Hírek

ÁPR.
27.
2016

Mindent a családomért tettem! 2. rész

Hétfőtől minden úgy ment tovább, mint előtte, azzal a különbséggel, hogy Icával hivatalosan is tegeződtem. Gyötrelmes napok voltak ezek számomra, különösen úgy, hogy Icán semmi nem látszott. Én tényleg csak egy futó kaland voltam neki. Ha tudta is, nem érdekelte, hogy nekem ő a nagybetűs NŐ.
A gyámügyi osztály november végén kapott valami helyszíni bejárást igénylő feladatot, amiről egy hét után kiderült, esély sincs rá, hogy a megadott határidőig, december 31-ig elkészüljenek vele. A VB titkár úgy döntött, hogy minden osztály 2-4 fővel beszáll a feladatba és akkor meglesz időben a munka. Tőlünk Ica és Kati ment. A város peremvidékét kapták, ezért a hivatali NIVA-val vitték őket az úttalan utakon, hegyekben és dűlőkben. A feladatok felénél jártak, amikor a sofőr megbetegedett.


Séta haza 1. rész

Ismerősöktől bandukoltunk hazafelé anyámmal. Ronda, nyákos november volt, a nyirkos levegő miatt a valóságosnál hidegebbnek tűnt minden. Anyám fázósan dörzsölgette össze a kezét.
- Add ide, az enyém meleg! – nyúltam ki felé.
- De aranyos vagy, kicsim, jólesik – mondta, és odanyújtotta a kezét.
Finom, bársonyos, ápolt keze volt. Mint egyébként az egész teste. Tudtam, hiszen kamaszkorom óta leskelődtem rá, amikor fürdött, mindannyiszor, ha csak alkalmam nyílott rá. Molett, de nagyon szép, arányos alakú asszony volt, ideálisan nagybőgőre emlékeztető, dús alakkal, egy valami tengett túl nála – a melle. Hatalmas, súlyos, lógó körtéi voltak, csészealjnyi rózsaszín bimbókkal. Többször hallottam, hogy panaszkodik a barátnőinek, azon gondolkodott, hogy megoperáltatja magát, mint mondta „rendbe hozatná a melleit”. Szerencsére nem szánta el magát erre – épp az óriási csöcsei vonzottak, de őrületesen.


ÁPR.
26.
2016

Mosaic Stories: Mikor mindenki nyaral...

Szám szélébe harapva néztem ki a számomra csigalassúsággal haladó combino ablakán. Tudom, hogy iszonyat hülyén néz ki, de nem érdekelt; még ez is jobb, mintha reszkető lábbal toporognék az ajtóban vagy valami tőlem megszokott, polgárpukkasztó dolgot művelnék. Nem bírtam már magammal, ugyanis egy barátommal, Gáborral egy igen jól sikerült erotikus beszélgetés után éppen a munkahelye felé igyekeztem. Türelmetlenül fújtam egy nagyot csak úgy futólag, nyár kellő közepén járva volt vagy negyven fok, de legalább ez biztosította a körülményeket. Ilyenkor mindenki nyaral, ugyebár... Lényeg a lényeg: Gáborral kellőképpen felhúztuk egymást és biztosra vettem, hogy ő sem kevésbé izgatott már, mint én.
Végre megérkeztem és szinte kirobbantam a villamos ajtaján.


A barátnőmmel a természetben

A kezdetektől fogva vonzódtam Zsófihoz, de csak akkoriban tudatosult bennem igazán, mit érzek iránta miután szakítottam a barátommal, és pár hétre elvonultam a világ elől.
Hát lehetett neki nemet mondani, amikor ahelyett, hogy a csajokkal ment volna bulizni, inkább engem akart felvidítani két üveg vörös pezsgővel és azzal az ari mosolyával?
A 20 - as éveink közepét tapostuk, de jó ha 18 - nak látszott, a hangja pedig olyan édi volt, mint egy 14 éves csajszié. Egy - egy ilyen péntek és/vagy szombat éjjelen, amit nálam töltött, már le sem tojtam azt a beképzelt seggfejt, akit azelőtt szerelmemnek becézgettem.
Különös nyugalom, meghittség járt át Zsófi közelében. Letörtnek kellett volna éreznem magam, de ennél jobban izgatott, hogy milyen lenne, ha meztelenre vetkőznénk.


ÁPR.
25.
2016

Zitakrónikák 7. rész - Bűnös élvezetek

Minden elbaszódott. Nem, nem minden, ez túlzás. Csak minden, ami jó és különleges volt az életemben. Az egész úgy hatott, mint egy marokra fogott jégkocka. Szorítottam, de hiába, megolvadt, kifolyt az ujjaim között, és végül semmi sem maradt belőle.
Tizenöt éves korom óta vonzódom a nővéremhez. Tizenhét évesen feküdtem le vele először és azóta egy majdnem egyéves szünetet leszámítva tartós szexuális kapcsolatot tartunk fenn. Zitával hálni különleges élménynek számított, egy orgazmusrobbanás-sorozatnak, amihez a robbanóanyagot az szolgáltatta, hogy tabu volt.
Ez fűtött minket, ez űzött minket egymás ágyába – már ha éppen ágyban csináltuk. Egyetlen és sokáig megmásíthatatlannak hitt tény volt mindennek a mozgatórugója: lebukhatunk, és akkor lesz nemulass. Aztán minden elbaszódott.


Csordultig 3. rész

Végül erőtlenül ugyan rám roskadt, de nagyon ügyelt ki ne nyomja belőlem a szuszt. Ahogy megpihent és lecsillapodott egy kicsit, hirtelen átfordított. De a hátamon fekve, - úgy kiterítve -, hiába ölelt át és simogatott gyengéden, mégis csak védtelennek és kiszolgáltatottnak éreztem magam.
- Megfordulok. - feltápászkodtam gyorsan, hogy testére simulhassak. S így békésen pihegve várjuk ki a szerencsére csak lassan ernyedő, de puncimba még gondosan visszaigazított fasza akaratlan kicsusszanását. Míg én kényelmesen elnyújtóztam rajta, ő a jobb kezével gyengéden a fenekembe markolt, a ballal lazán átkarolt és csókolózni kezdtünk.
Persze hiába való volt a már-már szerelmes ölelkezés, jött az elkerülhetetlen és kicsusszant a lankadt fütyije.


ÁPR.
22.
2016

Ne dugjatok olyan hangosan 2. rész

- Szeretnék veletek egy kicsit beszélgetni.
- Nem vagy te egy beszélgetéséhez kissé alul-, hüm… illetve, inkább pont alul nem öltözött? -- gúnyolódtam pikírten, miközben párom kissé feljebb húzta magán a takarót.
- Lehet. Talán. Nem is tudom. -- elhallgatott, kezével megpróbálta a rövid anyaggal takarásba hozni meztelenül pompázó ölét, majd egy hirtelen nekirugaszkodással kibökte -- Anya, én úgy irigyellek téged! Peti elmesélt már valamit?
- Nem hagytál rá időt.
- Hááát, igyekeztem.
- Akkor most mit szeretnél mondani?
- Röviden: én megpróbáltam beszélni Petivel, hogy segítsen rajtam, ahogy megbeszéltük, de ő nem akarta. Azt mondta, szeret téged és a hátad mögött sohasem tenne ilyet.
- ÉÉÉSSS???
- Nézd anya, én nem akarom Petit elvenni tőled, nem is lenne semmi értelme. Nem is akartalak megcsalni vele. Én csak egy igazit élvezni akarok. Olyat, amilyet te szoktál.


Titkos éjjel egy osztálytárssal

Osztálykirándulás volt, éppen a legjobb barátnőmmel Petrával beszélgettünk amikor az osztályfőnök szólt, hogy ki lehet menni este a városba ha akarunk. Mindenki kiment kivéve Petra és én. Mi inkább csendben iszogattunk a faházunkban. 2 órával később kopogtattak, az osztályfőnök volt az.
- Ne haragudjatok, de Bence nagyon részeg a többiek hozták vissza, de ők újra a városba indultak, de nem merem egyedül hagyni nehogy elkóboroljon, nekem viszont a fő faháznál kell lennem esetleg egy kis ideig figyelnétek rá? Ha lefektetem azonnal elalszik, nem fog zavarni.
- Rendben. - válaszoltuk egyszerre Petrával.
Újabb 1, 5 óra telt el és láttam Petrán, hogy mindjárt bealszik.
- Feküdj le nyugodtan! Látom hogy mindjárt elalszol!