Kérjük, az oldalra történő belépés előtt figyelmesen olvasd el az alábbiakat!
Az oldal erotikus tartalma miatt csak 18 éven felülieknek ajánlott! Az oldal tartalmai az Mttv. által rögzített besorolás szerinti V. vagy VI. kategóriába tartozik, és a kiskorúakra káros hatással lehetnek. Ha korlátoznád a korhatáros tartalmak elérését a gépen, használj szűrőprogramot.
A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban. (További információk)
Persze ettől még egy tehetségtelen író továbbra is az marad, mert a tehetség nem tanulható. 🙂
1
g
gaborthefirst
2013. május 19. 13:04
#12
Egyetértek veled. Avatott szem felismeri az egyedi stílusjegyeket. 🙂 Jogi téma esetén, amennyiben korábban olvastam már az illető írását gyakran előfordul, hogy az első mondat után tudom ki írta, illetve közös írások esetén tudható, hogy melyik mondatot ki írta, mert annyira más és így jellegzetes minden ember stílusa, gondolkodásmódja. Egyébként a több írói néven való publikálás nem feltétlenül elítélendő, amennyiben az pl az olvasók tesztelésére irányul (előítéletesek kiszűrése), lehetséges, hogy egyesek így próbálnak objektív visszajelzésekhez jutni. 🙂 Üdv!
Pár mondat elég a stílusjegyek felismeréséhez.Kommenből is szoktam látni,ki, kicsoda....BIZTOS NEM VAGYOK EZZEL EGYEDÜL. LEGYEN Ő, VAGY SEM.(Szerintem ő, de ez egy magánvélemény, nem kívánok ezzel a támával foglalkozni.)
1
g
gaborthefirst
2013. május 19. 11:51
#10
Egyet olvastam tőle. Semmiféle késztetést nem érzeztem a többire. Egyébként szerintem kevés rosszabb van egy kitartó ám tehetségtelen embernél ...
Én nem csalódtam,a bevezetőiből felismertem,(stílujegyek)nem kislány, hanem egy hetvenes vénember, aki oylanokat ír,hogy két prosztatája van a férfiaknak.🙂)Rokkant kislánynak is kiadta már magát máhol...
1
g
gaborthefirst
2013. május 7. 23:33
#8
Aelm: én is csalódtam genius33-ban. Nem értem. Eddig kedveltem, mert mindíg kedvesen és kultúráltan nyilvánította ki véleményét, mégha szűkszavúan is. A neki nem tetsző írásokat is mindíg disztingváltan kommentálta, kifejezetten értelmes, jólnevelt, udvarias ember benyomását keltette bennem. Azt nem hinném, hogy színészkedett volna, és ez a valódi énje, így nem tudok másra gondolni, mint arra, hogy pocsék napja volt... nem sikerült az érettségije, ilyesmi. Aelm kérlek ne ragadtasd el magadat, ne mondj olyat, amit később majd megbánsz. Nyilván rosszul esik, de szard le, ez benne van a pakliban. Sokan szeretnek, velük, velünk törődj. Írjál még sokat! 🙂
Kedves Aelm! Itt megismétlem, amit a "Csatlakoztam..." c. történetedhez fűztem (#14): Sajnálom, hogy elragadott az indulat, nem igazán szoktam meg tőled, főleg ilyen stílusban. Az "érjenek utol, ha tudnak" megjegyzéssel vitáznék, mert képtelenség mindig azonos színvonalon írni, nyilván neked is vannak gyengébb történeteid, hiszen te is csak emberből vagy. Én úgy vagyok veled, hogy a nekem tetsző történeteidhez szívesen fűzök megjegyzéseket, és a legmagasabb pontok valamelyikével értékelem, ami ezen kívül esik - vannak ilyen történeteid! - inkább nem kommentálom, de nem is szavazok, mert miért ártsak a jó szándék által vezetett szerzőnek? Szart meg mindenki tud írni, te is, én is, ennek megítélése az olvasók feladata, hiszen ha már vállaltuk a nyilvánosság előtti megjelenést, akkor vállaljuk fel annak következményeit is, még ha szöges ellentétben állnak alkotói szándékunkkal. Éppen gaborthefirst adott erőt nekem ahhoz, hogy túllépjek a "SZAVAZÁS!!!" hamis illúzióján, már néha meg is mosolygom a pontozásomat, egyben mélyen elgondolkodom: vajon megtettem-e mindent azért, hogy azok az érzések, amelyek sugallták a történeteimet eljussanak minden olvasómhoz? Ha tiszta a lelkiismeretem, - mert számomra alapfeltétel, hogy a szívemből, a lelkemből írjak - akkor legfeljebb megállapítom, hogy hiába erőlködöm a tiszta emberi érzelmek ábrázolásával, a közízlés mást kíván, de én nem vagyok hajlandó egy bizonyos - magam elé állított mérce szerinti - színvonal alá süllyedni, még ha ez nem is jár - a történeteimet szerintem jogosan megillető - magas pontszámokkal. Szerencsére becsületsértő megjegyzéssel nem találkoztam - nyilván, azonnal jogi lépéseket tennék -, a hűvös fogadtatás viszont egyáltalán nem foglalkoztat. Az igazi örömöt a történeteimhez fűzött elismerő megjegyzések jelentik, hiszen ilyenkor érzem, hogy sikerült valamit átadnom magamból, és egy röpke pillanatra kiragadnom a hétköznapok szürkeségéből az olvasóimat. Üdv.
Egyébként a több írói néven való publikálás nem feltétlenül elítélendő, amennyiben az pl az olvasók tesztelésére irányul (előítéletesek kiszűrése), lehetséges, hogy egyesek így próbálnak objektív visszajelzésekhez jutni. 🙂
Üdv!
LEGYEN Ő, VAGY SEM.(Szerintem ő, de ez egy magánvélemény, nem kívánok ezzel a támával foglalkozni.)
Aelm kérlek ne ragadtasd el magadat, ne mondj olyat, amit később majd megbánsz. Nyilván rosszul esik, de szard le, ez benne van a pakliban. Sokan szeretnek, velük, velünk törődj. Írjál még sokat! 🙂
Itt megismétlem, amit a "Csatlakoztam..." c. történetedhez fűztem (#14):
Sajnálom, hogy elragadott az indulat, nem igazán szoktam meg tőled, főleg ilyen stílusban. Az "érjenek utol, ha tudnak" megjegyzéssel vitáznék, mert képtelenség mindig azonos színvonalon írni, nyilván neked is vannak gyengébb történeteid, hiszen te is csak emberből vagy. Én úgy vagyok veled, hogy a nekem tetsző történeteidhez szívesen fűzök megjegyzéseket, és a legmagasabb pontok valamelyikével értékelem, ami ezen kívül esik - vannak ilyen történeteid! - inkább nem kommentálom, de nem is szavazok, mert miért ártsak a jó szándék által vezetett szerzőnek? Szart meg mindenki tud írni, te is, én is, ennek megítélése az olvasók feladata, hiszen ha már vállaltuk a nyilvánosság előtti megjelenést, akkor vállaljuk fel annak következményeit is, még ha szöges ellentétben állnak alkotói szándékunkkal. Éppen gaborthefirst adott erőt nekem ahhoz, hogy túllépjek a "SZAVAZÁS!!!" hamis illúzióján, már néha meg is mosolygom a pontozásomat, egyben mélyen elgondolkodom: vajon megtettem-e mindent azért, hogy azok az érzések, amelyek sugallták a történeteimet eljussanak minden olvasómhoz? Ha tiszta a lelkiismeretem, - mert számomra alapfeltétel, hogy a szívemből, a lelkemből írjak - akkor legfeljebb megállapítom, hogy hiába erőlködöm a tiszta emberi érzelmek ábrázolásával, a közízlés mást kíván, de én nem vagyok hajlandó egy bizonyos - magam elé állított mérce szerinti - színvonal alá süllyedni, még ha ez nem is jár - a történeteimet szerintem jogosan megillető - magas pontszámokkal. Szerencsére becsületsértő megjegyzéssel nem találkoztam - nyilván, azonnal jogi lépéseket tennék -, a hűvös fogadtatás viszont egyáltalán nem foglalkoztat. Az igazi örömöt a történeteimhez fűzött elismerő megjegyzések jelentik, hiszen ilyenkor érzem, hogy sikerült valamit átadnom magamból, és egy röpke pillanatra kiragadnom a hétköznapok szürkeségéből az olvasóimat. Üdv.
7 pont