SZEPT.
26.
2022
Kedves Látogatóink!
Egy ráadás vasárnapi frissítést láthattok a felgyűlt - elsősorban családi témájú - történetek száma miatt. :)
Továbbra is várjuk történeteiket, képregényeiteket - most éppen leginkább kevésbé családi témában ;-) és kellemes időtöltést kívánunk!
Törté-Net Szerkesztőség
Pár napra szabadságoltam magam, miután végeztem egy egyedi webáruház szerveroldali programjával. Elég összetett feladat volt, mert a megrendelőnek meglehetősen egyedi kívánalmai voltak, de ugye lehetetlen nincs, csak tehetetlen. Viszont szellemileg kifárasztott a munka, ezért döntöttem egy kis pihenés mellett. Nem sokat, csak két hetet terveztem lazulni. Renáta és Bianka szokás szerint leléptek nélkülem, ezúttal Siófokra, úgyhogy meghívtam Edinát, a húgomat, hogy segítsen a semmittevésben. Nem nagyon kellett győzködnöm, ha a társaságom nem is jelent sokat neki, a szauna meg a jakuzzi ellenpontozza érdektelen személyemet. Szóval átcuccolt hozzám erre a két hétre. Nem terveztünk semmit, csak...
Másnap reggel bűntudattal telve ébredtem.
Készségesen, önként, saját elhatározásból keféltem a kisfiammal a kocsi hátsó ülésén, miközben a férjem vezetett a fiam főiskolájára vezető hosszú út első szakaszán, ahol megkezdte felsőfokú tanulmányait.
Tegnap este kiosontam a szállodai szobánkból, amíg a férjem aludt, és besurrantam a fiam szobájába, hogy újra szexeljünk.
A bűntudat miatt, – bár ezt a tegnapi emlékek felidézése miatti bizsergés csillapította a puncimban – bemásztam a takaró alá, és a számba vettem a férjem, Alex farkát. Eddig csak egyszer ébresztettem fel így, húsz évvel ezelőtt, az esküvőnk utáni reggelen, és az azóta eltelt évek alatt azzal viccelődött, hogy tudom,...
Több mint egy hét telt el, mire rávettem magam, hogy találkozzak Rebeccával, akit Anna CFNM buliján ismertem meg. A névjegykártyáját a pénztárcámban tartottam és egészen addig elő sem vettem. Meglepődtem. A kártyán ez állt: Rebecca McLeish, PhD, alatta az elérhetőségei.
A tény, hogy ő doktor érdekes újdonság volt számomra, de tovább erősítette az elhatározásomat, hogy menjek vissza hozzá.
Igazán izgalmas nőnek ismertem meg a bulin és...
Dinah felsóhajtott. Mindig a külalakjával jött mindenki. Tudta, hogy jól néz ki (hosszú, dús, fekete haj, sötétkék szemek, hatalmas pillákkal, gyönyörű száj, hosszú, formás láb, karcsú derék és... hát igen, gigászi cicik). Őt azonban ez zavarta. Sosem ezzel akart érvényesülni. Nagyon okos is volt, az egyetemen utolsó előtti éves – és nagyon szerencsés is: egyrészt könnyen tanult, másrészt pedig az emberek azon kis csoportjába tartozott, akiknek...
Nerea volt a kisváros üdvöskéje. 18 évével, gyönyörű, derékig érő, hullámos, ébenfekete hajával és huncut mosolyával mindenki szerette. Szülei kis házi szövőüzemében dolgozott édesanyjával és kisöccsével, míg apja a szövetboltot vezette. Ő segített átvenni a kereskedőktől a gyapjút, majd anyjával és más szövőnőkkel együtt fonalat készítettek belőle. A fonalból aztán szőnyegeket és más textileket gyártottak, sokszor festetteket is, így aztán szép...
Mióta a barátom kidobott, nem mozdultam ki. Nem is igazán az fájt, hogy vége van. Tudtam, hogy nem lesz egy örökéletű kapcsolat. Elve úgy mentünk bele mindketten, hogy tart, ameddig tart, addig pedig jól érezzük magunkat és ez így volt rendjén.
De akkor sem értettem, hogy most hirtelen miért akar kihátrálni az egészből. Nem volt semmi előjele. Csak úgy az egyik nap odaállt elém, hogy beszélnünk kell és rövid úton közölte, hogy ennyi,...
Háromgyermekes családban élek két fiútestvérrel, mint középső lány.
Családunk valami távoli, magányos kanadai üdülőhelyen nyaralt. Szüleink túrázni, biciklizni szeretettek volna. Úgy gondolták, hogy a természethez közel lenni a legjobb dolog a világon. Persze hihették, hogy mi gyerekek is olyan lelkesek leszünk, mint ők, de én a hátam közepére sem kívántam az egészet. A testvéreim is utálták, azaz konszezus volt köztünk abban, hogy nyolcvan mérföldre (128 km) lenni a legközelebbi mobil átjátszó toronytól szívás. A szüleink igazi középkorbeli elnyomók voltak, amiért a nihilbe dugtak minket, ahol semmi esélyünk nem volt a barátainkkal vagy az internettel való kapcsolódásra. Persze, a...
Késő délután volt, a nap már lefekvéshez készült. Friss nyári szellő lengedezett az üres utcákon. Ilyenkor már kellemes volt az idő, nem volt az a fullasztó meleg, ami az embereket gyötörte napközben. Daniel régi barátjához, Martinhoz tartott. Előző este hívta még el magához kipróbálni az új házimozi rendszerét. Daniel inkább arra számított, hogy egész este azt fogják összeszerelni, mert Martin közismerten nem értett az ilyenekhez. De nem zavarta. Kikapcsolódásnak számított neki az egész napos hajtás után.
A ház előtt futott össze barátjával, aki épp egy hatalmas bevásárló szatyorral a kezében próbálta előkatatni kulcsát zsebéből. Régóta próbálkozhatott már. Lábainál néhány, már...
Az én agyamat is arra állították be, hogy csak a bombázó, karcsú csajokat vegyem észre, a duci már szóba sem jöhet, a dagi – no az meg egyenesen undi. És ez a beállítottság nagyon sokáig tartotta magát a csajokat illetően. Egészen addig a napig, míg sorra került egy fura találkozás.
Éppen hazafelé tartottam a közeli parkon keresztül amikor az egyik padon zokogó leányra figyeltem fel. Hangosan zokogott, teste rázkódott a a zokogástól.
Úr Isten! Mi történhetett vele, hogy ennyire zokog? – futott át az agyamon, de mentem tovább. Már jó száz méternyire elhaladtam, mikor visszanéztem, és még mindig ott ült a padon, arcát tenyerével eltakarva. Önkéntelenül visszafordultam, és mikor...
Szokás szerint izzadtan, belejelentés nélkül érkeztem. A szobába érve egy kölcsönös "szia" után ledobtam a hátizsákomat a dohányzóasztala lábához, és egy kicsit lelombozott a tény, hogy a megérkezésem nem volt elég figyelemfelkeltő tényező a TV műsorral szemben. Törökülésben ült a díványon, előre dőlve meredten bámulta a képernyőt. Beálltam elé és lehajolva megcsókoltam a gyönyörű száját. Jobb kezemmel végigsimítottam az arcát, majd a kezem a tarkójára csúszott, és egy kicsit erőteljesebben magamhoz húztam. Lecsukott szemmel fogadta és viszonozta a csókomat, de valahogy mintha hiányzott volna belőle a szokásos lelkesedés.
Legszívesebben a másik kezemmel rögtön benyúltam volna a lába...
