Hírek

FEB.
3.
2020

Azok a csodálatos 60-as évek... avagy barátság extrákkal

51 éves, Dél-Magyarország egyik nagyvárosában élő független férfi vagyok. Az elmúlt bő egy évben szokásommá vált, hogy 3-4 hetente hétvégére felmegyek Budapestre, egy hotelben kiveszek egy szobát, és a két napban vásárolgatok, nézelődöm, színházba megyek, meglátogatom budapesti barátaimat, rokonaimat – kicsit kimozdulok a mindennapi mókuskerékből.
Történetem 2018 novemberében kezdődött.
Vállalkozásom miatt sokat, sokfelé autózom az országban. Ebből adódóan elég nagy ismeretségi körrel rendelkezem más területeken is, nem csak a szakmámban. Így adódott, hogy egyik barátomnak – nevezzük Péternek – aki kézműves ásványékszerek készítésével foglalkozik, az ország túl végéből sikerült beszereznem a munkájához különféle kiegészítőket, alkatrészeket.


JAN.
31.
2020

Családi kör

Éppen befejeztem a leckémet, amikor megérkeztek. Hangosan viháncolva léptek be az előszobába. Mostohaanyám megbotlott, és ha barátnője nem ragadja meg, elvágódik. Edina élőben még vonzóbb látványt nyújtott, mint a fényképen. Ez alkalommal egy olyan egyrészes, lasztexruhát viselt, mint a fitneszes csajok fellépéskor. A ruha szorosan ráfeszült az idomaira, és kihangsúlyozta testének kecses íveit. Amikor Réka bemutatott minket egymásnak, nyíltan, tetőtől talpig végigmért.
- Milyen helyes kis fiúcska vagy! - ezek voltak az első szavai.
- Köszönöm - válaszoltam.
- Ma este dugni fogunk - folytatta mosolyogva.
Mostohám vadul vigyorgott.
- Ugye, Dani, nem érzed, hogy kényszerítve lennél? Csak, mert tényleg nagy feladat előtt állsz. Ráadásul egész idő alatt itt leszek, és nézlek titeket. Mindez nem okoz számodra problémát, vagy igen?


Terror

Kávét, kávét, kávét! - zakatolt agyában a gondolat, miközben lassan araszolgatott a kora reggeli csúcsforgalomban. Szakadt az eső, alig látott ki a szélvédőn, bosszankodott, hogy nem látja a máskor csodás látványt nyújtó, apró, fehér vitorlákkal pettyezett tengeröblöt. Most csak a híd reménytelenül barna, esőáztatta vasszerkezete villant be néha a látóterébe. Az előtte lévő kocsi féklámpái hirtelen kigyulladtak, halk szitkot morzsolt el a fogai között. Pocsékul indult a reggel, majdnem elaludt, elfelejtett tegnap kávét venni, következésképp nem is volt igazán éber, vasalatlan ruhák potyogtak ki a szekrényből, nagy hirtelen alig talált valami értelmeset, amit magára húzhatott volna. Végül a háromnegyedes ujjú, fehér, rugalmas anyagból készült pólónál és a fekete nadrágnál maradt. Az egyetlen tiszta fehérneműegyüttesét vette fel, ami csak azért volt tiszta, mert még eddig ki sem vette a csomagból.


Próbafülke

Próbafülke Próbafülke Próbafülke

JAN.
30.
2020

8 hét / máskép

Az asszony közel a 4-dik x-hez, 16 év házasság és 8 hét távollét után várja haza a férjét. A szépsége az elmúlt évek alatt megkopott. Kozmetikushoz is mindig csak készül, de oda sosem ér. A munkahelyi üvöltözős főnök lelki terrorját otthon sem tudja kipihenni. Gondoskodni kell a két gyerekről. Az elmúlt években a munkahelyi stressz és a megszokás unalmassá és fásulttá tette még a szexuális életét is. Lassan egy éve hogy már csak havi 1 - 2 alkalommal engedte magához a férjét. A majd minden napi feszültség szülte veszekedések közben mind gyakrabban vágta a férje fejéhez, hogy váljanak el. A ritka nyugodt, békés pillanataiban maga is elcsodálkozott, hogy a férje még mindig vele van. Aztán váratlanul a férje külföldön vállal munkát. S lassan kezdett hiányozni neki az ember. Kezdett üres és hideg lenni a hitvesi ágy. Egyre inkább hiányzott a nem oly rég még idegesítő szuszogása. Hiába takarózott be vastagon mégis hidegnek érezte az ágyat.


A főnököm asztalán

Ha még emlékeztek Brayenre, a főnökömre a halloweeni buli utáni szép kis levelére, körítve pár szaftos fotóval, ahogy a bárpultos fiúval végighempergetnek az egész irodájában, akkor azt tudni kell róla, hogy betartja a szavát, és ha akar valamit, azt meg is szerzi. Ahogy engemet is.
De mint kiderült nem csak én kerültem ilyen helyzetbe, viszont most még nem tartunk ott. Mert jött a másnap.
Egyből az irodájába mentem, ahol az asztalánál ülve felém fordult a székéből, arcán önelégült mosollyal.
- Jó reggelt Ted! – kicsit meggörnyedett, ahogy az arcomat kezdte fikszírozni. – Látom a tegnap estéd, elég keményre sikeredett. – ha lehet még jobban elmosolyodott, az eddigi keresztben lévő lábát most lerakta a földre és talán még széjjelebb húzta őket, ahogy léptem egyet felé.


JAN.
29.
2020

A fordulópont 2-3. rész

2. rész
A nap az előre megjósolt módon, dög unalmasan telt, többször is küzdenem kellett, hogy el ne aludjak. De minden rosszban van valami jó, viszonylag rövid volt, már kora délután a szálláson voltunk. Vagyis voltam, mert Amanda nem érkezett meg, biztosan a barátnőivel lógott. Unalmamban összepakoltam, megigazítottam az ágyat. Szép rend lett, így érzem magam jól. Megfürdök és utána előkapok egy könyvet a táskámból és lefekszem az ágyra olvasni. Csend van és nyugalom, de csak fél óráig, mert közben visszaér Amanda.
- Szia csajszi! – lép be egyedül a szobába.
- Szia.
- Hogy telt a napod?
- Uncsi volt, de túléltem. – mondtam mosolyogva.
- Jaja, de legalább vége. Megyek fürdeni.
- Rendben.
Alig telik el pár perc és már jön is kifele, persze teljesen pucéran vonul át a szobán és kapja fel a törölközőt és kezdi megtörölgetni a testét.


A szomszédom

A szexi szomszédom a kertben nyírta a füvet, amíg én nyálcsorgatva figyeltem az ablakból a kidolgozott testét. Mindenhol csak izom volt rajta, kockás és lebarnult szexi hasa volt.
Hirtelen idenézett, majd rám kacsintott és letörölte az izzadtságot a homlokáról.
Kimentem az ajtóba és csábosan rápillantva lejjebb húztam a pólóm, hogy nagy melleim jobban láthatóvá váljanak. A szomszédom megnyalta az ajkát, majd alaposan végigmért. Tudtam, hogy van mit nézni rajtam, hisz óriási kerek melleim voltak, hosszú lábaim, lapos hasam és csodálatosan kerek és nagy fenekem.
Természetes vörös hajam a hátam mögé dobtam, majd ragyogó kék szememet rávillantottam:
- Nagy a hőség idekint - közben látványosan legyeztem magam. - Nem jössz be meginni velem egy jó, hideg sört?


JAN.
28.
2020

Hajnali részecskék

Nagyon késő este volt, talán inkább már hajnal... fogalmam sem volt, hogy hány óra lehetett. Emlékszem, kitaláltuk, hogy egy helyen tesszük le a hangszereinket a szerenád után, csak éppen az nem ugrik be, hogy miért ültem le még egy italra a kiszemelt lakás étkezőjében. Miért fogadtam el egyáltalán? Nem hiszem, hogy most kéne bepótolnunk öt év elmaradt beszélgetéseit. Miután kiürült a poharam, a gyötrő álmosság lehúzta a fejem az asztalra, és ráborultam a karjaimra. Annyira ki voltam merülve, hogy le sem söpörtem a két váratlanul megjelenő, gyöngéd kezet a vállamról.
Valami baj van? Rosszul vagy? – kérdezte a kezek tulajdonosa, és közben elkezdte kisimítani eltévedt hajszálaimat a nyakamból. Szórakozottan játszadozott velük, amihez nem volt erőm hozzászólni, így inkább reagáltam arra, amit kérdezett, anélkül, hogy felnéztem volna.