FEB
13
2009

Az én kis csipet - csapatom 3. rész

Sziasztok és előre is elnézést a kései jelentkezésért a folytatás miatt. A történet valahol a tóparton maradt félbehagyva és utána jöttek a szebbnél szebb évek a megmaradt 5 - 6 állandó kiskölyökkel akikkel a mindent, jelentettük egymásnak. Nos az egyik legszebb rész egy gyönyörű helyen fekvő régi faiskola helyén játszódik. Ott voltam kénytelen lakni mivel munka hiján nem volt más lehetőségem. Egy szép napsütéses nyári reggelen kezdődött el a faházunk épitése amit persze a nyáron más célra is terveztünk használni mint lakhatásra...
FEB
12
2009

Meghívó

Két éve végeztünk az általánosban és ezért, én nem értettem, és még most sem értem miért, az osztályból két fő járta az osztálytársakat, Reni és Jocó. Nos el szoktam járni a faluba, mint egy mai fiatal. Egyik nap találkoztam Renivel. - Valamelyik nap megyek hozzád - mondta. - Miért? - játszottam a hülyét, pedig hallottam róla. - 2 éves osztálytalálkozót szervezünk, majd hívlak! - mondta. Gyors beszélgetés volt, mert csak az utcán találkoztunk, de elég volt, hogy letárgyaljuk. Aztán gondolkoztam, hogy miért akar jönni mikor máshol is találkozunk...

Irodai pillangók 2. rész - Team - building

Kíváncsian vártam már a híres team - buildinget. A kollégák sokat beszéltek róla, és a belső levelezésen is gyakran kaptunk egy - egy hírt a szervezéssel kapcsolatban. Úgy vettem észre, megpróbálják felkelteni az érdeklődésünket, ezért mindig csak egy kis információmorzsát hintettek el. Egy idő után a liftben is megjelent pár plakát, hirdették, hogy kinél lehet jelentkezni. Én persze réges - rég leadtam már a jelentkezésem, kíváncsi voltam, kiket ismerhetek meg az eladdig arctalan munkatársak közül.Azt is reméltem, hogy kicsit összemelegedhetek majd a team - building utáni bulin Bonnie - val. Sőt, ki tudja, hátha valami spéci feladatot kapunk, amit napközben ketten kell megcsinálnunk, akkor meg pláne.....
*  *  *
FEB
11
2009

A világháború kegyetlen Sorsai - Sophie

1945. A német veszteség hatására mindenki menekül Németországból... a Führer már csak Berlin legbelsejében, a bunkerrendszerben lapulva hallgatja a híreket. Már ő maga is csak fantom seregeket tologat a térképen... Ebben a válságos helyzetben játszódik történetünk egyik darabkája. Sophie a tehetséges gépírónő 1939 óta a Führer egyik alkalmazottja, mikor kirobbant a háború, hitt az eszmék szépségében, és testével megnyerte azokat is akik szkeptikusan álltak a történtek előtt. Az a nap sem volt más.. persze a bombák becsapódása csak felizzította amúgy is hazafias szívét. Kirázta a hideg a meleg, váltogatva.. ilyenkor teste egésze fürdött a verejtékben. Kigombolta gombját, egészen a melléig, de ízlésesen.....

Hazafelé

Az általános iskola elvégzése után, az ország másik felén lévő szakközépiskolába vettek fel. Igaz, hogy 150 km - re volt a szülői háztól, de szerencsére jó volt a buszközlekedés, így hétvégeken több órát töltöttem buszozással. Egy októberi péntek délután késve érkeztem a buszállomásra, és lekéstem a szokásos járatomat. Csak az utolsó esti busszal tudtam hazajutni, amelyik kilenc óra után indult. Bosszús voltam, de ha haza akartam jutni nem volt más választásom. Sokan voltunk utasok, nekem hátul jutott hely. Alig ültem le egy középkorú hölgy foglalta el a mellettem lévő helyet...
FEB
10
2009

Leáll a gép 4. fejezet

- 1 - Tímea hangulata nem sokat javult az esti telefonszex következtében. Kicsit perverznek találta a dolgot, de ezt a csúnya, elítélő véleményt hajlandó lett volna megváltoztatni, ha a kielégüléshez, nem csak egy általában rosszhangulatú, magányos maszturbálás útján juthatna el. Reggel átfutott az agyán, hogy milyen jó lett volna ez a játék, ha nem sok ezer kilométer lett volna közöttük, hanem csak a két szobát elválasztó vékony fal, aztán amikor ezzel a játszadozással már kellően felingerelték egymást, Cinege bejött volna a hálóba, és mellé fekve jól megdugja...

Leszboszi kalandok: Magántanár

- naplóbejegyzések - április 2. Tök cikinek tartottam, hogy Anya rendelt mellém egy korrepetitort. Persze, tudom, hogy a továbbtanulás miatt már most másodikban sem mindegy, hogy haladok, de... Csak arra tudtam gondolni, hogy a tanárom egy idősödő, szakmájába belebolondult tanárnő lehet. Amikor Anyu mondta, hogy egy egyetemista lány, akkor meg egyenesen arra gondoltam, hogy az meg aztán mi a csudát tud nekem tanítani, amikor még őt is tanítják. Az első óránk alkalmával rájöttem, hogy Lia nagyon jó fej csaj. Sokat segített nekem nem csak a matekban, de az angol házimat is átnézte, és trenírozott a helyesírás dogákra...
FEB
09
2009

Mi

Amióta a tudatom kivilágosodott arra emlékszem, hogy anyám imádott simogatni és maszírozni. Mindig arra nyugodtam meg, ha puszilgatnak mindenhol és simogatnak. Anyám boldog fiatal nőként kelt egybe apámmal, akit anyám szépsége, öle finomsága és kezének rejtett titkai bűvöltek el. Apám mesélte " anyád úgy simogat, hogy elfelejtem minden bánatomat". Ezt megtapasztaltam, mikor még kicsi voltam, gyakran láttam amint anyámhoz bújik apám vagy csak egymás mellett fekszenek és anyám keze bebarangolja apámat, aki néha sóhajtozik, hangja néha elcsuklik, légzése felgyorsul. Megfigyeltem, hogy anyám keze ilyenkor apám nadrágjában ritmusosan mozog...

Eve Lorne - A kertvárosban 1. rész

Eve elgondolkodva szürcsölgette a borát. Ma lett 35 éves, de a külseje alapján bárki inkább a 20 - as évei végére tippelte volna, és Ő úgy is érezte magát. Pedig sok mindenen ment keresztül az elmúlt tizenöt évben. Fiatalabb korában elég vad életet élt, de aztán jött Jack. Az esküvőjük napján úgy érezte, hogy végre révbe ért. Élete legboldogabb napja volt! Jack egy teljesen új életet adott neki - tisztes háziasszonyként megbecsült tagja lett a közösségnek. Férje soha sem kérte rajta számon a múltat, s az számára is egyre inkább feledésbe került. Aztán amikor megjelent a kiértesítő bizottság, és közölték, hogy Jack elesett Irakban - egy világ omlott össze benne...
FEB
06
2009

Irodai pillangók 1. rész - Lesben állva

Piszok jó érzés ám a világ egyik vezető jogi vállalatának dolgozni. Főleg, ha az illető fiatal, lelkes és kicsit is érdeklik a nők. Mert belőlük aztán van itt bőven. Egész nap itt sündörögnek körülöttem, kecsesen bedőlnek a fénymásolónál, mély dekoltázzsal hajolnak előre, amikor az éttermi önkiszolgálóban ebédet választanak maguknak, és csupa efféle finomságot művelnek, amitől minden jóérzésű férfiember megbolondul. Igen, jó dolog itt dolgozni a Walden és Tsa vállalatnál. Persze áldozatokkal is jár: rengeteg fegyelem, koncentráció, és persze a túlórák. Gyűlölöm a túlórákat. Már senki sincs az épületben, kihalt az egész, mint egy horrorfilmben...

Enema 4. rész

Lassan kanyarodtunk ki a főútra. Az este betakarta az utat, a falu fényei hívogatóan pislákoltak felénk. Zsolt a sebváltóról a combomra rakta a kezét. Jólesően melegített. - Fázol? - kérdezte, mikor keze rásimult meztelen lábamra. - Nem, miért? - Hideg a lábad. - Nem, nem az én lábam hideg, a Te kezed forró. - Mert felizgattál - nevetett rám. - Mivel? - néztem rá a legártatlanabb szememmel. - Azzal, hogy vagy - hajolt hozzám, és csókolt arcon. A falu közértje alaposan ellátott volt. Vettünk reggelire valót, meg pár tisztálkodó szert, aztán átmentünk a helybéli vendéglőbe...
FEB
05
2009

Emlékeim anyáról: Frank története 1 - 2. rész

Eredeti történet Üdvözlök Mindenkit! Azt hiszem illik nekem is a bemutatkozással kezdenem: a nevem Frank. Anyámét nem árulom el, egyrészt mert a történet szempontjából úgysincs jelentősége, másrészt furcsa lenne számomra így emlegetni az írás folyamán. Mintha valami kívülálló jegyezné le az egészet, nem pedig egy olyan valaki, aki maga is az események részese volt. Szóval egyszerűen csak anyának fogom hívni, ahogy egyébként is teszem. A sztorim nem túl hosszú, és talán nem is olyan különleges, mint az eddigiek, de így történt minden ahogy elmondom, ítéljétek meg magatok mennyire találjátok majd érdekesnek...

Egy unalmas nap, avagy egy szüzesség elvesztése

1 Tarnaparádra új nap virradt. Átaludta az éjszakát, mikor fenyegető, sötét fellegek vonultak át felette, hogy végül könyörületesen másfelé vegyék az irányt. A korán kelők talán még láthatták utóvédjét, amely a pirkadat gyöngyházszínű fényénél komoran bámult vissza rájuk. A nyári szünet első napját ünneplő fiatalok ujjongtak, hogy elmaradt a zuhé (bár némelyikük macskajajjal küszködött), a földjeikre induló gazdák valamivel kevésbé. Nem esett már csaknem egy hónapja - gondolták magukban, pedig hát a földnek - ugyebár - kell az eső. Sanyi bácsi, a helyi fatelep negyvenéves éjjeliőre kinyújtóztatta elgémberedett tagjait, és kilépett őrbódéjából...
*  *  *
FEB
04
2009

Astarte hívei 2. rész

Nem fáradtam ki túlságosan a heves viadalon, mégis bágyadtan feküdtem a lehunyt szemmel pihegő George mellé, és csókolgattam a mellét, karját, nyakát, apró becéző csókokkal George mozdulatlanul tűrte egy darabig, aztán szembefordult velem, csókolgatta ö is a mellemet, majd a bimbómat rágcsálta finoman, ami engem mindig boldogított. Most is elkezdett lüktetni a lábamköze éreztem, hogy csiklómon végigfut a bizsergés és keményedni kezd. Puncim körül éreztem a vérem lüktetését és duzzadó szeméremajkaimat a nedvesség újra elöntötte. Minden idegszálam pattanásig feszült. George simogató nyelve ezalatt már a hasamon járt, a köldökömet nyaldosta...

Az európai utas

Hívjatok csak Eurónak az egyszerűség kedvéért. Az igazi nevem nem fontos. Pornószínésznő voltam két évig olaszban. Szép szakma sokat nem kell tanulni hozzá, elég rá születni. Elég hozzá születni, már ha a gyomrod bírja! De a szükség nagy úr! Hogy is kezdődött? Épp a plazában sétáltam a rucikat bámulva. Lehetőségeim ezzel be is zárultak, ugyan is a zsebemben pár ezer forint árválkodott. Este vesztem megint össze a szüleimmel, ismét a szokásos duma. Drága kislányom mi lesz így belőled...stb. stb. Varrónőnek tanultam. Két évig dolgoztam egy kis varrodában, mint részvasaló. A "német" aki vitte a boltot, utcára tett. Ki akart kezdeni velem és én nem voltam rá vevő. Már rég óta nézett.....