Hírek

ÁPR.
23.
2019

Vickie a könyvtárban 3. rész - Tengerparti kaland

Vickie kivett egy napot.
Nem lett volna muszáj. De úgy érezte, érdemes, ha másért nem, hogy elhatárolja magát a kísértéstől. Két nap alatt két pasival dugott a munkahelyén! A könyvtárban! Ha így halad, a hét végére meglesz a fél személyzet. Csak idő kérdése, hogy mikor kerül bajba.
Úgyhogy betelefonált, szólt, hogy beteg, utána pedig figyelmesen kerülte a könyvet, ami ennyire beindította az elmúlt két napban. Kitakarította a lakását és kimosott néhány adag ruhát. Délután egy kis motyóval kiment a tengerpartra. Csak pihenni akart egy kicsit. Legalább kipihenten megy majd vissza dolgozni másnap.
Nem voltak túl sokan a parton. Mosolyogva, boldogan élvezte a kinnlétet. A nyaraló tömeg nem volt sehol, úgyhogy nyugodtan választhatott helyet, ahol élvezhette a szellőt és a napsütést.


Anyám, a festőművész

Anyám 40 éves és festőművész. Apám építészvállalkozó elég sokat utazik a munkája miatt. Én tavaly töltöttem a 18 évemet és jelenleg egy fővárosi főiskolán tanulók építészetet. Vidéken lakunk egy csöndes zsákfaluban. Egy pár éve elköltöztünk a nagyvárosból elegünk lett a nagyvárosi életből. Én most tértem haza a főiskolából. amint beléptem a házban látom, hogy anya tiszta ideg.
- Szia, anya! Mi történt?
- Szia, Mikikém. Á semmi, hagyjuk az egészet. Az a fő, hogy megjöttél.
- Na, tényleg anya mi történt? Légy szíves mond el.
- Én nagyon örvendek, hogy itt, vagy. De a tegnap óta idegesít, hogy egy gazdag hölgy megrendelt egy aktot és a modellem pedig 2 napja nem jelentkezik. A jövő hétvégére kell a festmény bekeretezve. Egy szép összeget adott előlegbe és a végösszeg is nagyon szép lesz, ha teljesítettem a kívánságát.


ÁPR.
18.
2019

Tisztelegj a váltónak!

Az étterem bankett termében a buli szinte önálló életet élt. Pókok, pókhálók és egy rakás dekoráció lógott miden felületről. Az ősz narancs-fekete színeit a mennyezetről alálógó fényfüzérek biztosították. Nia Kirkston specialista körül nézett, és kortyolt egyet az italából. Elfintorodott, és felidézte, hogy az ír autóbombások nem kortyolgatják az italt, ezért felhajtotta.
– Ez a beszéd, Nia!
Az egység egyik katonája hátba veregette, és elvigyorodott, mert az ital rögtön a fejébe szállt. Jó dolog volt, hogy engedélyt kaptak a Halloween partin való részvételre. Mivel érkeztek a hírek, hogy az utolsó osztagot is visszahívják Irakból és hazaindulnak, volt okuk az ünneplésre. Nia lenézett fényes, ezüst sarkú csizmájára, és tudta, hogy a jelmeze kissé merész. Szexi cica lovaglópálcával?


Barbara 2. fejezet

Mikor Barbara magához tért egy sátorban, egy nagyjából méterszer méteres kis ketrecben volt. Kezei már nem voltak megkötözve, bokái is szabadok voltak, és a lakat is visszakerült a helyére, ismét lezárva a nő szemérmét. Maga sem értette, hogyan került oda, csak arra emlékezett, hogy előző este fáradtan és kielégületlenül zuhant álomba.
Tűnődését azonban hamarosan félbeszakították. Kintről ugyanis sikítozást és jajgatást hallott, de a ketrecből nem láthatta, hogy mi történt odakint. Azt azonban sejtette, hogy a másik lány válhatott valamiféle tortúra áldozatává.
Már világosodott, mikor Raymond beállított néhány szelet kenyérrel, és egy kis vízzel. Barbara hamar elfogyasztotta a szegényes reggelit, de mivel már rég nem mehetett el vécére, ismét nagyon kellett pisilnie is. Persze elmenni nem tudott, hacsak nem vizel maga alá.


ÁPR.
17.
2019

Nekem csak ő kell 1. rész

Idegesen néztem a kezemben lévő Glockra. Amit készülök tenni felér egy öngyilkossággal. Kiszökni a katonai iskolából, megkeresni azt a személyt aki megölte az egyik tanárom anyját aki egyben a szerelmem is , hogy visszaszerezzem azt az átkozott nyakláncot neki. Holnapután ugyanis 3 hónapig nem fogom őt látni és ha már én napi 24 - ben rágondolok, gondoljon csak ő is rám ha ránéz a nyakláncra. 3 hónap magány. Még mások hazamennek a szüleihez , addig nekem csak a fogadott édesanyám van aki nyaralni megy , de nekem semmi kedvem nem volt hozzá és az iskolában sincs kedvem maradni , mert ez nyáron sokkal rosszabb mint egy kiképző tábor. Így hát az összespórolt pénzemből ide - oda fogok flangálni az országban várva a szeptembert , hogy újra lássam őt.Reménytelen vagyok. Egy lány aki beleszeretett az azonos nemű tanárjába és még megbeszélni se tudja senkivel az ofőjén kívül, mert a barátai tuti elárulnák mindenkinek.


Néhány évvel később

Eljött az esküvő napja. Orgonaszó mellett vonultunk be, Lillán fehér miniszoknya volt az akkori divat szerint, anyám ugyan megjegyezte, talán a fehér ruha és a blúz kicsit túlzás... Peti bácsi adott össze minket, zavarba jött, amikor meglátta a blúz anyagát majdnem kiszakító sötét mellbimbókat. A leendő asszony nyakában volt egy fehér kendő, de azt egy véletlen mozdulattal - na jó: készakarva - félrehúztam. A férfi izzadva nézte a hullámzó kebleket.
Az öreg odasúgta nekem:
- Takard el!
- Bugyi sincs rajta, suttogtam.
Folytatódott az egybekelés, szerencsére az orgona hangjai elnyomták nem hivatalos beszélgetésünket. Megigazítottam a kendőt, javult a helyzet, Peti bácsi legalább két hónapja nem feküdt menyasszonyom ágyában. Minden megtörtént férj feleség lettünk, Peti bácsin a gutaütés jelei mutatkoztak, amikor egy szál virág kibomlott a menyasszonyi csokorból, és az öreg lehajolt érte, felegyenesedve,


ÁPR.
16.
2019

Szingli pörgés 2. fejezet - Külföldi szeretők 30. rész

Lorena péntek délelőtt a számítógépe előtt ülve, teát iszogatva írt bejegyzést az elektronikus naplójába. Mikor végzett vele, átfutotta az egész írást:
Ezen a héten megint két netes pasival volt randim, viszont most végre a szex is összejött mindkettővel


Egy furcsa kezdet

Sziasztok! Bencének hívnak, és 37 éves vagyok. A családomról annyit érdemes tudni, hogy édesapám református lelkész, míg édesanyám pedig kereskedelmit végzett és abban is dolgozik. Van egy nővérem, egy bátyám, három öcsém és két húgom. A nővérem (1974) és a bátyám (1977), az öcséim (1984, 1986, 1994), a húgaim (ikrek; 1990) és a jómagam is templomba jártunk. Hozzá tartozik, hogy éppen csak megkezdte katonai szolgálatát (vagyis alig múl 18 éves), amikor a nővérem megszületett. A családunk nagyon összetartó volt mindig is. A nagyszüleim, a nagynénéim és nagybátyáim is sokat segítettek anyuéknak és ez viszont is igaz volt. Persze, mint minden családba, előfordultak nálunk is összezördülések. Mire én iskolába mentem, a nővérem már a kamaszkorának a végét élte. A bátyám pedig akkor volt a kellős közepén. Mire én oda jutottam, hogy kamasz lehessek, addigra már az öcséim és a húgaim is veszélyesen közeledtek ehhez korhoz.