Laura története 110. fejezet

A nő nyert.

Jó írás.

Tutter 🙂

Ok.Majd igyekszem továbbra is ilyeneket választani.Van bőven. 🙂

Teljesen mindegy melyiket választod Jutcsi, mert egyik Laura történet jobb, mint a másik! 🙂 Amelyikhez kedved támad, azt hiszem az - nekem legalábbis, de a kapott pontjaidat nézve vélelmezhetően mindenkinek - éppen jó lesz. 🙂

Bevallom Jutcsi, hogy Lőrinc L. László munkásságáról már sajnos csak halovány emlékeim vannak, és mostanság - számos egyéb elfoglaltságom miatt - esélyét sem látom, hogy felelevenítsem, de kösz, hogy emlékeztettél. 🙂

Egyèbkènt mèg Lõrinc L.László könyveit is kedvelem, elèg misztikusak.Csak ha olvastàl egyet, akkor az összeset olvastad. Bár ez inkàbb a Leslie L.Lawrence nèven futó könyveire igaz. Ennek ellenère szeretem. 🙂

Nem hagyom abba a fordítàst,mert kezdek egyre jobban belejönni.Nekem is tetszenek ezek a törtènetek, csak van belõlük rengeteg, nèha nem tudom melyiket válasszam. Meg nem mindegyik összefüggõ,de igyekszem olyat választani,ami Laura egyik baràtnõjèrõl szól. Mert van neki sok.

Nem rossz a helyzet, mert lehetne rosszabb is. Meg persze sokkal jobb is... Több olyan felvilágosult, szabadgondolkodású, toleráns európai ember kellene, mint amilyen Te is vagy Jutcsi. 🙂

Agatha Christie - ért nem vagyok oda. Rég olvastam, de amennyire emlékszem azért nem kedveltem, mert több száz oldalon keresztül félrevezeti az olvasót, minden szereplőt gyanuba kever, aztán az utolsó oldalon közli, hogy olyasvalaki a gyilkos, akiről addig szó sem volt. Nem volt, mert ő direkt nem említette ... hát nagyon okos! 😀 Szerintem sokkal jobbat írsz majd nála Jutcsi. De azért a fordítást ne hagyd el, nagyon jók Laura történetei! 🙂

Köszönöm a dícsèretet. Amint már mondtam,tetszik a törtènet, ezèrt könnyû lefordítani.
Amúgy kedvenc krimi írom - kissè sablonosan Agatha Christie.

Lehet,hogy van abban valami igazsàg amit írtál,hogy mindenkinek van fèrfi ès nõi ènje.Csak valakiben erõsebben, valakiben gyengèbben èl. De ilyen társadalomban èlünk ès ez szerintem nem rossz. Bevallom engem nem vonz a nõi test.Nem undorodom másoktól, de nem èrzek vágyat ez iránt.Egy dolog olvasni róla ,de más megtenni. De amúgy èn jobban el tudom fogadni azt,ha kèt nõ van együtt, mintha kèt fèrfi.Ès ezzel nem szeretnèk senkit sem megbántani. Amùgy èn az èlni ès èlni hagyni elv híve vagyok. Mindenki tegye azt, amihez kedve van. 🙂

Tényleg megfogott téged Laura miután rátaláltál (vagy ő talált rád?), hogyha közép angollal, szótárral ilyen jó minőségű fordítást csinálsz ilyen rövid idő alatt. Rendes tőled, hogy megosztod másokkal. 🙂
A nők által írt detektív regények szerintem jobbak, szívesen olvasnám!

Olyan, hogy hetero nincs, az egy az emberekre rákényszerített, időközben sajnos szokássá vált, az emberi természettel ellentétes, profitorientált elvárás. Anno egyes vezetők leegyszerűsítették a dolgokat, mert így volt kényelmes nekik. Hetero = több gyerek = több katona + több adófizető. Kemény munkával rendet tettek. Hogy legyen olyan, mert úgy érezték az kell ide, hogy az majd segít, mert a rend az jó. És most, hogy végre rend van, tök fasza minden. Sehol semmi gond, minden oké... hiszen rend van. Béke van meg boldogság mindenfele, a rendnek köszönhetően persze. Baromság! Túl kéne már ezen lépnünk. Alapvetően minden ember teljes, mindenkinek van női és férfi énje. Az hogy hím vagy nőnemű, az meg biológia. Én sem véletlenül vagyok bi, és te sem véletlenül olvasgatsz leszbi sztorikat. Hanem mert - ahogy mondtad - megfogott. És ez így jó... habár igaz, rendetlen. 🙂

gaborthefirst! A fordítás úgy jutott eszembe, hogy egy másik hasonló weboldalon mint ez, rátaláltam ezekre a Laura történetekre és gondoltam én is lefordítok egyet. A történet valahogy megfogott, annak ellenére, hogy hetero vagyok, van benne valami romantikus. Először angolul olvasom el az egészet és bekezdésenként fordítom le, miközben szótárazok. Amúgy szeretem az angolt, és ez az ami motivál, meg az, hogy magyarul is el tudjam olvasni a történetet. Az is motivál még, hogy vannak mások is, akik szívesen elolvassák a történetet. Középszinten vagyok angolból, és gyakorlásnak is megteszi a fordítás. Suliban tanultam az angolt, de mindig volt hozzá érzékem(ezt nem beképzeltségből írom). Egyébként szinte szóról szóra fordítom, ezért a fő dicséret a szerzőt illeti meg. Gondoltam már arra, hogy írok egy detektív történetet, mert azok a kedvenceim. 🙂

Örülök, hogy ilyen közvetlen és nyitott vagy Jutcsi. 🙂
Hát az igen! Egy óra alatt megcsinálsz egy oldalt ... minek kérdeztem? Most egy kicsit hülyének érzem magam ... de nem baj már rég éreztem. Hi-hi. Ez, a fordítás a szakmád, vagy kétnyelvű (nem kígyó!) vagy? Hány nyelven beszélsz, milyen szinten? Hol tanultad, ha tanultad? De komolyan, nagyon tudsz Jutcsi! Jó persze nyersfordítás az nem probléma, de novellát, ahol ugyanazokat a húrokat kell megpendíteni, ahhoz nagyon ott kell lenni... Hogy csinálod? Én szakmarhaságokat szoktam néha angolról, az könnyebben megy, de pl németről már macerásabb, nem is szeretem, meg száraz... Van ám még kérdésem, ha nem gond felteszem őket. Mi motivál, hogy lefordítsd? El tudod olvasni eredetiben is, miért érzel késztetést, hogy lefordítsd? Előbb elolvasod a történetet, az egészet, aztán állsz csak neki lefordítani, vagy mondatról mondatra fordítod? Szerintem előbbi, úgy csinálnám, gondolom. Idő kell neki, hogy fejben összeálljon, aztán jön a neheze, ami neked csak oldalanként egy óra... nem gondolkodtál még az íráson? Vagy épp ezért csinálod? Kvázi gyakorlás? Bocs ha sok volt a kérdés. Szia

gaborthefirst! Egyáltalán nem veszem tolakodásnak a kérdésedet. Sőt. Akik pontozzák és lehúzzák a történetet (és még nem fordítottak) nem is tudják mennyi munka van vele. Persze ez szólhat a történetnek és nem a fordításnak. Először a 110-ik részt fordítottam le,ami a leghosszabb.Ez nekem word-ben 17 oldal lett, és kb.1-2 hét alatt lett kész. Kb.egy oldal egy óra, de a párbeszédeknél gyorsabban lehet haladni.Pontosan nem tudom. A többi rész már gyorsabban ment, mert azok kisebb lélegzetvételűek.

Az eddigiek alapján biztos vagyok benne Jutcsi, hogy nem engedsz majd a munkáidra jellemző magas színvonalból. 🙂
Az a helyzet, hogy nagyon kíváncsi természetű vagyok, és ha nem veszed tolakodásnak, szeretném tudni, hogy nagyságrendileg mennyi időt, hány munkaórát fordítottál rá. Ha nem az sem baj, szóval nem vagyok sértődékeny. 🙂

gaborthefirst! Köszönöm,hogy elismered a munkàmat,elèg sokat dolgoztam rajta.Tènyleg át kell ültetni a törtènetet magyarra,ami egyes rèszeknèl nem könnyû. Eddig három rèszt fordítottam le, ès tervezek mèg többet Laura törtèneteibõl.Remèlem azok is tetszenek majd. 🙂

Egyetértek Jutcsi, az eredeti mű tartalmát nem 'illik' megváltoztatni, még lerövidíteni sem. Egy valamit magára adó fordítónak ragaszkodnia kell a hitelességhez, tiszteletben kell tartania az írót és alkotását. De azért mégsem csak fordító vagy Jutcsi, hanem író is. Mert bár nem saját kútfőből dolgozol, mégis a fordítás után - egy másik nyelven - újraírod a történetet, amibe így már vastagon benne vagy. Szerencsére, mert nagyon egyben van az írásod, szeretem a magávalragadó, személyes hangvételű stílusodat.
Néha saját részre lefordítgatok ezt-azt, de egy komplett novellát így ... az kemény, tényleg nagyon tudsz Jutcsi. 🙂
Novellafolyam. Ezek szerint várható folytatás?

gaborthefirst! Köszönöm.Örülök,hogy tetszik a fordítás.Szerintem is elèg jó a tõrtènet,ezèrt is fordítottam ezt a rèszt.Bár èn is túl hosszúnak talàltam.De ez egy több mint 300 rèszes novellafolyam egyik rèsze ès nem rövidíthettem le.

Túl hosszú, túl bő lére eresztve.