legjobb testrészem, ezért átkozott legyek, ha elrejtem őket egy füstfarokkal.


ÁPR.
27.
2016

Mindent a családomért tettem! 2. rész

Hétfőtől minden úgy ment tovább, mint előtte, azzal a különbséggel, hogy Icával hivatalosan is tegeződtem. Gyötrelmes napok voltak ezek számomra, különösen úgy, hogy Icán semmi nem látszott. Én tényleg csak egy futó kaland voltam neki. Ha tudta is, nem érdekelte, hogy nekem ő a nagybetűs NŐ.
A gyámügyi osztály november végén kapott valami helyszíni bejárást igénylő feladatot, amiről egy hét után kiderült, esély sincs rá, hogy a megadott határidőig, december 31-ig elkészüljenek vele. A VB titkár úgy döntött, hogy minden osztály 2-4 fővel beszáll a feladatba és akkor meglesz időben a munka. Tőlünk Ica és Kati ment. A város peremvidékét kapták, ezért a hivatali NIVA-val vitték őket az úttalan utakon, hegyekben és dűlőkben. A feladatok felénél jártak, amikor a sofőr megbetegedett.


Séta haza 1. rész

Ismerősöktől bandukoltunk hazafelé anyámmal. Ronda, nyákos november volt, a nyirkos levegő miatt a valóságosnál hidegebbnek tűnt minden. Anyám fázósan dörzsölgette össze a kezét.
- Add ide, az enyém meleg! – nyúltam ki felé.
- De aranyos vagy, kicsim, jólesik – mondta, és odanyújtotta a kezét.
Finom, bársonyos, ápolt keze volt. Mint egyébként az egész teste. Tudtam, hiszen kamaszkorom óta leskelődtem rá, amikor fürdött, mindannyiszor, ha csak alkalmam nyílott rá. Molett, de nagyon szép, arányos alakú asszony volt, ideálisan nagybőgőre emlékeztető, dús alakkal, egy valami tengett túl nála – a melle. Hatalmas, súlyos, lógó körtéi voltak, csészealjnyi rózsaszín bimbókkal. Többször hallottam, hogy panaszkodik a barátnőinek, azon gondolkodott, hogy megoperáltatja magát, mint mondta „rendbe hozatná a melleit”. Szerencsére nem szánta el magát erre – épp az óriási csöcsei vonzottak, de őrületesen.


ÁPR.
26.
2016

Mosaic Stories: Mikor mindenki nyaral...

Szám szélébe harapva néztem ki a számomra csigalassúsággal haladó combino ablakán. Tudom, hogy iszonyat hülyén néz ki, de nem érdekelt; még ez is jobb, mintha reszkető lábbal toporognék az ajtóban vagy valami tőlem megszokott, polgárpukkasztó dolgot művelnék. Nem bírtam már magammal, ugyanis egy barátommal, Gáborral egy igen jól sikerült erotikus beszélgetés után éppen a munkahelye felé igyekeztem. Türelmetlenül fújtam egy nagyot csak úgy futólag, nyár kellő közepén járva volt vagy negyven fok, de legalább ez biztosította a körülményeket. Ilyenkor mindenki nyaral, ugyebár... Lényeg a lényeg: Gáborral kellőképpen felhúztuk egymást és biztosra vettem, hogy ő sem kevésbé izgatott már, mint én.
Végre megérkeztem és szinte kirobbantam a villamos ajtaján.


A barátnőmmel a természetben

A kezdetektől fogva vonzódtam Zsófihoz, de csak akkoriban tudatosult bennem igazán, mit érzek iránta miután szakítottam a barátommal, és pár hétre elvonultam a világ elől.
Hát lehetett neki nemet mondani, amikor ahelyett, hogy a csajokkal ment volna bulizni, inkább engem akart felvidítani két üveg vörös pezsgővel és azzal az ari mosolyával?
A 20 - as éveink közepét tapostuk, de jó ha 18 - nak látszott, a hangja pedig olyan édi volt, mint egy 14 éves csajszié. Egy - egy ilyen péntek és/vagy szombat éjjelen, amit nálam töltött, már le sem tojtam azt a beképzelt seggfejt, akit azelőtt szerelmemnek becézgettem.
Különös nyugalom, meghittség járt át Zsófi közelében. Letörtnek kellett volna éreznem magam, de ennél jobban izgatott, hogy milyen lenne, ha meztelenre vetkőznénk.