Leáll a gép 10. fejezet

A témához tartozó történet:
Remete D. László
83 863 karakter
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

én55
2024. január 2. 14:17
#27
Ez már bizony krimi a javából.
1
v
vasas62
2023. július 25. 08:14
#26
Jó krimi lett.
1
a
A57L
2019. május 2. 04:30
#25
Jó sorozat.Érdemes elolvasni.
1
l
listike
2013. november 3. 15:16
#24
Nem is tudom.
1
B
Bikmakkocska
2013. szeptember 16. 16:09
#23
Ez aztán izgalmas.
1
Remete
2009. március 26. 08:53
#22
Kedves Olvasó!
Én is emlékszem rá, hogy a nyolcvanas-kilencvenes évtizedváltásnál a ránkszakadt szabadság, és a frissen nyílt piac hatására több kiadó is foglalkozott ilyen témákkal, de talán nem is utolsósorban az internet hatására ezek a kiadók ma már nem léteznek.
Talán le kell mondanunk arról, hogy nyomtatásban találkozzunk a rétegirodalommal. Talán már benne vagyunk egy új piac kialakulásában, mint ahogy az mp3 is megváltoztatja a zenei üzletet is. Egyelőre ez van.
1
Olvasó
2009. március 25. 14:37
#21
#16 Remete
A nyolcvanas évek végén a Betűvető Könyvkiadó "követett el" hasonló kiadásokat.
Pl.:Charlotte de Perella ( Czére Béla ) műveit. :)
1
Remete
2009. március 25. 08:57
#20
Kedves Andreas!
Eszemben sem volt kötözködni, csak példálóztam.
Köszönöm, hogy válaszoltál a kérdésemre, és nekem már az is öröm, hogy a "könnyű" zenét idézőjelbe tetted. Számomra csak jó, és rossz zene létezik, és azt hiszem, erről szól a Te idézőjeled is.
Üdvözöllek, és továbbra is örülni fogok, ha kommentezed a hátraélvő részeket.
Remete.
1
Andreas
2009. március 24. 22:51
#19
Kedves Remete!
A pillanat tört részéig nem gondoltam arra, hogy Dodó és Anita között még lehetne bármilyen normális kapcsolat. Ami a zenei dolgokat illeti - én a komoly zenében dolgozom, a grazi opera énekkarát gyengítem immár a 29. évadban. "Könnyű" zenét hallgatok ugyan, de nem vagyok szakértője. Amennyire én értek hozzá, minden rendben van, amúgy senki sem várja, hogy zenetudós szinten készítsd regényed vonatkozó részeit. Csak így tovább!
Baráti Üdvözlettel: Andreas
1
izgulós
2009. március 24. 21:39
#18
Már majd be hugyozok ! ? Ti is ?
1
Pipás
2009. március 24. 21:03
#17
Kedves Remete!
Kommentár nincs, 10 pont van!
Az eddig publikált, általam ismert művidet mindig frappánsan zártad le!
Nagyon várom a folytatást!
Üdv: Pipás
1
Remete
2009. március 24. 17:27
#16
Kedves Black Monnkey!
Sokan kérdezték tőlem, hogy meg fogom-e jelentetni nyomtatásban, és eddig minden alkalommal válaszoltam, hogy nincs olyan őrült kiadó, amelyik egy ilyen félig irodalom, félig pornó regényt megfinanszírozna, nekem pedig a nyugdíjamból erre nem futja. Marad tehát a saját letöltés, és nyomtatás.
Elképzelhető, hogy feltöltöm valamilyen elektronikus könyv oldalra, ahonnan aztán rendesen tördelve egyben is le lehet tölteni, de erre még várni kell.
Köszönöm az érdeklődést, és üdvözöllek!
(A munkából pedig ne késs miattam, a munkahely nagy kincs manapság.)
Remete.
1
BlackMonkey
2009. március 24. 14:48
#15
Ismét majdnem sikerült elkéni a munkából!
Lenyügöző a fordulat.
Lehet hogy valaki kérdezte már korábban, de nem gondolkodtál azon hogy csokorbaszedve nyomtatott formában is kiadd a töténeteket?

Várom a folytatást.
Üdv
Árpi
1
Remete
2009. március 24. 14:04
#14
Kedves Andreas!
Hát persze! Ám azért írhatom úgy, ahogy írom, mert a kezdet kezdetén ilyennek alkottam a szereplőket. Anita már nem akarja Dodót, túlnőtt rajta. Sánta lenne a történet, ha a következő részben összeházasodnának. Ami a hátralévő részekben megtörténik, az már mind benne van a jelenlegi felállásban, és ami a jelenlegi pozicióból látható, az a korábi részek következménye és így tovább, az első fejezetig. Te sem vonhatnád le azokat a következtetéseidet, amelyekkel a következő részekre gondolsz, ha nem igazodnék a logikához. Én is mondtam, hogy hagytam nyomokat szerteszét, ám ne könyvelj el mindent előre. Talán, még meg tudlak lepni a hátrlévő pár oldalon - bár meg kell adni, következtetéseidben tényleg látod a törvényszerűségeket. Nem csak nyomokat hagytam ám magam mögött, hanem lombbal befedett gödröket is. Nem is olvasnád, ha nem ilyen lenne, vagy talán egy bizonyos szint alatt el is marasztalnál. Mindenesetre kérlek, ha mindent felfejtesz a szövetből, kitalálsz mindent a történetből, ne áruld el az olvasóknak! Vannak, akik nem lapoznak előre az utolsó oldalra akkor sem, ha ezért senki sem csap a kezükre.
Egyet, még kérnék tőled.
Úgy tudom, zenéből, vagy annak a közvetlen közelében élsz. Eddig egy szót sem írtál arról, ahogy a zenével bánok, pedig nagyon értékelném ha néha valaki - hozzáértő - megtisztelne értékelésével, hiába nem idevaló ez a vonatkozása a regénynek.
Üdv! Remete.
1
Andreas
2009. március 24. 13:41
#13
Kedves Remete!
Azért a történetet mégiscsak te írod. Anita és Dodó alkatából az ugyan többé-kevésbé kiderül, hogy mi történne külső beavatkozás nélkül, de például időben rájuk találhatnak, és ez csak rajtad múlik.
Amúgy meg megszületett bennem egy gondolat: Zsolt elveszítette Mártát, Zsófi elhidegülőben van a férjétől; mindkettőnek vannak már gyerekei - mi is következhet ebből?...
1
Remete
2009. március 24. 09:53
#12
Kedves Olvasók!
Bocs, hogy folytatom a megkezdett hozzászólásokat, de valamit kifelejtettem. Beleolvastam a fenti részbe, hiszen fejből már nem igazán tudom részletesen, hogy minden vonatkozásában merre jár a történet. Beleolvastam, és az jutott eszembe, hogy ennyi - csaknem egyenrangú szereplőt mozgatva már nem lehet egyetlen oldalra koncentrálni a befejezést, mint a Páternoszter esetében volt. Ott az utolsó lapon válaszolódtak meg csak a kérdések, de itt ez már ez elkezdődött az előző részben. Révbe ért Tünde és Soma sorsa mégpedig heppienddel. Ebben a részben rendeződött Timi és Cinege között a konfliktus, mégpedig heppienddel, hiszen nemcsak a kis Lacika kapta vissza apukáját, akire már nem is emlékezett, hanem Timi is visszakapta a férjét, és kis botlásaik után nem dráma alakult ki közöttük, hanem szeretet által vezérelt megbocsátás, megnyugvás és egyetértés a folytatás tekintetében. A szereplők jelentős hányadát elérte a heppiend. Bizzatok a többi szereplő józan eszében és a sorsban, amelyik legalább a regényben nem alkalmazkodik félremagyarázható törvényekhez, csak a becsülethez, meg az erkölcshöz.
További jó olvasgatást mindenkinek!
Üdvözöllek benneteket!
Remete.
1
Remete
2009. március 24. 09:42
#11
Kedves Andreas!
Örülök, ha sikerült fordulatosra írnom a könyvet, bevallom, ez volt a szándékom. A tragédiák számát pedig nem én osztom ki. Mint már sokszor leírtam, a történet a saját törvényei szerint halad előre, én csak annyiban szólhatok bele, amennyiben az elején megalkottam a szereplőket, a jellemükkel együtt. Meglátjuk, miként akarják élni az életüket. Talán nem csupa abnormális őrült szerepel a könyvben, és a végére rend lesz a lelkekben meg a szereplők sorsában is.
Üdv! Remete.
1
Remete
2009. március 24. 09:38
#10
Kedves Olvasó!
A happiend-el kapcsolatban, már írtam lentebb, bizonyára elolvasod ott, ezért nem ismétlek. Azt pedig megígérem, hogy a páternosztert hajtó gép, nem fog úgy leállni, hogy a szereplők a két szint között rekednek.
A lepontozásról pedig a következőt gondolom: Szerintem akik az egypontokat osztogatják, már rég nem olvassák az én írásaimat, nekik édesmindegy, hogy van-e benne drámai fordulat, vagy sem. Ők alig várják, hogy megjelenjen a következő folytatás, és gyorsan lepontozzák olvasás nélkül. Ha olvasnák, nem írnának néha árulkodó ostobaságokat. Minden esetre szívük joga, és engem nem zavar, nem nekik írtam a könyvet, hanem Nektek, akik olvassátok, és várjátok a folytatást. Köszönöm a figyelmeteket, még két hétig tartsatok ki!
Üdv! Remete.
1
Remete
2009. március 24. 09:32
#9
Kedves pisti47!
Sacit már elintéztük, ő maga látta be, hogy egyszerűbb, ha feladja és megtörtént. Én is úgy gondolom, hogy a gazemberek, legalább egy regényben nyerjék el azt, ami jár nekik.
Azért azt engedd meg nekem, hogy a végét, majd csak a végén írjam le. Talán nem fogok csalódást okozni.
Üdv! Remete.
1
Remete
2009. március 24. 09:29
#8
Kedves Kínai!
A szerelmet tanultuk esetében egyszer már végigfutottam a hepeind vonalon, és akkor kiderült, nálam hepi az end. Tarts ki a végéig!
Biztosíthatlak, nem fogok hét éves gyerekek szerelmi életéről írni, a történet tulajdonképpen kiszámítható módon ér majd véget. (Legalább is nekem sikerült kiszámítani) Remélem, hogy aki a helyembe képzeli magát, és hozzám hasonlóan megoldja az élet egyenletét, az nem fogja azt írni, hogy ezt ki lehetett kalkulálni előre is. Meg aztán én is hagytam szerteszét néhány nyomot, mint az egy jó krimiben szokás.
Jó olvasást!
Üdv! Remete.
1