DEC
17
2009

A Kán 2. rész

Az egész úgy négy és egy negyed éve kezdődött, a legeslegrosszabb születésnapon, amit csak el lehet képzelni. Emlékszem, esős, szürke reggel volt, olyan mintha mindenki egyszerre akarna hányni és nekem csak annyi lenne a feladatom, hogy összetakarítsam. Akkor tájt jött ki az az ostoba vígjáték, arról szólt, hogy egy önmagát vesztesnek érző, és ezt meglepően jól alakító lányról kiderül, hogy valójában királylány. Erre megszépül, és választva az öngyilkosság és egy kajla barátja között, végül a szerelem mellett dönt. Délben történt...

A lányból lett fiú

Életem talán legszomorúbb, és legcsodálatosabb része volt ez, amit átélhettem. Mindez a testvérem ötlete volt. Egyik nap megjegyezte, hogy menjünk el bulizni. - Menjünk, rúgjunk be. - Hova akarsz menni?- kérdeztem tőle félve. - Itt a sarkon van egy jó kis szórakozó hely - mondta, de már indult is kifelé az ajtón, húzva engem magával. - Várj egy picit, nagyon jól tudod, hogy én nem szeretek ilyen helyekre járni, mert lehet, hogy te ott jól érzed magad, mert tudsz csajozni, de én mit kezdjek ott magammal? - kérdeztem. - Hm... lássuk csak, van egy ötletem, benne vagy?- kérdezte, de a mosoly az arcán bizonytalanságot váltott ki belőlem...
*  *  *
DEC
16
2009

Szar gondolatok

- Cecil! - Igen, Susan...! - El nem tudod képzelni, hányadszor szólok... - homlokából egyenes tincseit kisöpörve adta tudtára a férfinak, nem figyelt. Cecil nem kért bocsánatot, hiszen nemcsak a lányra, a cigarettára sem figyelt, a hamu hosszan perzselődött a meggyújtott szál végén. - Szerinted az emberek szájából a gondolataik jönnek elő vagy ezerszer átrágott csontok? Cecilnek felszaladt a szemöldöke. Nem volt megszokott, hogy Susan ilyeneket kérdezzen tőle. A lány nem volt másra jó, mint hogy vágyait, amit más nők iránt érez, rajta, benne, vele kielégítsen. Beszélgetni nem szoktak. Leginkább arra terjedt ki a közöttük elhangzó szavak sora, hogy a behatolás miként essen meg...

Hogyan lettem rabszolganő

A történet elején egy teljessen átalagos, 20 éves lány voltam. Kijártam a gimit, de nem volt kedvem tovább tanulni, így hát elmentem, s dolgoztam külömböző multiknál mint mindenes. A pénz nem igen számított, hisz anyu is apu is egyke volt s nekem se volt tesóm. Mind akét oldalról éltek a nagyszülők, s én tizenkilenc évessen már saját lakásom volt s egy csinos kis összeg a bankszámlámon. De azt nem akartam, hogy ingyen élő legyek s apu sem engedte volna így hát dolgoztam. Amiben viszont semmi örömöm nem volt. Ekkor döntöttem úgy vissza megyek tanúlni, s fodrász leszek. Mindenki támogatta az ötletm...
DEC
15
2009

Nagynéném meséiből...

Egészen elszégyelltem magam, amikor kihallgattam a beszélgetést. Nem akartam én, épp csak elfogyott a só az asztalon, és mint legfiatalabbat, engem küldtek, hogy szaladjak el a kamráig és hozzak. A kamraablak nyitva volt, alatta a nyárikonyha teteje, onnan szűrődött ki a beszélgetés. Nagybátyám és az öccse felesége beszélgettek, először nem is értettem, mit. Aztán persze már értettem, nagyon is. Pista bátyám mindig is híres volt a nőügyeiről. Az én fülem hallatára ugyan nem mondtak semmit, de nagymama sokszor perelt vele, a család nőtagjai meg fülig vörösödtek, ha szóba került. Akkor aztán kiküldtek a folyosóra, ne hallgatózzak felszólítással. Persze, hogy akkor már kíváncsivá váltam, és a fülemet a kulcslyukra tapasztottam...

Tánya és Lola

Tánya Lola hátához simulva ébredt fel. Mosolyogva finoman megsimogatta barátnője melleit. Lola hanyatt fordult és nagyot nyújtózott. - Szia, ezt most ne hagyd abba - nevetett fel. Tánya finoman megcsípte a mellbimbóját és ő is mosolygott. Nem megyünk be a városba? - kérdezte. Hát én benne vagyok - mennyi az idő? 8 óra van, sötétedik, Zolival bevitetjük magunkat, aztán körülnézünk, utána majd ha megunjuk, akkor felhívjuk és jön értünk - mondta elgondolkodva Tánya Jól hangzik, nem lehetne előtte egy kis... ? - kérdezte Lola mosolyogva...
DEC
14
2009

Az én kis unokahúgom... 2. rész

Sziasztok! Balázsnak hívnak, 20 éves vagyok. Az előző történetet ott hagytam abba, hogy gyakorlatilag kinyaltam a 14 éves unokahúgomat (valójában vér szerint nem az unokahúgom, de én ugyanúgy kezelem, mint a testvérét, a vér szerinti unokahúgom). Adriennek hívják (de én újabban csak "királylánynak" becézem), gyönyörű szőke haja van, és még szűz. Az előző napi "játékunk" után már másnap délelőtt, már az ölembe ülve kereste a farkamat az én kis unokahúgom, de türelemre intettem. Szerencsére volt olyan okos, hogy senkinek nem beszélt az előző éjszaka eseményeiről...

Ismertem egy lányt

Klárinak. Kicsi volt, éppen csak vállamig ért, pedig én se vagyok egy kosaras termet. Teste formás, keble telt. Sohase hordott melltartót, így még ruhán keresztül is mindig örömet szerzett hullámzó mellei látványa. Vállig érő haja és szeme fekete, bőre viszont szinte teljesen fehér volt. Szemöldöke nem volt túl vastag, de orrnyergénél a szálak szanaszét álltak. Orra egyenes volt és nagyobb, mint amit arca mérete indokolt volna, ettől egy kicsit olyan hatást keltetett, mintha mindig szimatolna. Ha ugratni akartam, akkor kopónak szólítottam. Ilyenekkel azonban nem lehetett megbántani, – akkor persze nem is mondtam volna, – szinte teljesen hiányzott belőle a hiúság...
*  *  *
DEC
11
2009

Masszőrnő 2. rész

Félig behúztam az ajtóm, lefeküdtem és egyből el is aludtam. Álmok hada nem hagyott nyugodtan aludni, szinte mind erotikus volt és mind a férjem körül forgott. Ébredés előtti álmom sajnos a fiam és köztem volt. Azt álmodtam térdel az ágyam előtt csókolgatja a hasamat, fejét rám fekteti és én simogatom a haját. Éreztem fel vagyok, de az álom csak nem múlik, hirtelen kinyitottam a szemem és rádöbbentem az álmom nem is álom. Fiam pucéran térdelt az ágyam előtt, feje a hasamon pihentette és én simogattam a haját. Mivel az arca a lábam felé volt nem láthattam, de mocorgásomra felemelte a fejét és mosolyogva mondta...

Álom volt csupán

23 éves lány vagyok... s még sosem voltam szerelmes. Nem arra a lanyha lelki vonzalomra gondolok, amit egy erősebb testi sikeresen elfed, hanem a mindent megmozgató, lábremegtetős, nemtudokélninélküled-típusú, tényleg örökké tartó fajtára. Ami talán nem is létezik. "Az örök szerelem olyan, mint a szellem a kastélyban. Mindenki beszél róla, de még senki sem látta." Isten (és a családi gének) feltűnően jó külsővel áldottak (?) meg, ésszel és ambíciókkal tetézve. Mindez egy sikeres élet alapja lehetne, nálam viszont a filozofikus hajlam inkább tépelődő bizonytalansággá változtatta a magabiztosságot. Nem találtam megfelelő párt, akivel egyeztünk volna: elvekben, értékekben... szerelemben...
*  *  *
DEC
10
2009

Pajzán történetek az életemből

A történetem valamikor régen kezdődik s elmeséli a szüzességem elvesztésétől az ujból megtalált vad szexualitásig minden mozzanatát. Gimi elvégzése után egy kisváros egyetemén keztem meg a történelem,Magyar szakos tanári tanulmányaim. A kóterba már nem vettek fel, s nem is nagyon volt kedvem újra négy nyafogó pláza cica közé bekerülni. Köszönöm belőlük elég volt négy év a közép ikolába. Apu keresett nekem egy csendes kis albérletet. Miután berendezkedtem elgondoltam, hogy keresek egy lakótársat de csak fiú jöhet szóba ök nem olyan nyafkák mint a lányok. Fel adtam egy hirdetést a helyi napi lapban s vártam a jelentkezőket...

Metaxa

Köszönöm az eddigi hozzászólásokat! Íme a folytatás: Az ajtóban álltunk és látszólag mindketten zavartan nézegettünk magunk köré, mintha biztosak akarnánk lenni abban, hogy nem hagytunk "bűnjelet". Már a nyitott ajtóban álltam, mikor megéreztem ujjainak hegyét, amint lágyan végigsimították hátamat. – Ha gondolod, hívj majd. – mosolygott. Visszanéztem, és csak bólintani tudtam. Az ajtó bezáródott. Tudtam, hogy mikor hazaérek senki sem lesz otthon. Munkánk miatt férjemmel szinte soha sem tudtuk egy időpontra egyeztetni a szabadságunkat. Így volt ez most is...
DEC
09
2009

Egy teljesült kívánság

Zoé és én nagyon jó barátnők vagyunk. Egy irodaházban dolgozunk. És emellett egy albérletben is laktunk. Igaz nem egy irodában dolgozunk, de szerintem ez nem is nagy baj. Már 3 éve dolgozunk itt és ismerjük az épület minden zegét-zugát! A portán dolgozó fiúkkal is jóban vagyunk. Zoé egy ötéves kapcsolat után költözött hozzám. Nekem csak pár hónapos kapcsolataim voltak eddig. De nem is nagyon törtem magam, hogy ennél hosszabbak legyenek. Az utolsó srácnál telt be a pohár. És úgy döntöttem, hogy nem foglalkozom egy ideig a pasikkal. Zoé egy ideje feni a fogát az egyik kollégájára, Leventére...

A tombola

- Kedvesem, én mára ráhagyom. Ha szerencsém van, valamelyik fickó felkér az utcabálon táncolni, megrázom öreg csontjaimat, hogy aztán holnap panaszkodhassak az izomlázra. - Rendben Ruthie, menj csak, majd én bezárok. Ruth, az idősödő kozmetikus odalépett a lányhoz, és egy puszit nyomott a homlokára. - Rendbe raktam mindent, ne felejtsd el lehúzni a redőnyt és bezárni az ajtót, aztán menj aludni. Hacsak nem gondoltad meg magad, és nem jössz el velem mégis a bálba. - Kedves vagy, de inkább kihagyom. Hosszú volt ez a nap, jól fog esni a pihenés, de te érezd magad nagyon jól. Holnap reggel találkozunk...