JAN
21
2010

Bögyös vörös a parton

A történet tavaly nyáron kezdődött. Unokatestvéremnél voltam látogatóban két hétig. Szüleivel egy kis falun laktak, ezért teljesen úgy éreztem magam mintha száműzetésben lennék. Nehezen szoktam meg a fővárosi élet után. Először 13 éves koromban jött fel hozzánk Kati (aki ekkor a 15 - öt töltötte). 4 éve tart ez a "hagyomány". Egyik évben ő hozzánk, másikban én hozzájuk. Miatta megérte lemenni, ugyanis ilyen kedves, aranyos lányt, mint ő nem ismertem. Talán a második hét felénél jártunk, én már igencsak vágytam a családomra. Eldöntöttem, hogy holnap lemegyek a kis - tó - hoz. Eddig azért nem jártam a kedvenc helyemen, mert mindegyik nap zuhogott az eső, mintha dézsából öntenék...

A tanya

Világéletemben imádtam a tanyát. Régi parasztház, még üknagyszüleim idejéből, nagy gyümölcsöskert a dombok alatt, a patak, aminek a vize ilyen közel a forráshoz szép időben ihatóan tiszta, a csend és a nyugalom. Mindez gyerek és tinédzserkorom legszebb emlékeinek helyszínévé avatta. Mivel azonban a mezőgazdaság sohasem vonzott igazán, felnőttkoromban hosszú évekig hanyagoltam a mostmár rám szállt birtokot, máshol keresve a boldogulást. Úgy hozta a jó sorsom, hogy harmincegynéhány éves koromra sikerült annyi tőkét szereznem, hogy egy kisebb vendéglátó vállalkozást beindítsak a tanyán...
*  *  *
JAN
20
2010

Szexvadászok 3. rész

A férfi egy sarokasztalnál telepedett le. Egy üveg pezsgő állt előtte jegesvödörben, két karcsú pohár és a Daily Herald társaságában. - Sam? - kérdezte Liliane, és meglengette a vörös rózsát, amelyet délután vásárolt a virágosnál. - Helló, Liliane! Istenien néz ki! Az meglehet, gondolta Liliane. A szokásosnál jóval, több időt fordított a megjelenésére. Élénksárga, ujjatlan, kivágott ruhát viselt, amelynek aránylag rövid volt a szoknyarésze. Fényes, pezsgőszín nylonharisnyába bújtatta karcsú lábait, és a ruhához illő sárga tűsarkú cipőt húzott. Látta, hogy a férfi kritikus szemekkel vizsgálja végig, miközben feláll és kezet nyújt neki. Magabiztos kézfogása volt...

A nyeremény 12. rész - folytatás - Mi történt Svetával?

Már a sminkelés közben összeismerkedtünk Claraval, aki nagyon kedves volt. Eli elmagyarázta, hogy Clara lesz a mi "dominánk", azaz a mi úrnőnk, a szerep kedvéért durván fog beszélni velünk, és durván is fog velünk bánni, mert nekünk félnünk kell tőle, de azért megnyugtatott, hogy nem fog igazán fájdalmas dolgot művelni, csak ennek nem szabad látszani a képeken. Én csalom a barátnőmet ebbe a helyzetbe, Clara cselédje leszek, Sveta pedig a rabszolgája és lesznek még más szereplők is. - Ugye nem lesz baj? - kérdeztem halkan Svetát. - Te kérded tőlem? Én még csak most kezdem.....
JAN
19
2010

Mámor

A bor aranyló színe lágyan csillant meg a lámpák fényében, amikor újra koccintottak. Már a harmadik üveget bontották fel, beleszámítva a vacsora közben elfogyasztott italt, és a hangulat ennek megfelelően egyre kötetlenebb lett. Igaz, az elmúlt évek közös nyaralásai, a bulik, közös vacsorák és hosszú beszélgetések közel hozták őket egymáshoz, de a harmadik üveg lassú ürülésével valahogy lágyabb, kontúrjait vesztettebb lett a világ és beszélgetés is. Clare élvezte, hogy a nappali kanapéján ülve, lágy szédüléssel hallgatja a többiek beszélgetését. Jólesett a vacsora utáni lusta ejtőzés, a bor édes - harmonikus íze, jólesett látni azt, hogy Peter gátlásai feloldódnak, s a férfi átkarolja, magához öleli Dianát...

A test vágyai

Én egy negyvenes családos nő vagyok. Most egy olyan történetet mesélek el, mely velem történt, és magam sem hittem volna, hogy ilyen változásokon megyek keresztül. Talán másoknak is segít, hogy jobb legyen egy kicsit az élete. Férjemmel éldegélünk, volt már jobb is, meg rosszabb is. Most már kicsit fáradtak vagyunk egymáshoz. Házastársi kötelességeinket teljesítjük, túlzásba nem visszük. Férjem még megismerkedésünkkor kérdezte, hogy volt - e már dolgom más fiúval. Én akkor természetesen azt mondtam, hogy nem. Pedig volt egy nem szerelmi kapcsolatom, ahol elvesztettem a szüzességemet, de ez az egész inkább kellemetlen volt, mint kellemes...
JAN
18
2010

A feleségem nagyzoló nővére

Stella a feleségem nővére mindig olyan felvágós volt, állandóan azt éreztette mindenkivel, hogy különb vagyok nálad, mert te egy senki vagy. Egy évvel idősebb volt nálam, de nem ez volt az oka, a közöttünk, az első pillanattól feszülő ellenszenvnek. Igazából magam sem értem, de meglátni és megutálni, egy pillanat műve volt csupán és ez az érzés abszolút kölcsönösnek volt mondható. Lehetetlen természetével, tenyérbe mászó stílusával, szinte mindenkit elmart maga körül. Talán a húga - az én feleségem - volt az egyetlen, akivel normális viszonyt tartott fenn. A ritka családi összejövetelek alkalmával is azt érezhetted, hogy csak egy vagy azok közül, akit Stella felvett az utálat - listájára...

A lift után

Amikor az eset történt, kb 18 - 19 éves lehettem. Dögfáradtan jöttem haza suliból, éhes is voltam, szomjas is, szóval minden bajom volt. Amikor a tömbünk elé értem, láttam, hogy az egyik női lakó épp próbál megfogni egyszerre 3 táskát + a retiküljét, de nem megy neki. Gondoltam, segítek neki. Egyrészt, mert ismerős (bár az ismerős szó túlzás, csak köszönőviszonyban voltunk - akkor), másrészt meg jól nézett ki nagyon. 35 éves, magas, széles csípő, feszes fenék és mell, barna hajában szőke melírcsíkok. Nem volt se sovány, se dundi, teltkarcsúnak se lehetne mondani, de átlagos testalkatúnak sem. A nézésében volt valami, ami beindít szerintem minden férfit. Kissé talán szigorú, de egyben szexi, tüzes tekintete volt mindig...
JAN
15
2010

Véletlen!?

Boldog elégedettséggel szemléltem a közelmúltamat és az eljövendőt. A tavasz, mint minden évben idén is nyárba torkollott. Kissé eszembe juttatta, milyen is huszonévesnek lenni. Kissé belefásultam a szürke hétköznapokba, kissé elfeledtem milyen élni. A véletlen elébem sodort egy hölgyet, kinek rövid idő alatt sikerült kivezetnie a kezdődő szürkeségből. Munkám végett sokat utaztam a budapesti járatokon, és passzív időtöltés gyanánt könyvek tudományát szoktam magamhoz venni. Mindig is szerettem olvasni és páromban egy hasonló tudományok iránt érdeklődő személyre találtam. Sokat beszélgettünk az olvasottakról és néha még vitába is keveredtünk. Teljesen elégedett voltam mindennel...

A hosszú út

Végre beszállhattam az autóba. Már most is fáradt voltam, de még előttem volt 200 km. A gondolataim akörül keringtek, hogy végre kiérjek ebből a szörnyű városból. A forgalom sűrű, az utcák ismeretlenek és ráadásul a kivilágítás ellenére is sötéteknek tűnnek. A másnaposság ízét még mindig érzem a számban, annak ellenére, hogy a legutolsó felest már fél napja döntöttem le. Kiérdtem és elhagytam az utolsó lámpákat is. Ez némiképp megnyugtatott, mert innét csak egyenesen kellett haladnom egészen hazáig. A hosszú út néha 5 km-es egyenesekkel van megtűzdelve, így nem is nagyon kell figyelni, csak arra, hogy ne aludjak el. Számomra a legjobb ébrentartó tudatmodosító vezetés közben egy kis zene és elmepallérozás, játék a gondolatokkal...
JAN
14
2010

Feleségem a tanárnő

A feleségem, mit mondjak. Szerintem nagyon jól néz ki. 32 éves, egy középiskolában végzősöket tanít. Egyik alkalommal, "megeredt" a nyelve, és mesélni kezdett! De, előbb, még hozzá kell tennem, hogy nem egy féltékeny típus vagyok, Ő sem. Tehát, megpróbálom, az ő szavaival elmesélni a történetet. - Egyik nap, mikor vége volt az órának és mindenki igyekezett már kifelé, az egyik fiú, mint észrevettem, szándékosan húzza az időt, hogy utolsónak maradhasson! Már többször észrevettem, hogy ez a fiú, szinte levetkőztet a tekintetével! Bennem is motoszkált a"kisördög". Általában, melltartó nélkül járkáltam, de ezt kevésnek találtam, gondoltam egy merészet, és levettem a bugyimat...

A szürkeség édes íze

Egy újabb szürke felhő úszik el az égbolt végtelen tengerén. A madarak halkan csiripelnek a távoli fákon, alig hallom őket. Némelyik kitárja szárnyait és tovaszáll, hogy eggyé váljon a szürke tömeggel. A járókelők monotonul tapossák a már-már elkopott járdát, s közben cipőik is kopnak, csakúgy, mint ahogy ők is. Némán merednek maguk elé. Mind sietnek valahova, de maguk sem tudják, hogy merre tart hosszú útjuk. Néhány kamaszlány tűnik fel a sarkon, kacéran riszálják magukat, mit sem törődve a rájuk szegeződő tekintetekkel. Élvezik az életet, mert még megtehetik. Ők is sietnek. Mindenki siet. Magas sarkú cipők kopogása, bakancsok tompa puffanása, sportcipők surrogása tölti ki a ködbe burkolózó utcát. A madarak már elszálltak...
*  *  *
JAN
13
2010

A boszorkány 8. fejezet

Anne zavarodottan lépdelt közelebb a fiúhoz. - Hát Te?- Kérdezte kényszeredetten. - Letettem az első vizsgámat, kaptam két hét kimenőt. De, mi bajod? Olyan sápadt vagy – állt fel aggódó arccal a fiú. - Féltelek, apád agyon üt, ha itt talál – tódította Anne. - Nincs itthon, nem kell félned – simogatta meg a sápadt kis arcot a fiú. – Menjünk be Galambom, mert már nagyon kívánlak. Anne beharapta a száját, és megindult a fiú előtt. Küzdött magában, hogy a régi érzések rá ne törjenek, de hiába. Mire a szobájába értek, az öle már nedvesen várta, hogy Tom ismét birtokba vegye...

Hogyan lettem rabszolganő 3. rész - Avagy egy csodás hét története.

Annak ellenére, hogy közel 56 kg voltam s, mind ehhez viszont csak 165 cm jáci könnyedséggel vitt le az autóhoz, s fektetett be a hátsó ülésre. - Kényelmesen felszel? Bólintottam, hogy igen. Bezárta az ajtót a távirányítós kapu szint nesztelenül nyílt ki előttünk, s az autó nekilódult az ország útnak. Vitt egy ismeretlen világ felé, éreztem belül a zsigereimbe sok csoda vár az út végén. Még valamit éreztem megtaláltam életem párját, s amit ő még nem tudott soha nem eresztem el. Kell nekem ez a férfi, hát akkor ki is itt a szolga? Aki gúzsba van kötve s álló nap csak a gyönyöre, van keresve, vagy aki gúzsba köt, s fáradozik a rab boldogságáért...
JAN
12
2010

Eve Lorne - A kertvárosban 5. rész

Az autósmozis kaland óta kicsit megritkultak a fiúk látogatásai. Ryan és Tommy el voltak foglalva az új nőikkel, csak Sam maradt meg állandó vendégnek. Ha tehette, reggelenként beugrott iskola előtt a szomszédba egy - egy gyors szopatásra, délutánonként pedig a plaza fölötti lakásban áldoztak Ámor oltárán. Eve hiányolta a másik két farkat, de nem akart semmi konfliktust, mert Sam elbeszélése alapján a fiúk boldogok voltak a korban hozzájuk illő lányokkal. Nagy meglepetésére egyik nap levele érkezett Susantól. A szűkszavú mailban csak annyi állt, hogy a lány a jövő héten az Államokban lesz és találkozzanak. Eve jelezte, hogy szívesen látja rég nem látott barátnőjét...

Bál után

Ott álltam előtte, hosszú idő óta először kettesben. A szívem úgy dobogott, hogy majd kiesett a helyéről, az arcomból kiszállt a vér, és legszívesebben kirohantam volna a világból, ha ő nem néz rám olyan sóvárgó tekintettel. Ha nem tudtam volna, hogy mennyire szüksége van rám, hogy mennyire magányos... Nem vigasztalásból tettem, amit tettem, hanem mert rájöttem, hogy kell nekem. Nem szeretetből, hanem szerelemből. Mert akkor tudatosult bennem, mennyire fáj, ha ő boldogtalan, hogy mennyire szükségem van rá. Ez nem az a fajta szerelem volt, mint amikről mesélnek a könyvek...