Hírek

SZEPT.
27.
2017

Az angyal aki elvesztette szárnyait

Esteledett. Angyal készülődött. Szokásos módon átgondolta a teendőit, mielőtt új szolgálati helyére indult, de a szokottal ellentétben, most erősen izgult. Hiába őrzött már sok csacsogó-totyogó, folyton potyogó apróságot, azért az mégis merőben más feladat volt, mint a mostani.
Egészen más csetlő-botló gyermekek hóna alá nyúlni, elkapni, vagy más irányba terelni a magukra rántott vázát, virágcserepet, forró levest, mint egy 30 év körüli független, jóképű, sportos fiatalembert megóvni a maga gerjesztette veszedelmektől. Mert Ernő. mindig is vonzotta a bajt! Nem mintha rossz lett volna... egyszerűen csak fiatal volt, néha kissé féktelen, túlságosan is élettel teli. Sehogy sem akaródzott megkomolyodnia! Például hajlamos volt arra, hogy örült tempóban száguldozzon az utakon új, tűzpiros Ferrarijával, kacagva a láttára elsápadó autósokat, riadtan szétspriccelő, sűrűn keresztet vető gyalogosokat.


Játék a szavakkal

Unatkozva keresgéltem elfoglaltságot magamnak. Más nem jutott eszembe csak a mozi. Eltökéltem, hogy az első moziban megnézem az első filmet függetlenül attól, mit is és kinek játszák.
Tíz perc és egy hambi után egy félreeső mozit találtam a Pillangó utcában. A jegyvásárlás gyorsan ment, mivel a sor csak 2 ember rövid volt.
A film címe? Lényegtelennek tűnt, mivel amúgy is csak kószáltam és mozizni akartam. Leülni, bámulni valamit értelmetlenül, hogy ne is kelljen gondolkoznom rajta. Beültem az utolsó sorba, hogy a kényelmemet ne zavarhassa meg senki és hallhassam, ahogy a vetítő zümmög a fejem fölött.
Fények kialszanak. Visszaszámlálás megkezdődik és minden reklám nélkül elindul a film. A film menetére nem összpontosítok. Szemem nyitva, gondolataim


SZEPT.
26.
2017

Vízilabda edzés

- Gyerünk srácok, ne adjátok föl! Még 2 hossz! - ordította edzőnk utánunk bíztatóan. Fáradtnak érzem magam. A testem elernyedni készül, levegőért kapkodok. Úgy érzem egy bábu lettem edzés végére, és már csak robotként csinálok mindent.
- Még egy hossz… - suttogom magamnak, mikor a medence végén megfordulok. Egyedüli lányként nincs könnyű dolgom fiúk között, de a döntésemért én felelek. Sokan azt hinnék, hogy sokkal keményebb és durvább játék az, amit a fiúk csinálnak vízilabda néven. Tévednek. A lányok olykor sokkal keményebbek és szívósabbak. Bevetnek mindent, amivel a labdát megszerezhetik, és ha ez azzal jár, hogy a víz vörös tengerré változik, vállalják a következményeket. Így hát rossz tapasztalatokat szerezve inkább egy fiú bandához csatlakoztam és edzek velük nap, mint nap. Nőként tekintenek rám, és habár olykor akad egy-egy elkalandozott férfikéz, én sem vagyok rest és megragadom azt, ami igazán fáj.


A lady és szolgálója

Júlia McKenzi a legszebb nők közé tartozott szerte a megyében. Csodálták messze földön ében szín haját, kék szemeit, alabástrom bőrét, hibátlan fogsorát. Sudár alakja, keskeny dereka, dús keblei - közszájon forogtak, a férfiak körében fogalommá vált, szépségét lantosok énekelték meg. Két gyermeket is szült Lord McKenzinek, aki idősödő kora ellenére, talpig férfi volt. Amikor azonban a skótok harmadszorra is betörtek a területükre, megölték a lordot, így az asszony magára maradt, de semmiképpen nem vigasz nélkül!
Júlia szobája a kastély emeletén foglalt helyet, a kövezetet gyékény fedte, a fésülködő asztal előtt puha prémek, ahogy az ágy előtt is. Júlia szerette a vörös árnyalatokat, ezért a baldachinos ágy, a falikárpit, és a függönyök - a díszpárnákkal egyetemben - vörös árnyalatban pompáztak. Üde színfoltja a helyiségnek a rómaiaktól származó két agyagedény, a zöld tujákkal, amit a lady imádott.


SZEPT.
25.
2017

Chat-en szerzett történetek 9. rész

Egy kis faluban nőttem fel ahol szinte semmi másról nem szólt az életem, csak az iskoláról, meg a munkáról a földeken. Ha nem tanultam a szüleimnek kellett segítenem és tizenéves koromra már halálosan untam az egészet. Megfogadtam, hogy nem leszek olyan, mint ők és ezt sikerült is betartanom. Anyámék isznak és dohányoznak, én nem cigizek és alkoholt is csak nagy ritkán fogyasztok. Ők kávét csak reggel isznak, én meg akár egész nap elvagyok 3-4 tejeskávén. Ők csak a kenyeret, tésztát, krumplit és a húst ismerik, én olyan változatosan táplálkozom ahogy csak tudok. Nekik csak a tévé és a falusi mulatságok a szórakozás, én moziba, színházba, koncertekre, kiállításokra járok és annyi könyvet olvastam már, hogy hetekig tartana ha le akarnám írni a címeket.


A dögös anyuka és a szomszéd fiú

Derűs, nyári délelőtt volt. Panni kijött a fürdőszobából, a hálószobában felvette az odakészített fehérneműt, majd a tükör elé ült, hogy kisminkelje magát. A tükörbe nézett, és nagyon elégedett volt azzal, amit látott. Harmincnyolc éves, szép arcú nő nézett vissza rá. Közelebb hajolt, alaposan megnézte az arcát. Sima volt, ráncoknak még semmi nyoma. Felállt, megszemlélte magát tetőtől-talpig. „Nagyon dögös vagyok ebben a rózsaszín bugyiban és melltartóban”- állapította meg. Egyedül volt otthon, a férje dolgozott, kamasz fia, Gábor elment a haverokkal, csak másnap jön haza. A plázába készült, hogy vegyen pár nyári ruhát, nem sietett nagyon. Leült ismét a tükör elé, kihúzta a sminkasztal fiókját, s akkor eszébe jutott a műpénisz, amit néhány hete vett, hogy feldobja kicsit lanyhuló szexuális életüket. Az alsó fiók mélyén, egy dobozban volt, diszkréten eltakarva az avatatlan szemek elől.


SZEPT.
22.
2017

Biszex családi kalandok 2. rész

Könnyen, talán könnyen nyugodtam bele abba, hogy nem csak én dugtam meg Dzsenikét, de ha kedve támadt hagynom kellett, hogy a bátya megfarkaljon. Bár a pokolba – legalábbis Dante szerint - valószínűleg tüzes vasrudakat fognak a végbelembe nyomni, de egyelőre legélvezetesebb emlékeim közé sorolom, azokat a perceket melyekben miközben Feri kemény farka járt a seggembe, alattam húga ruganyos teste vonaglott a gyönyörtől. Rájöttem, hogy nem is olyan rossz hely a mi kis falunk, csak egy hibája van – ahogy a kocsmáros hangoztatta – igaz az, hogy Báróhida csak egy köpésre van az osztrák határtól, de sajna ö maga az a köpés.
Anyám eközben igazi népmesei alakká vált: hol volt, hol nem volt. Többször is ettem meleg kaját (jó ez elég kétértelműen hangzott) a szomszédjainknál, mint otthon.


Mécsesek

Kapkodsz. Izgatottan készülődsz. A torkodban dobog a szíved, mert tudod, hogy mindennek tökéletesnek kell lennie. Azt akarod, hogy minden tökéletes legyen és örömét lelje Benned. Meg akarsz felelni neki, Neki, akinek a tekintete teljesen a emlékezetedbe vésődött. Még mindig tisztán él benned a kép, ahogy odalépett hozzád azon az estén tánc közben. A tekintete és minden, ami utána történt. De olyan hamar vége lett, pedig mennyire élveztél a karjaiban lenni. Mióta hazakísért már csak azt az egy-két üzenetet olvasod naponta többször amiket a napokban írt.
De hisz mindjárt itt lesz. Alig maradt pár perced készülődni, pedig... Mennyi mindent szeretnél még rendbe szedni magadon és a lakáson is. Nincs idő. Azt mondta pontban 8-kor csenget és készen kell állnod. Mindent olyan utasításszerűen mondd... sose kér, mindig csak kijelent... pedig alig ismer.