Kamaszkorom legszebb nyara 1. rész

A témához tartozó történet:
Bearhunter
9 388 karakter
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

a
angel234
2021. április 7. 04:29
#29
Gyenge elbeszélés.
1
t
t.555
2017. június 18. 05:12
#28
Jó történet!
1
i
ivol
2016. augusztus 23. 10:24
#26
Egy érzéki írás a maga szexualitásával jól körül írva. Kellemes volt olvasni.
1
author04
2013. május 6. 10:56
#25
Kedves gaborthefirst!
Az az igazi! Egyébként engem egy szép kamasz fiú karcsú teste ugyanúgy elkápráztat, mint egy gyönyörű női test, de míg az előző csak a természet alkotta szépség miatt, utóbbi - érthetően - szexuális vágyat is kelt bennem. A fiúk szeretkezését bemutató képeit egyáltalán nem tartom visszataszítónak, vagy undorítónak, és talán már értem, amit a korábbiakban olyan szépen leírtál.
1
g
gaborthefirst
2013. május 6. 10:28
#24
Az erotikus művészi alkotásokat nagyon szeretem, mert úgy pihentetik a szemeimet, simogatják a lelkemet, hogy közben vágyat nem ébresztenek bennem ... a testiség megélésére itt van a valós életem! 🙂
1
author04
2013. május 6. 07:02
#23
Kedves gaborthefirst!
Akkor pihentetőül: Vittorio Carvelli: Arte Erotica. Csodálatos fotógrafikák!
1
g
gaborthefirst
2013. május 6. 06:54
#22
Igazság szerint jelenleg épp a hétvégén átélt Szépség(ek)től vannak gondjaim ... a testem rendesen le lett amortizálva. Nagyon rossz voltam! 😉
1
author04
2013. május 6. 06:44
#21
Kedves gaborthefirst!
Szerintem is, hiszen így a legjobb. Más. Keress rá Vittorio Carvellire a Google-on, gyönyörködj el a tenger hullámaiban vagy a medence vizében fürdőző, a Természet pompás otthonában, az aréna küzdőterén ábrázolt, vagy éppen egy csodálatos szeretkezésben egyesülő szépséges kamasz fiúk és ifjak képeiben, és elfelejted a gondjaidat, mert egy pillanatra átélheted a Szépséget. Üdv.
1
g
gaborthefirst
2013. május 6. 06:18
#20
Szerintem mindkettőnknek author04. Mindkettőnknek a magunk módján. 🙂
1
author04
2013. május 6. 06:13
#19
Kedves gaborthefirst!
Látod, ez a különbség kettőnk között. Én csak írok a fiúk közötti, minden vágyat és érzést beteljesítő testi-lelki(!) szerelemről, te át is éled. Akkor kinek is van igaza?
1
g
gaborthefirst
2013. május 6. 02:52
#18
Egyszer, nem is olyan régen találkoztam egy kb húszéves sráccal. Kedves, rendes, jóképű 'gyerek' volt. Megkedveltem, ismerkedtem vele. Kiderült, hogy életében nem volt még lánnyal. Alig akartam elhinni. Aztán persze megértettem, hiszen egy olyan fiú, mint Gabi, aki egy csendes, nyugodt, jóravaló ember, hát nem éppen a mai lányok álma ... Szegény odáig süllyedt 'nyomorában', hogy elhitte a hiba benne van. Hogy erről ő tehet. Beképzelte, hogy nem kell a lányoknak. Így aztán - egyébként logikusan gondolkodva - a fiúknál kezdett próbálkozni. Annak ellenére tette ezt, hogy semmiféle ilyen 'hajlama' nem volt. Mégis lefeküdt férfiakkal, mert az emberi érintés utáni hihetetlen vágya erősebb volt mindennél. Gabi egyszerűen gyengédségre, érzelmekre vágyott, még azon az áron is, hogy a partnerei azonos neműek. Persze mondanom sem kell, hogy ezek a lelketlen barmok kivétel nélkül mind csak használták Gabit, és semmit nem adtak neki, egyiktől sem kapta meg amire vágyott. Nagyon sajnáltam szegényt, de inkább aggódtam érte, mert nagyon instabilnak tűnt. Féltem, hogy esetleg kárt tesz magában. Elhatároztam, hogy segítek neki. Hogy megadom neki, amire szüksége van. Kedvem is volt hozzá és úgy éreztem meg kell tennem. És ha én egyszer elhatározok valamit ... Nagyon szép éjszakát töltöttünk együtt. Megtanítottam neki, inkább csak rávezettem, hogy hogyan kell férfiként viselkednie, egy nővel. Ha nincs ló, jó a szamár is ugye. Elképesztően gyorsan tanult, nagyon élvezte, élveztük az együttlétet. Rengeteget szexeltünk, és mégtöbbet nevettünk. Nagyon tetszett neki a fiú-szerep, önbizalma lett tőle, megtalálta magát, és életében először boldog volt. Nemcsak azért, mert elvesztette a szüzességét, hanem azért is, mert szeretetet, gyengédséget és törődést kapott. Ráadásul csak úgy, önmagáért kapta, nem kellett semmit adnia érte. Ettől úgy érezte szerelmes belém. Aranyos volt megint, mint általában. Elmagyaráztam neki, hogy ez csak 'átmeneti elmezavar' nála, el fog múlni, és találni fog egy lányt, akivel boldog lesz. Egyszer láttam azóta Gabit, egy lánnyal kézenfogva sétáltak. Leírhatatlan érzés volt, nem tudom szavakba önteni. Azért majd egyszer megpróbálkozom vele. 🙂
1
author04
2013. május 6. 01:30
#17
Kedves gaborthefirst!
Erről van szó!
1
g
gaborthefirst
2013. május 6. 01:27
#16
Sajnos az emberi butaság határtalan ... az olyan az nem anya, de mégcsak nem is ember!
1
author04
2013. május 6. 01:18
#15
Kedves gaborthefirst!
Valószínűleg az életből vett példa indokolja az ilyen kapcsolatokkal szembeni ellenérzésemet. Negyven-egynéhány éve egy általam ismert asszony, aki nagyon korán egyedül maradt a fiával, tette így tönkre a fia életét. A fiú tízéves korától az anyjával aludt, aki - miután fia kamaszkorba lépett - férfipótléknak használta a serdülő fiút éveken keresztül, és annyira rátelepedett az érzelmi életére, hogy a fiú soha nem volt képes lánnyal kialakítani semmilyen kapcsolatot. Fiatalemberként az NDK-ban dolgozó (akkoriban ez nagy divat volt) munkáscsoport tagjaival kezdeményezett homoszexuális viszonyt, nem olyan romantikus formában, mint a Kamaszfiúk...sorozatomban próbáltam ábrázolni (apropó, ott is üzentem neked!). A vége lebukás lett, munkáját veszítette (ifjúsági mozgalmi vezetője volt a kinti csoportnak) majd a szégyen és az elkeseredés öngyilkosságba kényszerítette. Hát emiatt látom másként a dolgokat.
1
g
gaborthefirst
2013. május 5. 23:55
#14
... ööö ... világbéke???
De viccet félretéve. Mint ahogy mindenki véleményét, úgy természetesen a tiédet is tiszteletben tartom author04. De mivel szabadgondolkodású embernek ismertelek meg téged nem hagy nyugodni, nem értem, hogy számodra mi nem fogadható el abban, hogy egy olyan kamasz srác, akiben tombolnak a hormonok, akit szétvet a vágy, aki mérhetetlenül kíváncsi, ugyanakkor korának megfelelően tapasztalatlan, bizonytalan, félénk, szóval hogy mi kivetni valót találsz abban, ha egy ilyen kölyök a 'bajával' az anyjához fordul segítségért. Ahhoz az emberhez, aki számára egy személyben bizalmas barátja, a lelki társa, a nő. Vagyis minden. Lehet ragozni, hogy deviáns, meg erkölcstelen, meg még törvénytelen is. Ez egy dolog. Szerintem természetes folyamat, és ezért nem ítélem el azokat, akik a családi szex ezen formáját aktívan gyakorolják. És a mai társadalmi szokásoknál mindenképpen jobb, mint megoldás. Mert mi a bevett szokás napjainkban? A tinik mindenkivel ész nélkül össze-vissza kamatyolnak, és így a rossz tapasztalatok miatti lelki sérüléseken túl egyéb negatív következményekkel kell számolni, mint pl nem kívánt terhesség, nemi úton terjedő betegségek, családi drámák. A mai közfelfogás magára hagyja a tizenéveseket (is) a problémáikkal, az a nézet dívik, hogy oldd meg te gyerek, nőjjél fel magadtól, legyél férfi ahogy tudsz, meg különben is szűnjél meg, van fontosabb dolgunk. Ez így kegyetlen, és veszélyes is a jövő generációira nézve. Pedig ez van. Sajnos. De akkor mit lehet tenni? Én úgy gondolom, hogy az édesanyánál alkalmasabb személy nincs a gyermeke nevelésére. Egy anyának kötelessége is nevelni a gyermekét, méghozzá minden téren, azaz szexuálisan is. Vagyis az legjobb, mindenkinek, ha az anyja veszi kezelésbe a elveszett, helyét kereső fiatalembert, amennyiben szükséges. Nem hiszem, hogy ez bűn lenne. És különben is egy anya mindent megtesz a gyermekéért, ha a gyermeke érdeke megkívánja. Adott esetben elfogadhatónak tartom, hogy az anya mivel szereti gyermekét, ezért óvó-szerető gondoskodással, gyengéden a helyes irányba tereli a gyermeke nyers ösztöneit, és a tapasztalatlan, szerencsétlenkedő lüke tiniből férfit farag. Érzelmileg érett, egészséges mentalítású, helyes értékrendű embert. És mivel a természet mint mindíg, ilyenkor is utat tör magának, az immáron férfivá érett egykori taknyos tudatosan keresi majd gyermekei leendő anyját, élete párját, és minden bizonnyal meg is fogja találni. Szinte biztos vagyok benne, mert tudja kit keressen, milyen nő kell neki, egyáltalán, hogy milyen az igazi nő, pontosan tudja és nem vakon tapogatózik, mert őt az anyja megtanította mindenre. És boldoggá is tudja majd tenni álmai nőjét, mert kortársaival ellentétben neki nincsenek önmaga megismerése közben szerzett mindenféle lelki sérülései, feldolgozhatatlan kudarcélményei, ő nem hugi baby - nek szólítja a kishúgát, mint egyesek, akik a napi rutinjuk keretében szana-széjjel kúrják illetve agyba-főbe szopatják a jobb sorsra érdemesebb szerencsétlen kishúgukat. Nem, ő nem egy velejéig romlott gátlástalan gazember, mert az ő lépéseit az anyukája irányította, a helyes irányba. Az ilyen fiúból férfi válik, az anya pedig biztos lehet fia jövője felől, nyugodt szívvel engedheti el az életbe... már ha megszakad a kapcsolat közöttük. Mert miért is kéne, hogy itt véget érjen a legmélyebb emberi kapcsolat? Még azt is el tudom képzelni, hogy ... de az már más téma. 🙂
1
author04
2013. május 5. 01:37
#13
Kedves gaborthefirst!
Az anya-fiú kapcsolatot illetően eltérő a véleményem, de végül is mivé lenne a világ, ha mindenki mindenkivel mindenben egyetértene? Üdv.
1
g
gaborthefirst
2013. május 4. 19:13
#12
Szerintem sem az ember választja a 'sorsát', de az életét azt igen. Szabad ember ki maga választja meg láncait, vagyis az értelmes ember elfogadja magát olyannak amilyen, megbarátkozik sőt szereti, élvezi az életét. És ekkor történik meg vele a csoda. Ekkor másokat is el tud már fogadni olyannak amilyenek, és akár még arra is képes vetemedni, hogy szeresse felebarátait. Természetesen az értelmes ember kategóriába nem tartozik bele a kishúgát, gyermekét stb. molesztáló beteglelkű. Még akkor sem, ha tiszta, nemes, igaz, magasabbrendű szerelemről hadoválnak, mert ez nem más, mint a magánéleti kudarcok sorozatától eltorzult személyiségű ember kétségbeesett cselekménye, aki a hatalmában lévő, kisebb, gyengébb, rendszerint irányítható, manipulálható kishúgon, gyermeken kompenzál, pótolja a hiányát, illetve élvezkedik. Azért húzom fel magam ezeken - jobban mint az értelmetlen és primitív melegfelvonulásokon - mert az ilyenek a küzdés-harc-győzelem-siker vagyis a nő megszerzése és megtartására irányuló munka helyett, a férfivé válás rögös útja helyett a könnyebb utat, a kéznél lévő, különben pont védelemre szoruló 'kicsi'-hez nyúlnak, ezzel egy életre megnyomorítva őket. És ez persze nem igaz ám, mert ez szerelem. Szerintük. Szerintem meg ha a kezeim közé kerülne egy ilyen, kitépném a légcsövét és a tüdejébe szarnék, hogy a szarba fulladjon bele! Nem, erre nem találok mentséget, nekik nem kegyelmeznék. Ez olyan határ, amit ha átlép valaki, az már nem ember. Így a tettem is csak rongálás, dologban okozott kár volna, nem emberölés.
Az anya-fia szex más tészta (az apa-lánya nem!) szerintem, ha mindkét fél szabad akaratából történik meg, de nem az anya mászik rá a gyerekre, hanem a fiú akarja az anya pedig beleegyezik. Senki nem sérül. Így ez magánügy. A törvényt ilyenkor le kell szarni, vérfertőzés, társadalomra veszélyesség bla-bla, lófaszt, kft boldog ember! Számos ilyen történetet hallani, amikor az anya-fiú kapcsolat még jobban elmélyül, és a fiúból igazi férfi válik, az anya pedig nő marad, nem pedig kiszolgált, lassú sorvadásra ítélt, magára hagyott, szomorú anyuka. Jó, ez így nagyon fekete-fehér, de én azért tudom elfogadni az anya-fiú kapcsolatot, a jó értelemben vett, pozitív hozadékú, tiszta érzelmeken alapuló anya-fiú kapcsolatot, mert ez egyik fél részéről sem a valóság elől történő menekülés, nem kihasználás, visszaélés, önámítás szóval nem gonoszság, hanem egy másik, de szintén pozitív dimenziója a legszebb kapcsolatnak. Mert nincs szebb annál, amikor az anya szereti a fiát, és a fiú szereti az anyját. És nekem akkor is szép, ha ezt más szinteken teszik. Magánügy. 🙂
1
author04
2013. május 4. 18:07
#11
Kedves gaborthefirst!
Őszinte vallomásod megérintette a szívemet. Nyilván, nemi irányultságot nem tudatosan választ az ember, arra sokkal parancsolóbb ösztönök késztetik, aztán, amikor már túl van a kamaszkor bizonytalanságán, vagy tudatosan felvállalja érzéseit, vagy egy életet kényszerek közt, a társadalom elvárásainak megfelelően kínlódik végig, legtöbbször persze válás, vagy öngyilkosság vet véget a rossz döntésnek. Meggyőződéses hetero létemre vállalom és hirdetem, hogy a "mások", jelen korunk számkivetett páriái éppen úgy jogosultak megélni a testi gyönyört, a lelki kiteljesedést jelentő boldog szerelmet, mint mi, "normálisak", de sajnos, ezt az "ütközetet" igen jelentős hendikeppel vívhatják meg, erről gondoskodik az általános gyűlölködés. Más helyütt már felvetettem, most megismétlem, hogy akik utálattal fordulnak el a homo-leszbi történetektől, qrva nagy 10 pontokkal díjazzák a kamasz fiukat magukévá tevő és férfivá avató anyákról, a zsenge korú lányuk szüzességét elvevő édes(?)apákról, a rokoni kötelékek szabta határt nagy ívben leszaró keményfaszú unokafivérekről, és izzó ölű unokanővérekről - és akkor még nem szóltam a nagyanyó-nagyapó jóságos szerepéről! - akkor meg miről is beszélünk? Nyilván elítélem a szivárványszínű demonstrációkat is, mi a f@szt akarnak, örüljenek, hogy egy jól kibélelt lyuk van a seggükön, de ne hirdessék már, hogy ez az igazi életforma! Na, ennyi, mert kezd elragadni az indulat, oszt abból mindig csak hülyeség jön elő! Üdv.
1
g
gaborthefirst
2013. május 4. 17:32
#10
Én vágytam rá, de nem történt meg. Szerintem azért nem, mert csak vágytam rá, de nem akartam. Egyfajta önvédelemből nem akarhattam, mert akkor még fejben nem voltam kész, és nem szerettem volna fejest ugrani az ismeretlenbe. Hát ezért nem engedtem akkor teret önmagam kiteljesedésének, akkor még nem. És éppen ezért nem bánom, és nincs hiányérzetem sem, és nem irigykedem Bearhunterre, mert én így lettem az aki ma vagyok ... és bár nyilván elfogult vagyok magammal, azért inkább elégedett vagyok az eredménnyel, mint sem. 🙂
1