MÁRC.
29.
2018
- Bocs, bébi, a franc se gondolta, hogy eddig tart majd ez a szar. Nem akartalak cserbenhagyni.
A cipőm orrával kopogok a földön, miközben dühösen hallgatom Bence szabadkozását. Ez most komoly? Mindig együtt megyünk a klubba, itt szokott felvenni a Lágymányosinál a parkolóban, erre most tényleg megcsinálja velem, hogy az utolsó percben mondja le... Hiába, az, hogy egy pasi jó az ágyban, nem biztosíték arra, hogy nem egy marha nagy seggfej.
- És szerinted én most mit csináljak? - kérdezem felháborodva, miközben a HÉV-megállóhoz sétálok. A kérdés csupán költői, mert természetesen nagyon jól tudom, mit fogok csinálni: azért is kimegyek a klubba egyedül, hadd bassza a csőrét a gondolat, hogy amíg ő a csajával ül valami halál unalmas céges vacsorán, engem éppen ketten vagy hárman dugnak, esetleg egy lánnyal merülünk bele egymás felfedezésébe.
Fanni a hét minden napján szinte lobogott.
Nagyon várta már a hétvégét.
Szinte minden nap meglovagolta Tamást és alig tudott koncentrálni a munkájára.
Néha még a szalonban is félrehúzódott az irodájában és masztizott egyet.
Ágnes naponta ellenőrizte magát terhességi teszttel.
Megállapította, hogy még dolgozniuk kell a sikerért, de a régi szomorúsága már szertefoszlott.
Szombat kora délelőtt már lent voltak a nyaralóban és készültek a többiek érkezésére.
Józsefék 10 órakor, Gábor és Orsi a 11-órás vonattal érkeztek meg.
Ahogyan beléptek a nyaraló kapuján, mindannyian összeölelkeztek és boldogan csókolgatták egymást.
Orsi és Gábor a szobájuk ágyára ledobták a hátizsákjukat majd a ruháikat és már szaladtak is a medencébe lubickolni.
Több mint két éve javítottam a Cedileket, azóta Klaudiát sem láttam. Ott voltam a férje temetésén, de utána ő is kiutazott Amerikába. Szombat lévén a műhelyben takarítottam, rendezkedtem, mint általában mindig. A mozgásérzékelő jelzésére lettem figyelmes, a kapu felé nézve, Klaudiát ismertem fel.
Szia köszönt, és adott egy puszit.
Viszonoztam a köszönést és a puszit.
Elmondta, hogy soká tartott a hagyaték rendezése és utazgatott egy keveset.
Most hogy hazatért szeretné eladni a batárt, és le kellene szervizelni.
Megbeszéltük hogy hétfőn elhozom és rendbe rakom. Tovább jött, ment a műhelyben, lényegtelen dolgokról beszélt, de látszott rajt, szeretne valamit mondani csak nem, tudja
hogyan fogjon hozzá.
Feltettem neki a keresztkérdést: kívánsz még valamit?
Éppen elkezdődött a vakáció, amikor anyám úgy döntött, hogy mégiscsak kíváncsi rám és meghívott, hogy töltsem nála a nyarat. Persze örültem neki, hogy végre megszabadulhatok a nagyi fojtogató szeretettétől, de azért volt bennem egy kis félsz is: soha nem jártam még olaszba és több mint másfél éve nem találkoztam azzal a nővel, akinek az elcseszet életemet köszönhettem. Szegény apád – hallgathattam nap, mint nap – nem kellett volna azt a bukaresti nőcskét feleségül vennie. Nézd meg mi lett belőle! Egyedül maradtam az én kis unokámmal! A fiam meghalt autóbalesetbe, a mennyem külföldön kurválkodik, és most az én bogaramat is el akarja szakítani tőlem. – Csak pár hét nagymama – nyugtatgattam ilyenkor, de mélyen bennem forrt az indulat. Elegem volt a hülye vénasszonyból, a retkes suliból és az egész kibaszott kis faluból, ahol felnőttem, önmagamból. Abból az Alexből, aki nem olyan, mint a többiek.
Billy letörten ült a konyhaasztal mellett. Újabb este a barátokkal, újabb flörtölés lányokkal és újra kapcsolat nélkül, kielégítetlen maradás. Ez ment már elég régóta. Mindennek tetejébe még az édesanyjával egy házban élt. Nem mintha kifogása lett volna a nő személye ellen. Nyílt és őszinte kapcsolatuk volt. Ráadásul az anyja a korosztályában kifejezetten csinosnak számított, amit Billy legnagyobb bosszúságára a barátai többször ki is jelentettek. De mindezek ellenére úgy vélte, hogy könnyebben találna igazi barátnőre ha saját lakása lenne. Bár a jelenlegi ismerkedési szerencséjével ez még a jövő zenéje volt.
Az anyja lépett a konyhába egy puha, vékony kék fürdőköpenyben. “Talán nincs is alatta más” - gondolta a fiú, majd rögtön megrótta magát ezért.
Valentin-nap volt, és egy hónapnyi randizás után azt terveztük Josh-sal, hogy ma este végre lefekszünk egymással. De az étteremben ülve éreztem magamban a gecit, amit pár órája egy másik férfi spriccelt a fenekembe...
Az egész kábé egy évvel azelőtt kezdődött. Épp szakítottam az akkori pasimmal, és egy időre szüneteltetni akartam a komoly kapcsolatokat. Kevin egy ismerősömmel járt, egy barátnőm barátnőjével. Volt már, hogy összefutottunk az akkori párjaink társaságában, de olyankor is csak futólag üdvözöltük egymást.
Egy szülinapi bulin pár nélkül futottunk össze. Végigittuk és flörtöltük az egész éjszakát. Találtunk egy csöndes sarkot és smárolni kezdtünk. A keze hamar becsúszott mindenhová. Próbáltam ellenállni, de ő azt mondta, hogy engedjem el magam, úgyhogy így is tettem. Pár perc múlva kegyetlenül benedvesedtem és beindultam, ő meg a fülembe súgta:
Egyik este amikor csoportunk volt Niki jött be az irodába, és leült velem szemben. Láttam valami gondja van, és nagyon zavarban volt.
- Mondja kollegina mi a baj?
- Az egyik német vendég azt mondta ad száz márkát ha lefekszek vele.
- És, elhajtottad?
- Nem, jól jönne az a kis lóvé. Csak azt nem tudom, hogy csináljam, a dugás nem gond, már régóta nem vagyok szűz. Diszkréten kéne csinálni, meg óvszerem sincs.
Kicsit meglepődtem, de hát haladni kell a korral.
- Az óvszer nem gond, gyere válasz - húztam ki az íróasztal fiókját, ami tele volt kotonnal. - És itt a kisterem kulcsa, ha ez megfelel.
Boldogan vett ki egyet a színes dobozok közül, zsebre tette a kulcsot, és kiviharzott az irodából.
Később figyeltem Nikit, amint feltűnés nélkül bevezeti az erősen ittas német papát a kisterembe. Aztán rövid idő múlva mindketten mosolyogva jönnek ki.
Üdvözöltük a többieket, én pedig úgy éreztem magam, mintha egy nagyon eltúlzott szexfilm szereplője lennék. Itt tényleg minden a vágykeltésről akart szólni, de nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy a vágy nem olyan kiszámítható dolog, mint ahogy az itt lévők elképzelik. Van ugyan kiszámítható része is, de a legszebb benne mégis az, amit nem tudunk szabályozni. Amikor hirtelen megérzed valaki illatát, aki egyébként egyáltalán nem az eseted, látsz egy szemöldökrándulást vagy egy huncut mozdulatot, ahogy elhúzza a száját, és már nem akarsz mást, csak a karjában lenni. Persze tudom, hogy az itteni vágyak nem ilyenek, azaz legtöbbször nem, de ahogy ott ültem ezek között az idegenek között, mégis ezt akartam olyan erővel, amilyet már évek óta nem éreztem.
